Elhunyt Daniel Barbu jeles román történész, egyetemi tanár

Mint oly sokszor az elmúlt napokban, lám, ismét szomorú hírrel szolgálunk: ma, 2024. március 18-án, életének 57. évében elhunyt Daniel Barbu professzor, eszmetörténész, a Nemzeti Liberális Párt bukaresti egykori szenátora, korábbi kulturális miniszter.

Daniel Barbu 1957. május 21-én született Bukarestben. Életét a hit ismert mottója, a „Nil nisi Cruce” („Semmi más, csak a kereszt!”) jegyében élte. Román történész/ eszmetörténész, filozófus, a PNL bukaresti szenátora (2012-2016), 2012. december 21. és 2013. december 12. között kulturális miniszter, valamint a Bukaresti Egyetem Római Katolikus Hittudományi Karának professzora volt, ahol politikai teológiát, társadalomteológiát és egyháztörténetet tanított. A híradások szerint hosszabb ideje súlyos betegséggel küszködött.

Életéről

A bukaresti Művészeti Intézetben szerzett művészettörténész-diplomát (1980), majd történelemtudományból doktorált a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (1991), 1991 és 1993 között teológiai doktori tanulmányokat folytatott a Fribourg Egyetemen, Svájcban, emellett a párizsi School of Advanced Studies in Social Sciences auditora volt, majd 1999-ben sikeresen védte meg filozófiai doktorátusát a Bukaresti Egyetemen.

A rendszerváltást követően szabadult fel az ideológiai nyomás alól, kibontakoztathatta sajátos európai horizontú, a római katolikus egyházban és hitben gyökerező látásmódját, több mint 30 akadémiai szintű konferencián tartott előadást, számos rangos egyetem meghívottja volt Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Tizenegy önálló könyv szerzője, amelyeket Romániában és Németországban adtak ki. Emellett több mint 100 tanulmány szerzője, amely Romániában és külföldön szerkesztett gyűjteményes kötetekben, román és nemzetközi tudományos folyóiratokban lelhetők fel (Annales, Revista Istorică, A.D. Xenopol Történeti és Régészeti Intézet Évkönyve Iasiban stb.) Tanulmányai, kutatási beszámolói a Történeti és Irodalomelméleti Szemle, az Arts Transsilvaniae, a Délkelet-európai történelem és civilizációkutatás, a Délkelet- és Európai Kontextus Bulletin, Genealógiai Archívum, a Polis, a Xenopoliana kiadásában jelentek meg. Több mint 50 cikket publikált romániai és külföldi szakfolyóiratokban, több mint 200 cikét romániai heti- és napilapokban olvashattuk (Romania Liberă, Realitatea Românească, Cotidianul, Adevărul, Contrapunct, Dilema, Curentul, Ziarul Financiar, Cuvântul stb.).

Búcsúztatására 2024 március 21-én, csütörtökön 10.00 órai kezdettel kerül sor a bukaresti Kisded Jézus Szent Teréz templomban, római katolikus szertartás szerint (Bucuresti 4, Biserica Sfanta Tereza Iisus Sărutat, str. Oltenitei 3-5. – Google térkép).

Nyugodjon békében!

A Jóisten áldja meg őt a mennyei hazában a földi életében tett jókért!

A Bukaresti Egyetem, a DIGI24, a Wikipédia és a Kulturális Minisztérium közlése nyomán

Szubjektív vonatkozások

Az immár néhai Daniel Barbuval több hónapot „töltöttem együtt” úgy másfél évtizeddel ezelőtt, amikor a Román Kulturális Intézet (ICR) ösztöndíjának támogatásával, és „saját meggyőződésból” lefordítottam a Firea romanilor (A románok természete) című kötetét. Telefonbeszélgetések, levélváltások segítették az esszéiben való eligazodásomat, ha nem értettem, vagy nem tudtam szöveghűen visszaadni olykor a mondatok lényegét.

Személyesen csak egyszer találkoztunk pár percre, amikor miniszterként Segesváron tartózkodott egy rendezvényen. Sajnos, túl rövid ideig töthette be ezt a lényeges funkciót. Székelyföldi, erdélyi, magyarországi turnét képzeltünk el a megjelent kötettel, amelyből – sajnos – nem lett semmi. A kiadói szűkkeblűség ellehetetlenítette ezt a szép vállalkozást, amely jót tett volna a történészi, a filozófusi szakmának, de az igényes magyar olvasóközönségnek is.

S. M.

Írásunk a továbbiakban frissül!