ErdélyKultúraSzékelyföldSzépirodalom

Mi lesz a Nyirő-villával?

Egy évek óta megfeneklett tervről

Nemcsak az író személye, műve körül, hanem az általa épített szombatfalvi házzal is „bajok” vannak. Készült egy megvalósíthatósági tanulmány, majd felújítási terv is, amelyet engedélyeztetett a székelyudvarhelyi önkormányzat, de aztán mégsem történt semmi. Április elején jártunk a helyszínen, hogy készítsünk pár külső felvételt a Nyirő-villáról, aztán hozzáláttunk a tájékozódáshoz, hogy mi okozhatta az oda tervezett „irodalmi élményközpont” létesítésének az elmaradását? Mert az elképzelés nagyon jó volt, látszott, hogy sok munka volt benne és alaposan átgondolták.

A város és a környék egy olyan objektummal gazdagodhatott volna, amely értékes rendezvényeknek, kulturális eseményeknek biztosíthatott volna megfelelő helyszínt. Ami késik, nem múlik! Hátha.

Először is ejtsünk pár szót az íróról és a házról

A Nyirő-család 1936-37-ben építtette, amikor többrendbeli lakhelyváltoztatás és több elvetélt próbálkozást követően elhatározták, hogy végül Székelyudvarhelyen kívánnak életvitelszerűen berendezkedni. Nyirő József 1919-ben lépett ki az egyházi szolgálatból – a Kolozs megyében található Kide (Chidea) plébánosa volt –, előbb molnárként, majd publicistaként, irodalmárként próbált egzisztenciát teremteni. Tíz éven át a kolozsvári Keleti Újság munkatársa, közben pedig jelentős irodalmi sikereket ér el novelláival és regényeivel. A két világháború közötti időszak legjelentősebb szépirodalmi és kulturális vállalkozásának, az Erdélyi Szépmíves Céhnek egyik alapítója (1924). Az 1928 májusa és 1944 szeptembere között működő Erdélyi Helikon folyóirat és a „helikoni munkaközösség” oszlopos és megbecsült tagja.

Felesége, Bedő Ilona révén nyolc hold földterületet örököl Alsórákoson (1931), és visszavonul gazdálkodni. Nem sokkal később azonban írói, újságírói tiszteletdíjából, illetve a birtok eladásából vásárol telket Székelyudvarhely szombatfalvi részén. Ide építi fel a Nyirő-villaként ismert házat. Sokan azt tartották, hogy Kós Károly (1883-1977) volt a tervező, ám utóbb egyértelművé vált, hogy Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) tervei, vagy inkább alapján épülhetett. Egyébként nem kizárt az sem, hogy a korszak jeles építészeit és ízlésvilágukat jól ismerő Nyirő maga volt az, aki a vázlatokat készítette, és ennek alapján „rendelte” meg a műszakilag is kivitelezhető tervet.

A Nyirő-család a házuk udvarán – Kováts-fotó (Balázs Árpád gyűjteményéből)

Ami biztos: Toroczkai Wigand hagyatékéban valóban vannak majdnem a megszólalásig hasonló tervek, állnak is ilyen épületek a Kárpát-medence több helyszínén, ez az épület egyfajta típusházként is felfogható, amely kifejezte az akkori magyar „középpolgár”, vagy az ”értelmiségi elit” ízlésvilágát és komfortigényét. A fölszinten konyha, ebédlő, dolgozó- és könyvtárszoba volt, az emeleten a házaspár és a három gyermek – Réka, Csaba, Ildikó – hálószobái.

A Nyirő- és a tatai Vaszary-villa – mindkettőn jól felismerhetők Toroczkai-Wigand stílusának ismertetőjegyei

A Nyirő-család mindössze öt esztendeig élt itt, hiszen 1942-ben – amikor az írót Teleki Pál miniszterelnök rendelete alapján behívták az Országgyűlésbe – Budapestre költöztek, ahonnan aztán Németországba, illetve Spanyolországba vetődtek. Mivel Nyirő Józsefet háborús bűnösként kezelték, ezt az ingatlant a CASBI (Casa de Administrare şi Supraveghere a Bunurilor Inamice – egy olyan szovjet-román bizottság vette át, amely a fegyverszüneti egyezményt követően „az ellenséges államok és polgáraik” vagyonát zárolta és kezelte 1945 és 1948 között, majd a város tulajdonába került. Mivel az örökösök nem tudták jogaikat érvényesíteni, először 1995-ben vetődött fel az a városi kezdeményezés, hogy a viszonylag jó állapotban fennmaradt épületet kulturális célokra kellene hasznosítani. Ekkor még bérlők laktak benne. A továbbiakban – Vofkori György (1938-2016) helytörténész javaslatára emlékszobát is terveztek ide – az eredeti bútorok és egyéb tárgyak fellelhetők voltak a városban –, ám ez az ötlet sem bizonyult akkor életképesnek. Az író sikertelen újratemetése – 2012. május 27. – aztán ismét ráirányította a figyelmet Nyirő emlékezetére, de az életműre is. A huzavona jót tett a kultusznak, ennek köszönhető, hogy több iskolát neveztek el róla, szobrot állítottak – többek között Udvarhelyen és Székelyzsomboron is –, és sor került Zsomborban egy igazi emlékszoba és kulturális központ létrehozására, hiszen Nyirő József ott született, és kisgyermekkorában ott élt, a Székelyföld peremén elhelyezkedő, akkor jelentős székely és szász lakossággal rendelkező településen. Ez az egykori iskola és kántortanítói lakás ma a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kezelésében sikeresen betölti azt a plusz funkciót, amelyet ráruháztak.

Szépen körvonalazódó elképzelés a hasznosításra

Dr. Miklós Zoltán néprajzkutató, a Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata által fenntartott Haáz Rezső Múzeum igazgatója – amint azt megkeresésünkre elmondta –, még 2012-ben kezdeményezte az önkormányzatnál Nyirő-villa ügykezelésbe vételét, amit meg is kapott. A város által 2015-2016-ban biztosított költségvetési forrásokból a múzeum elkészíttette a műemlékként számon tartott ingatlan teljes restaurálási tervét, illetve elhatározta egy korszerű élményközpont létrehozását.

A felújítandó épület látványterve az utca és a kert oldaláról

„Szakmai érveket tartva szem előtt ’Irodalmi élményközpont’ létesítését tartotta indokoltnak a múzeum kialakítani ezen – mondotta az intézményvezető –, s ehhez szakmai intézményi partnerségeket is bevont a magyarországi, hasonló profilú muzeális intézmények köréből. Jellegét tekintve nem egy emlékház létesítése lett volna a cél, hanem egy olyan korszerű technológiával felszerelt látogatóközpont, amelynek tartalmát az Udvarhelyszéken született vagy itt alkotó irodalmi személyiségek szolgáltatják. Természetesen Nyirő József irodalmi munkásságára is nagy hangsúlyt fektettünk a tartalom kidolgozása során, de mellette olyan személyiségek alakja, életműve is részét képezte volna a megálmodott tartalomnak, mint: Tamási Áron, Tompa László, Szabó Dezső, Áprily Lajos, Tomcsa Sándor, Kányádi Sándor. És mások, hiszen a sor bővíthető.”

Az ’irodalmi élményközpont’ teljes tervdokumentációjának elkészülte és engedélyeztetését követően anyaországi források révén elérhetővé vált az a 140 millió forintnyi pénzösszeg, amely akkor szükséges és elégséges lett volna a teljes restaurálásra, illetve az élményközpont létrehozására. A források biztosításához azonban egy sor olyan feltétel vált szükségessé, amelyek lényegében jogi-adminisztratív procedúrák sorozatát jelentették. „A múzeum végrehajtója, megvalósítója lett volna ennek a projektnek, ezért nem illetékes az adminisztratív feltételek részletezésére – folytatta Miklós Zoltán –, akárcsak arra sincs rálátása, hogy adott pillanatban miért szűnt meg a támogatás.”

Az intézmény vezetője megerősítette a továbbiakban, hogy mindvégig, kizárólag Nyirő József irodalmi munkássága volt fókuszban a tervezett élményközpont tartalmának kidolgozásakor, ezt lett volna hivatott bevonni, bevinni, a köztudatba a projekt. Az író személyéhez köthető bármely más mellékszál nem volt indokolt, és nem is foglalkoztak vele.

Az 1942-ben bemutatott játékfilm plakátja – ez a produkció örök érték. “Az Emberek a havason Szőts István 1941–42-ben forgatott első nagyjátékfilmje Görbe János és Szellay Alice főszereplésével, melyet Nyirő József Kopjafák és Havasok könyve című köteteinek elbeszélései alapján készített. A modern magyar film előfutárának tekintett filmdráma egy fiatal székely család tragikus történetén keresztül mutatja be a természetnek és társadalmi berendezkedésnek egyaránt kiszolgáltatott nincstelen, ugyanakkor hitükhöz, szülőföldjükhöz ragaszkodó hegyi emberek, pásztorok, favágók nyomorúságos életét. Ősbemutatója az 1942-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon volt, ahol biennále díjjal jutalmazták. 2000-ben beválogatták az Új Budapesti Tizenkettő, 2012-ben pedig a legjobb 53 magyar film közé.” (Wikipédia)

A városvezetés részéről jelenleg Pálfi Kinga alpolgármester-asszony illetékes a hasonló jellegű és volumenű ügyekben. „Örökölt” problémáról van szó, hiszen ez az elképzelés a mandátuma előtti időkben körvonalazódott. „Az ügykezelés 2014 és 2019 között valóban a Haáz Rezső Múzeum feladata volt. A Múzeum keretein belül működő Haáz Rezső Alapítvány 2018-ban valóban nyert egy jelentős összeget a felújításra, a közigazgatási és jogi huzavona miatt azonban a folyamat annyira lassan haladt, hogy a támogató visszavonta a pénzkeretet.”

Az író szobra a székelyudvarhelyi szoborparkban – ifj. Blaskó György alkotása (2004)

Rosszul kezeljük a Nyirő-hagyatékot?

Úgy tűnik, hogy igen. Tíz évvel ezelőtt a Magyar Országgyűlés és a Székelyudvarhelyért Alapítvány – a Magyar Írószövetség, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma akkori államtitkárságának bevonásával, amelyet akkor Szőcs Géza (1953-2020) költő vezetett – tervbe vette az író méltó újratemetését Székelyudvarhelyen.

Fotó: Simó Márton

A földi maradványokat exhumálták Spanyolországban, visszahozták Magyarországra, 2012. május 23-án felravatalozták a Kerepesi úti temetőben Budapesten, ugyanaznap pedig Nyirő-emlékkonferenciát is szerveztek. Viszont pár nap múlva, május 27-én csak temetés nélküli megemlékezést tarthattak mintegy kétezer érdeklődő jelenlétében a székelyudvarhelyi Papkertben. A sír egyébként ma is üres a Szent Miklós-hegyi temető kijelölt parcellájában. Az író hamvai a nagyközönség számára ismeretlen helyen rejlenek.

Szőcs Géza, az EMMI akkori államtitkára hatalmas táskát hordozott magával a temetés helyett szervezett emlékünnepségen; a szóbeszéd szerint ebben voltak a hamvak, Nyirő mindvégig jelen volt  Fotó: Farkas Antal

Jól emlékszünk arra, hogy mekkora felhajtással, médiacirkusszal járt ez a próbálkozás. Az akkor épp hivatalba kerülő első Ponta-kormány, tiltakozott. A különböző szolgálatok rászálltak a szervezőkre. A román közszolgálati és magántelevíziók, a lapok tele voltak azzal, hogy megengedhetetlen egy rovott múltú, a fasizmustól kellőképpen el nem határolódó, kvázi azt kiszolgáló író kultuszának az erősítése.
Köztudott, hogy Nyirő József országgyűlési képviselőként nem hagyta abba a parlamenti munkát a nyilas hatalomátvétel után sem, sőt, 1944 decemberében követte a Sopronba, majd Németországba távozó Szálasi-kormányt és a ’csonkaparlamentet’. A helyesen gondolkodó értelmiségiek és politikusok akkor kelet felé, a Debrecenben létrehozták az Ideiglenes Nemzeti Kormányt (1944. december 22.) Viszont arra már nem figyelt a román sajtó és a politikum sem, hogy Nyirőt a későbbiekben (1947) a szövetségesek, Rajk László kommunista belügyminiszter kérésére sem adták ki a magyar hatóságoknak. Nem követett el olyan bűnöket, amelyek alapján elítélhető lett volna. Szerkesztői, publicisztikai munkássága nem annyira, írói életműve azonban makulátlan. Mindezt bizonyítja, hogy novelláit, regényeit rendszeresen kiadják úgy Erdélyben, mint Magyarországon, azok iránt jelentős az érdeklődés, akárcsak színpadi munkái iránt is. Az sem mellékes, hogy a novellái alapján készült Emberek a havason (1942) című játékfilm elnyerte a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál biennálé díját. Nem helytálló az állítás, hogy az ottani zsűri akkor a német vagy az olasz fasizmus ideológiai hatásának nyomására hozta volna meg a döntését. Ez a film a modern magyar film, ha úgy tetszik a későbbi olasz neorealizmus előfutára, a fiatal Szőts István (1912-1998) első rendezői remeke, amelyet 2000-ben beválogattak a 12 legjobb magyar filmművészeti alkotás közé, a Magyar Művészeti Akadémia tagjai pedig a legjobb 53 magyar nagyjátékfilm közé sorolnak (2012). A filmet digitális technika felhasználásával 2014-ben teljes hosszában felújították, bemutatták és DVD-formátumban közkinccsé is tették.

Székelyzsomboron (2016) – Szabó Károly felvételei

Hogyan? Mit? És mennyit?

A korszerű technológiával tervezett, irodalmi tematikájú látogatóközpont terveit mindmáig aktuálisnak tekintik a Haáz Rezső Múzeum szakemberei. Az elmúlt években bekövetkezett lényeges költségnövekedéssel számolva, a szükséges anyagi források megteremtésével, a tervek újbóli engedélyeztetésével van esély arra, hogy ez az ingatlan kulturális tartalommal töltődjék fel, s hogy újabb idegenforgalmi célpontként álljon szolgálatba.

Részben az itt-ott még lappangó Nyirő-relikviák felkutatásával, az állandó ’szinten tartással’ a közélet és a kultúra helyi képviselői sokat tehetnek az író életművéért, annak betagozódásáért, és azért az utóéletért, amelyet megérdemel. Van ugyan némi sallang Nyirő József műveiben, itt-ott már avittas a nyelvezete, előfordul a mű-paraszt és a mű-Hargita ábrázolás, de ez elsősorban abból fakad, hogy azok kezelik, hasznosítják, „interpellálják”, akik nem igazán értenek hozzá. Ideje lenne annak, hogy Székelyudvarhely, Udvarhelyszék kultúraszerető népe kézre vegye és a teljes magyar glóbusz érdekében hasznosítsa, értelmezze a saját értékeit, amelyek az itteni kisvilág mélyéből buzognak fel. Akár a könyv- és irodalomszakmai rendezvények, A Könyv Évének a tovább élése segítheti a valós és a virtuális „irodalmi élményközpont” rendeltetésszerű működését. Idebent a lelkekben. És odakint.

Egykori lakásbelső Nyirőéknél – Balázs Árpád gyűjteményéből

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb