Élet-módPublicisztika

Vajon mozi? Vagy már valóság?

Simó Márton publicisztikája

Olyan furcsaságokat olvasok „komoly” médiumokban, hogy csak. Az az érzésem, hogy abban a ’késői korban’ járunk, amikor már minden megvolt, lezajlott a visszaszámlálás, és megtörtént… Vajon mi? A Nagy Összeomlás…

Ugye amolyan fantasy filmeket vetítettek, vetítenek néha, elárulva ezt-azt a nem túl távoli jövőről, hogy szórakozás közben ránk ijesszenek. Részben menekvést nyújtanak-nyújtottak, adtak még egy kisebbecske esélyt. Szellemi óvóhelyeket, ahová ideig-óráig be lehet húzódni, hogy erőt gyűjtsünk a továbbiakhoz. Akár sikerülhetne is. Élhetünk majd szkafander nélkül. Élhetnénk. Ha a butaság nem állítana folyton további csapdákat. Ez már a horror műfaja felé viszi a sztorit, megmutatva azt, hogy akkor is van még egy csapda, amelybe beleesünk, ami a forgatókönyv szerint nincs. A horror olyan, hogy kinyír. Jobb esetben egy döbbenetes pillanatban szakítja meg a filmkockákat, amikor rádöbbenünk arra, hogy a szörny/a genetikailag újrakreált őshüllő/ az óriáscápa/ a kísértet/ a vérszomjas gyilkos itt van a hátunk mögött, bejött a házba, és bármikor lecsaphat. Tehát a napjaink, mit a napjaink, a másodperceink is meg vannak számlálva. Hiába megyünk haza, otthon is utolér.

Ugye ismerősek ezek a nem semmi rettegések a kovid évadán?… Ha mást nem, félni bőven lehetett az utóbbi két évben. Voltak a rossz álmok. És voltak, vannak az ijesztő valóságos helyzetek. Rossz film minden. Szörnyű.

Olyant olvastam a minap egy amerikai portálon – publicisztika rovatban –, amelyet a nyugati part egyik metropoliszában szerkesztenek, hogy a bajok családi szinteken kezdődnek. Az az oka mindennek, hogy belterjes módon, zárt környezetben neveljük a gyermekinket. Ez a módszer vezet oda, hogy eleve predesztináltak, s nagyban meghatározza a későbbi sorsukat a neveltetésük. Illetve az miliő, az anyagi helyzet, amelybe születnek-belenőnek. Nem a klasszikus modellel, az apa- és az anya-modellel volt baja a publicistának, hanem a családdal, mint társadalmi őssejttel… Azt javasolta, hogy törvényes eljárással lenne jó lemondani a gyermekeinkről. Vagy inkább kicserélni, hogy a tehetősebbek nevelhessék a szegények, a bevándorlók, az egzotikus emberek gyermekeit, hogy ők is esélyhez jussanak. És a mieink, ha tehetősek vagyunk, veszítsenek el mindent… Nem áll meg itt, hanem sokkal ’demokratikusabban’ gondolkodva össznépi neveldéket képzel el. Volt ilyen a régi görögöknél. Hitler is árja-farmokkal kísérletezett. A nagy szovjet pedig árvaházszerű gettókba záratta a polgárok és az arisztokraták gyermekeit, hogy felejtsenek. A dolog nem működött.

Simó Márton

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb