A torinói lepel korán, származásán és eredetiségén sokat vitatkoztak már tudósok és amatőr kutatók. Egy nemzetközi grafikuscsoport a legújabb számítógépes technológia segítségével rekonstruálta a torinói leplen látható férfi arcképét. Ray Downing komputergrafikus-művész és csapata egyéves munkával a legmodernebb elektronikai eszközök és szoftverek alkalmazásával elkészítette a torinói leplen látható Jézus(?) arcát és alakját háromdimenziós változatban.
A torinói lepel a római katolikus egyház tulajdonában lévő ereklye, amelyet alapos tudományos vizsgálatoknak vetettek alá. A hagyomány szerint Jézus testének képmása van egy négy méter hosszú lenvásznon kirajzolódva, ahogyan a lepelbe helyezték az ideiglenes (tekintettel a beálló ünnepre) temetésekor. A Keresztelő Szent János katedrálisban őrzik, az olaszországi Torinóban.
A lepel nagyjából három évszázadon át nagyobb érdeklődés nélkül pihent Torinóban. 1898-ban fényképezték le első ízben, ezután nem sokkal az érdeklődés központjába került. Paul Vignon, a Sorbonne egyetem biológusa mentorának, Yves Delange professzornak, a Francia Tudományos Akadémia tagjának az inspirálására Torinóba utazott, megtekintette a vászonról készült képeket, majd 1902-ben kiadta vizsgálatai eredményéről szóló könyvét Krisztus leple címen. 1931-ben dr. Pierre Barbet francia akadémikus, sebész amputált karokon végzett kísérletei és más patológiai bizonyítékok alapján megjelent Krisztus öt sebe című könyve, amely az érdeklődők körében klasszikussá vált.
Egyre több és alaposabb ismertető született, amelyek közül kiemelkedett dr. Med. Hynek R. W. Krisztus kínhalála, a modern orvosi tudomány világánál című könyv, amely magyarul is megjelent 1937-ben a Korda Rt. kiadásában.
A műkedvelő unitárius lelkészek – hasonlóan a korábbi évekhez (2021)– a Passio Péterffy Gyula (1909-1979) teológiai tanár által átírt és megzenésített változatát adták elő. Szereposztás: Jézus – dr. Tódor Csaba, Evangélista – Simó Sándor, Péter – ifj. Szombatfalvi József, Főpap – Kelemen Szabolcs, Pilátus – Ilkei Árpád, Júdás – Lőrinczi Botond, Ajtónálló – Dénes Erzsébet, Százados – Dénes Erzsébet. A Passió idei előadására Nagypénteken, április 2-án délután 4 órától, a vargyasi unitárius templomban került sor.
Ray Downing komputergrafikus-művész és csapata egyéves munkával a legmodernebb elektronikai eszközök és szoftverek alkalmazásával elkészítette a torinói leplen látható Jézus(?) arcát és alakját háromdimenziós változatban.
A második világháborús és az azt követő évtized nem hozott átütő eredményt a vászon eredetiségének bizonyításában, azonban 1969-ben egy titkos vizsgálatra került sor. A 11 tagú bizottság jelentését csak 1976-ban hozta nyilvánosságra, amely előrelépést nem jelentett, műszereket nem alkalmaztak, csak javaslatot tettek a gyakorlati kutatások folytatására. Ennek eredményeként a tulajdonos, II. Umbertó (1904–1983), az utolsó olasz király engedélyezte a mintavételt, és a további vizsgálatokat a vászon vonatkozásában. Ian Wilson A torinói lepel című könyve nyomán került a vászon a köztudatba, és vette kezdetét 1978-ban a máig tartó vita a hitelesség mellett érvelők és a hamisítást vallók között.
Munkácsy Krisztus-trilógiájáról
A trilógia közös bemutatásának érdekessége, hogy Munkácsy az alkotó, sohasem látta együtt a három, bibliai témát feldolgozó, a nemzeti kulturális emlékezet szerves részévé vált festményeit. A trilógia képei közül a bibliai történések sorrendjében az első a Krisztus Pilátus előtt, ezt 1881-ben fejezte be Munkácsy (olaj, vászon, 417×636 cm, jelenleg a kanadai Art Gallery of Hamilton tulajdona, azonban a magyar állam szeretné megvásárolni, és erről előrehaladott tárgyalásokat folytatnak. A sorozat második darabja az Ecce Homo, amely 1896-ban készült el (olaj, vászon, 403×650 cm, a debreceni Déri Múzeum tulajdona), a harmadik mű a Golgota 1884-ben készült el (olaj, vászon, 460×712 cm, jelenleg Pákh Imre amerikai magyar műgyűjtő tulajdona). 1905-ben a Golgota első tulajdonosának, John Wanamaker multimilliomos amerikai kereskedő és reklámszakembernek a háza leégett, a festményt úgy mentették meg a lángoktól, hogy kivágták a keretből. Néhány évvel később pótolták a hiányzó részeket.
A három képet sokáig senki, még az alkotó sem látta együtt, erre a közönségnek csak 1995-ben nyílt először lehetősége, amikor a debreceni Déri Múzeumban kiállították a trilógiát. 2010-ben a múzeum felújítása miatt előbb Pécsen, majd a budapesti Magyar Nemzeti Galériában mutatták be a képeket; 2011. október 16-ig ott voltak megtekinthetők, majd ismét visszakerültek Debrecenbe. Ezt követően a trilógia megbomlott, mert 2014-ben a Krisztus Pilátus előtt című képet vissza kellett szállítani Kanadába a kép tulajdonosához, mivel lejárt a bérleti szerződés. Azonban a magyar állam vásárlási szándékának 2015-ben történt bejelentése után lehetőség nyílhat arra, hogy a három festmény újra együtt lehessen.
A trilógiáról további részleteket ITT és ITT olvashat!
Vissza a torinói lepelhez
A rajta lévő képmás: amely a felszíni elemi – rost – szálak (szépia – szalmasárga színű) elszíneződésével keletkezett, anatómiailag pontosan követi egy keresztre feszített és ott kínhalált halt ember testének képét. A férfialakon kívül, az így elhunytaknál várható módon, vérző sebek körvonalai ismerhetők fel. A Közel-Keleten gyakoribb AB vércsoportba tartozó emberi vér foltjai Krisztusnak, az evangéliumokban leírt bántalmazásaival vannak összhangban.
A lepel heves viták tárgya tudósok, hívők, történészek és írók, de elsősorban szindonológusok körében. Sokak szerint a textília akkor színeződhetett el, amikor Jézus feltámadt a sírjából. A kétkedők szerint ez az elmélet egy középkori hiedelem, ami egy eddig ismeretlen, meg nem értett folyamatot próbált magyarázni. A lepel anyaga egy eredetileg fehér, bár a korának köszönhetően megfakult, megsárgult, vajszínűvé vált lenvászon anyag. Alkalmas egy ráfektetett emberi test (a leplet a fejnél visszahajtva) teljes befedésére. Az időszámításunk kezdete körül a Közel-Keleten elterjedt szövőszékfajtán készítették. Korábban gyapotot is feldolgoztak rajta, mivel ilyen anyagmaradványok kerültek a len szálai közé.
A torinói lepel 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles, átlagos vastagsága 0,34 milliméter, súlya 2450 gramm a 2002-ben végzett vizsgálat alapján. Halszálka-mintásan szőtt lenvászon anyag, amely egy olyan ember fényképészeti negatív képét hordozza, akit a feltételezések szerint a keresztre feszítéssel egyező módon kínoztak meg. A vásznat a torinói Szent János-katedrálisban őrzik. A negatív képben megjelenő alaknak világviszonylatban egyedülálló a megjelenése.A vásznon, a rajta látható alak frontális és dorzális képmásán kívül vérfoltoknak és víznyomoknak tartott elszíneződések, valamint égési sérülések is láthatók, ez utóbbiak a franciaországi Chambéry várkápolnájában 1532-ben pusztító tűzvész nyomai.
A Szineshir.com, Hirek24.com és a Wikipédia nyomán
Kapcsolódó:
További újabb kutatások alapján közölt írás, az Origo online felületén:
A feltámadás legrejtélyesebb ereklyéje: a torinói lepel
—
