Az idei évben a díjátadó-ünnepségre Szentegyházán kerül sor, december 11-én, 12 órakor a Gábor Áron Művelődési Házban, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia székhelyén.
1995-től, minden év decemberében a csíkszeredai Bálint András Alapítvány emlékdíjjal tünteti ki azokat a székelyföldi, vagy innen elszármazott újságírókat, szerkesztőket, a publicisztika felé elmozduló írókat és költőket, akikről úgy gondolja, hogy tehetséggel, felelősséggel, példaszerű tartással és elkötelezettséggel szolgálták és képviselték a régió magyarságának érdekeit.
A Bálint András-díjat idén egy televíziós újságírónak, a Székelyudvarhelyen élő Magyari Teklának, és két rádiós szerkesztőnek, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársainak, Boér Károlynak valamint Sármási-Bocskai Jánosnak ítélték oda.
Bálint András (1943–1994), a Hargita, később a Hargita Népe napilap egykori szerkesztője, főmunkatársa mindig azt szorgalmazta, hogy az újságíró legyen szemfüles, felkészült, ismerje a terepet, az írása legyen szép és igaz, kerek és tartalmas, közérthető és gondolatébresztő. Így dolgozott a kommunista diktatúra idején mindvégig, amikor a tényleges valóról szóló és az igazi üzenetet a sorok között írták, de kitartása a rendszerváltás utáni években, az akkori mostoha körülmények ellenére is megmaradt, kitartóan dolgozott, mígnem 1994 karácsonyán, egy végzetes szívinfarktus következtében váratlanul elhunyt.
A Bálint András-emlékdíjat, a család és tisztelői alapították azzal a szándékkal, hogy az elkötelezett újságírók irányába küldjenek üzenetet: az érdemes munkáért köszönet és megbecsülés jár, hiszen abban az időben, a rendszerváltás reményéhez közel, közíróink, újságíróink munkájukat a legtöbbször fizetség nélkül, vagy megalázóan kevés juttatásért végezték. És ez a helyzet napjainkra sem változott látványosat, sőt elmondható, hogy a koronavírus-járvány és a nyomában jelentkező gazdasági és társadalmi problémák újabb kihívásokat támasztanak.
Az emlékplakettet, oklevelet, ajándékot és a pénzjutalmat, 20 éven át az alapító elnök, Bálintné Kiss Jolán, Bálint András özvegye adta át a kitüntetetteknek. Sajnos, 2014-ben végső búcsút vettünk tőle is. Bálintné Kiss Jolánra ma is nemzedékek sora gondol hálával. Azok számára, akiket Jolán tanárnő tanított irodalomra, emberi tartásra a világ szélesre tárult. Megtanulták, hogy szellemi szomj, tudásvágy, szép versek, művészeti alkotások nélkül az emberi élet nem lehet teljes. Tanárként, osztályfőnökként úgy adott át ismereteket diákjainak, hogy azok egy életre beépültek a műveltségükbe, és irányt mutattak. Az ő ötlete volt, hogy a Bálint András-emlékdíj érmén az oxfordi napóra jelmondata legyen: Pereunt et imputantur, azaz: Az órák múlnak, és mi felelősek vagyunk értük.
E felelőség sarkall minket arra, hogy a nemzet napszámosainak, a szellem munkásainak, az írástudóknak a szolgálatát értékeljük, és becsüljük meg azzal, hogy időnként a leginkább rátermettekre, a leginkább emlékezetes publikációk, a hiteles írott és képi üzenetek szerzőire kiemeltebben figyeljünk.
„Az újságírás küldetés” – mondotta nemrég Ferenc pápa. „Az újságírás nem egy mesterség, sokkal inkább küldetés vállalása, egy kicsit olyan, mint az orvosé, aki azért tanul és dolgozik, hogy gyógyítsa a világban levő rosszat. Az újságíró küldetése, hogy az olvasókkal megértessék: a világ nem annyira sötét, s ne félelemmel, hanem nagyobb tudatossággal és több bizalommal tekintsenek rá. Nem könnyű ez a küldetés!” – ismerte el a pápa is.
A díjátadó mottóját is a Szentatyától vettük: „Meghallgatni, elmélyíteni és elmondani”
A meghallgatás egy újságíró számára azt jelenti, hogy van türelme négyszemközt találkozni az emberekkel, az elhangzott történetek főszereplőivel. A meghallgatás mindig kéz a kézben jár a látással, az ottléttel, mert a finom árnyalatok és a mindenre kiterjedő észrevételek csak akkor juthatnak el az olvasókhoz, ha az újságíró személyesen hallotta és látta azokat. Mindehhez időre van szükség, hiszen nem mindent lehet elmondani e-mailben, telefonon vagy képernyőn át. „Ott kell lenni, jelen kell lenni az adott településen, az élet jelenségeiben, találkozni emberekkel, és megtapasztalni a mai idők jeleit” – ajánlotta Ferenc pápa.
A második szó az elmélyíteni, azaz: tanulmányozni – valójában a hallás és a látás következménye. „Minden hír, minden tény, amiről beszélünk, minden valóság, amit leírunk, további tanulmányozást igényel” – folytatta a szentatya. Egy olyan időszakban, amikor milliónyi információ érhető el az interneten és sokan a közösségi médiákban szereznek információkat és alakítják ki véleményüket, a jó újságíró legfontosabb feladata a tények elmélyült tanulmányozása, mielőtt elmondaná az embereknek.
A díj kerámiaplakettet és emléklapot, illetve egy szerény, a romániai magyar sajtóban megszokott, a mindenkori gyakorlatnak megfelelő, egyhavi fizetéssel egyenértékű pénzösszeget is tartalmaz.
Címképen: készülnek a díjjal együtt járó emlékplakettek Bálint Csaba műhelyében
Farkas Antal/ Bálint András Alapítvány