A kultúra fölöttébb hasznos voltáról

A székelyudvarhelyi Péter Eszter az utóbbi időszakban két kötettel is megörvendeztette barátait, ismerőseit. Az első könyv a nyugdíjas éveiben zajlott majd’ két évtizedes közösségszervezői munkát foglalja össze, amelyet az Őszirózsa Hagyományőrző Egyesület keretében végzett barátaival, barátnőivel együtt, a másodikban pedig, amely olyan „testamentum-féle” is egyben, a gyermek- és fiatalkori élmények foglalata található, arról az útravalóról ír, amely az utánunk következő generációknak is átadható.

Senki ne gondoljon arra, hogy kimerítő, minden részletre kiterjedő emlékiratokkal van itt dolgunk, „mindössze” annyi történt, hogy a szerző igyekezett összefoglalni – egyfajta leltárba szedte – azokat a kezdeményezéseket, megvalósításokat, amelyeket egykori kollégáival, a nyugdíjasklub tagjaival, barátaival végeztek: számos kirándulás, nótaest, írókra és költőkre való megemlékezések, alkalmi műsorok lenyomatai, koszorúzások idéződnek fel.

Nem csak Székelyudvarhely, nem csak a Székelyföld nagyjainak emlékhelyei kerültek be a könyvekbe, hanem látható, hogy érdeklődésük mindvégig kiterjedt az anyaországra, a teljes Kárpát-medencére, illetve az összmagyar irodalomra: Ady Endre, József Attila, Vass Albert, Kányádi Sándor munkásságára, Latinovits Zoltán színművészi és előadói életútjára. Mindezek mellett szó esik azokról a szavalóversenyekről is, amelyeket helyi, illetve országos viszonylatban hívtak életre, olykor a jeles – szépkorúnak mondható, idén a 90. életévét betöltő – művészettörténész és előadóművész, Banner Zoltán közreműködését is igényelve.

Mivel az első kötet bemutatását a koronavírus-járvány úgymond „elvitte” – a könyv „informális” csatornákon terjedt –, a szerző úgy döntött, hogy egyszerre szervez a most megjelent második kötettel együtt mindkét munkájának gálaestet. A székelyudvarhelyi művelődési ház koncertterme kiválóan alkalmas ilyen programok lebonyolítására. Eszter néni ismerősei, rokonai, barátai „vették a lapot”, és zsúfolásig megtöltötték szeptember 30-án délután ezt a helyiséget. Fegyelmezetten, figyelmesen végigülték a programot, többen is meglepetéseket készítve az ünnepelt szerzőnek.

A köteteket P. Buzogány Árpád művelődésszervező, író, költő, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa ismertette, az est moderátora pedig Sarkadi Zoltán „szószóló”, az ismert ceremóniamester volt.

Elhangzottak Eszter néni kedvenc versei, népdalai, olyan zongoradarabok, amelyet maga is kedvel, amelyek végig kísérték évtizedeken át, megpróbáltatásoktól sem mentes életútján, örömöt, kikapcsolódást, felüdülést nyújtottak számára is a nehéz pillanatokban, feledtették a gondokat, felemelték őt is, „átvezették” a művészet magasabb rendű szféráiba. Mert így minden jobb, szebb, elviselhetőbb, más, mint a hétköznapok megszokott kulisszáinak világa. A művészet által másképp, jobban vagyunk képesek végigjárni az életünket.

Úgy éreztük, amikor néztük a szülőfaluból származó fotográfiákat, a régi csoportképeket, a letűnt hangulatokat és együttléteket megidéző felvételeket, hogy nem történt meg az ábrázoltak mögött rejtőző történetek kibontása. Eszter néni azonban szabadkozott, azt hangoztatta, hogy nem ír többet, ennyi elég volt, de mégis elárulta, hogy naplót azért fog írni. Egyáltalán nem kizárt, hogy a többévtizedes emlékrétegek is felbukkannak majd ezekben a feljegyzésekben, hiszen akaratlanul is emlékezni kezd az ember – főleg akkor, ha az idősebb korosztályhoz tartozik –, hogy mi volt, hogy volt egykor, és a jelenben zajló folyamatokra rávetíti a múltat.

Amikor az első könyvet láttuk, „számon kértük” a „többit”, a folytatást. Hiába mondta Eszter néni, hogy „ennyi volt”, hogy „többet semmit”, mégiscsak „előjött” a második könyves próbálkozás. Ki tudja, hogy milyen emlékrétegek bukkanhatnak fel a múltból?! Hagyjuk Eszter nénit dolgozni. Ha szorgalmasan jegyzetel, több mint bizonyos, hogy papírra vetülnek a további „emlékcserepek” is. Egy könyvet „bárki” írhat. A kettő már komolyabb hozzáállást és rutint igényel. Lássuk csak, várjuk ki a harmadikat!

A szerző felvételei

Simó Márton