NagyvilágPublicisztikaSzékelyföld

Megment-e minket a mesterséges intelligencia?

Miközben elszenvedők vagyunk, semmint felhasználók

Fogalmam sincs. Elég sok mindenre képes. Talán csak lélegzethez juttat, hogy meg ne fulladjunk. Mert azért kísérleti és kiszipolyozandó egyedekként mégiscsak szüksége van ránk. Olyan három évtizede, amikor beengedtük a lakásunkba, annyira szerény és kezdetleges volt! Mint annak idején a fasizmus. Mint volt a kommunizmus. Nem ideológiaként került a közelünkbe eleinte, hanem mindössze eszközök formájában segített, amelyek a nagyot tudók szerint arra szolgáltak, hogy megkönnyítsék az életünket.

Emlékszem, olyan negyed évszázada, boldogult ifjúkoromban, valaki azt újságolta, hogy e-mail-t küldött. Hogy tengeren túl élő kollégákkal és rokonokkal tartja a kapcsolatot ily módon. Egy fotós kolléga pedig, amikor én még az analóg fototechnika eszközeivel bíbelődtem, a digitális fényképezés hallatlan előnyeiről tartott kiselőadást, mondván, hogy a fotográfiák, a videók milyen könnyen feldolgozhatók, tárolhatók, mindenfelé hordozhatók, elküldhetők a világháló jóvoltából. Úgy voltam ezekkel az újdonságokkal, hogy bizonyára a tehetős úri gyereké, és a műszaki vívmányok megszállottainak játékszere, vagy felvonulási területe az egyre inkább erősödő számítógépes eljárás, amely már akkor is egyre inkább áttevődött a virtuális szférába. Amolyan műszaki sznobok ezek az ismerősök – vélekedtem roppant magabiztosan –, csak múló divat az egész. Tovatűnik az általuk képviselt gyakorlat, mint korábban is annyi minden, s majd jönnek az új dolgok. Lassan feledésbe merülnek a mániáik, lesznek majd ismét egyéb fontosnak vélt izék. Vannak jól begyakorolt módszerek, vannak évszázadok óta kialakított praktikák, s mi azoknak a jóvoltából élünk, és majd úgy dolgozhatunk az elkövetkezőkben, hogy – esetleg – javítgatunk itt-ott rajtuk, de a lényeg nem változik…

Fotó: Shutterstock

Azért én is hozzászoktam ehhez-ahhoz, mint más, lubickoltam a technika farvizein, megkedveltem a könnyed haladást. Azt hittem, hogy toronyiránt, mindig a jó felé megyünk.

Ki hitte volna, hogy mindjárt az első szövegszerkesztő program mennyire gyors ívű pályán fut, s a megbecsült kéziszedők, a fényszedők megbecsültségét és egzisztenciáját egy-két év alatt lenullázza. Aki nem kapott észbe akkor, s nem tanulta meg a számítógépes szöveg- és képfeldolgozást, annak annyi volt. Elmehetett a búsba. Nyugdíjba. Esetleg?… Ki tudja?… Aztán még eltűnt pár szakma. Illetve a kellékei, a módszerei mind áttevődtek a virtuális térbe… Ki hitte volna, hogy félistenekké avanzsálunk és multimédiás eszközeink lesznek nemsokára, s azokat mindenfelé magunkkal hurcoljuk. Vagy ma inkább azok a kütyük visznek magukkal minket?

A mesterséges intelligencia nem egyből, azt sem mondhatni, hogy túl gyorsan, de igen látványosan fejlődött. Szép lassan olyan területeket is átvett, amelyekről álmodni sem mertünk. Miközben hatalmas üzletté terebélyesedett. Olyannyira, hogy percig sem vagyunk képesek meglenni nélküle. És hogyha ennyire függővé váltunk „lógva a szeren”, akkor nyilvánvaló, hogy nem mi használjuk, hanem immár őkelme bánik velünk a maga kénye-kedve szerint. Az más dolog, hogy emberek irányítják, de biztos, hogy nem az Üdvhadsereg, se nem a Máltai Szeretetszolgálat áll mögötte.

Néztem vasárnap este az égen, amint elhajóznak fölöttünk az égen Elon Musk Starlink szatelitjei. Én tizennégyet számoltam meg ebben a csordában, de azt mondják, hogy 775 létezik, de a világ második leggazdagabb embere tizenkétezerre kívánja a továbbiakban bővíteni.

Azt nem tudom, hogy valamilyen szinten felhasználója vagyok-e ennek a műholdról jövő internet-szolgáltatásnak, de szenvedőalanya mindenképp, hiszen olyan nincs, hogy hatása közvetve vagy közvetlenül meg ne érintsen. Ez még csak a hardverrésze a dolognak. A lényeg a szoftverben rejlik. Ott van a mindent érintő és átalakító, ami manipuláló. Folyton gyúr és lecsupaszít.

Tulajdonképpen rendet lehetne teremteni a világban. Még akár az elmúlt évezredek, az évszázadok, az egész emberi kultúra hozadékát fel lehetne használni bizonyos algoritmus szerint, rendezni, leporolni, minden oldalról végigvizsgálni, hogy tisztán lássunk vissza a múltba. Hogy ezek mentén igazodjunk el a jelenünkben. De minek? A rend nem üzlet. Túl egyszerű lenne a tiszta vizet merítő és prédikáló társadalom.

Ha megmentésünkről van szó, akkor szükség esetén felvillant egy-egy kapszulát Őintelligenciája –   mármint a nagyokos AI -, amelybe szükségszerű rosszként, amolyan áldozati masszaként akár beszállhatunk, hogy játszadozhasson velünk tovább.

Címkép: Newtechnology.hu

Simó Márton

Kapcsolódó

Technológiai forradalom küszöbén

A járvány idején fellendült a szexrobotok piaca

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb