Székelyudvarhely új „Prímái” – FRISSÍTVE!

Néhány éves kihagyás után tavaly újította fel a László János nagyvállalkozó és az általa létrehozott Arkum Alapítvány a Príma Polgár díjak sorozatát, amelyet több kategórián adnak át olyan személyiségeknek, akik maradandót alkottak, alkotnak a maguk területén, értéket teremtenek és öregbítik a székely anyaváros hírét a világban.

A tizennegyedik díjkiosztó gálára április 9-én került sor a városi Művelődési Ház Koncerttermében, amelyen az érdeklődő polgári közönség mellett sokan megjelentek a korábbi díjazottak közül is. Idéntől bővült a kiosztható elismerések száma: a sport, a művészet, a pedagógia, az orvoslás, és a „Legprímább Polgár” kategóriák mellett létrehozták az „Udvarhelyért Príma-díjat” is, amellyel egy, a városban született, de másutt tevékenykedő személyiséget jutalmaznak.

Az ünnepség nyitóbeszédében Orosz Pál-Levente, az Arkum Alapítván elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, arra kérte a jelenlevőket, hogy egy percnyi néma csenddel emlékezzenek meg azokról, akik a díjazottak közül már nem lehetnek közöttünk. Ezt követően felvázolta röviden a díj történetét, beszélt arról, hogy a kuratórium a korábban kitüntettek bevonásával választja ki azokat, akik átvehetik az elismerést. A sokféleségre is figyelnek, valamaint arra is, hogy ne csupán olyan embereket jutalmazzanak, akik már befutották a pályájuk jelentős részét, hanem fiatalabbakat is, akik biztatásként értelmezhetik a Príma-díjat, hogy ez a piillanat erőgyűjtést és lendületet jeentsen a továbbiakhoz.

Beke Mihály András első beosztott konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa képviseletében elmondta, hogy háromszéki gyökerekkel rendelkezvén, mindig csodálattal tekintett az itteni kezdeményezésekre, kimagasló és követendő példának tekinti ezt a díjsorozatot, és kicsit bánja, hogy nem udvarhelyszéki születésű. Példaképekre nagy szükség van – mondotta. A diplomata mindig szívesen tesz eleget az udvarhelyi meghívásoknak.

Tekintse meg Farkas Antal videófelvételét az idei díjátadó-gáláról:

A díjakról és a díjazottakról

A Legprímább Sportoló kategóriában Bálint Ferenc egykori futballista, nyugalmazott labdarúgóedző részesült elismerésben. Aktív sportolóként több élvonalbeli csapatban megfordult a hetvenes években – Brassóban, Szatmáron, Marosvásárhelyen játszott – , később a székelykeresztúri, a szentegyházi, a gyergyószentmiklósi és – természetesen – a székelyudvarhelyi labdarúgást erősítette, amikor minden mérkőzésnek nagy tétje volt, hiszen ezek az együttesek akkoriban a harmadosztályból törtek fel a másodosztályba, a mérkőzéseket hétről-hétre többezer szurkoló követte. Nyugdíjazásáig folytatta később az edzői munkát, nagy figyelmet szentelve az utánpótlás-nevelésre.

Ebben az évben Balázs Imre József lett a Legprímább Művész Székelyudvarhelyen. A díj átvételét követően elmondta, hogy kissé meglepődött, hiszen egyetemi hallgatóként került Kolozsvárra, immár évtizedek óta ott él; kezdetben arra gondolt, hogy „elszármazottként” figyeltek fel rá, de aztán rájött, hogy a távolság ellenére sem lazult benne a kötődés – ezt észlelte a kuratórium – , hiszen eleget tesz minden „hazahívó” felkérésnek, szívesen jött amikor Lőrincz György hívta anno az Erdély Magyar Irodalmáért (EMIA) programjaira, de részt vesz a 2018 óta ismét megtartott Siculus-fesztiválok munkájában is.

„Tulajdonképpen itt él a városban ma is a családunk egy része – mondotta – , ez a kapocs megvan, megtart, és számos hazatérési alkalmat teremt számunkra. Jó nekem itt lenni.”

Szabó Zsuzsa, a Tamási Áron Gimnázium tanítónője lett ezalkalommal a Legprímább Pedagógus. Sokrétű tevékenységet folytat, a képzőművészet, a zene, a prszichológia területén szerzett újabb és újabb ismereteit arra használja, hogy tanítványaiban felkeltse és folyamatosan ébren tartsa a sokirányú érdeklődést, hogy nyitott és tevékeny, a közösség érdekeit is felismerő felnőttekké váljanak. Őt Szakács István Péter író, nyugalmazott magyartanár laudált.

Nem Székelyudvarhely, mégcsak nem is Udvarhelyszék szülötte az idei Legprímább Orvos, Dr. Kurtus Aranka, a Partiumból került a székely anyavárosba, ahol az évtizedek során a Városi Kórház hematológus főorvosa lett. Folyamatosan képezte magát, több nemzetközi és országos programban vett részt, hogy tapasztalatait az itteni betegek gyógyítására fordíthassa. „Akik hozzánk jönnek – mondotta – , mindnyájan a mi betegeink. Mi kell meggyógyítsuk őket. Kisvárosi kórházban is meg lehet, meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek nekünk ebben segítenek.”

Jórészt szintén Kolozsváron tevékenykedik Szélyes Levente informatikus, akinek szoftverfejlesztő vállalkozása ma európai hírű, több mint kétszáz munkavállalót foglalkoztat, messzemenően méltó arra, hogy az Udvarhelyért Príma díj tulajdonosa lehessen.

A városszerte és a környéken méltán népszerű Balázs Árpád újságíró-szerkesztő, helytörténész lett most a Legprímább Polgár. Több évtizedes kultúraszervezői, újságírói és értékteremtői tevékenység van a háta mögött. A műkedvelő színjátszás területén is emlékezetes a munkássága, hiszen oszlopos tagja volt a Székelyudvarhelyi Népszínháznak – főleg annak fénykorában, a sötét nyolcvanas években nyújtott emlékezetes alakításokat – , az 1989-es fordulatot követően pedig a hagyományos újságírás, a televíziózás és a rádiózás területén múködött hosszú éveken át. Szerves része a rendszerváltás utáni időszak székelyföldi sajtótörténetének. Az utóbbi években sport-, illetve helytörténeti kötetekkel jelentkezett. És még egyéb ötletek is lapulnak a tarsolyában…

Lehetséges, hogy ez a díj egyfajta „megkoronázása” ennek a rendkívüli pályának, de az is látszik, ahogyan körvonalazódnak a további könyvtervek. Biztatásként értelmezi Balázs Árpád az elismerést.

Az ünnepséget jó hangulatú állófogadás zárta a Művelődési Ház előcsarnokában. Lehetett kötetlenül beszélgetni, a jövőre vonatkozó terveket és stratégiákat kezdeményezni az új és a megerősödő ismeretségek által. Mert kellenek a példaképek. És kell továbbra is az építő lendület minden formája.

A szerző felvételei