CivilszféraÉlet-módPublicisztika

Koldulni bűn?

Régebb egy falu eltartotta a maga szegényeit

Nagyhéten tűnt fel egy plakát, amelyen a marosvásárhelyi hatóságok (gyermekvédelem, helyi rendőrség, szociális igazgatóság, stb.) öles betűkkel hívják fel a figyelmet a koldulás veszélyes hatásaira.

Többek között ilyesmikkel riogat: „a koldulás elősegíti az írástudatlanságot, akadályozza az oktatáshoz való hozzáférést, ösztönzi az utcai életet, elősegíti a fiatalkori bűnözést”, magyarán te is bűnrészes vagy ebben, ha egy koldusnak pénzt adsz. Majd határozottan felszólít: „Ne adj pénzt a koldusnak!” Iskolai betűkkel meg odaírja, hogy: „A gyermek helye az iskolában van és nem az utcán!…”

Értem én a célzást, csak éppen ez a plakát egy rosszul sikerült marketing-kampány végterméke, nem egyéb történik, mint a felelősség áthárítása a könyörületet érző, adakozni szándékozó emberekre. Mert ebben a kampányban, amelyet alig egy hónapja kezdtek el a hatóságok, azt szeretnék, hogy visszaszorítsák a gyermekkoldul(tat)ást, a gyermekek kizsákmányolását. És nevezzük nevén, a gyermekek, -a zömében cigánygyermekek- sorsán akarnak segíteni. Látszólag. Mert közben kifejezetten nem erről szól a plakát, hanem a koldulásról, úgy általában. Nem különbözteti meg a koldulást, általában…, mint olyat, és a gyermekkoldultatást. Itt meg pont arról lenne szó, hogy a gyermekkel koldultatni, a gyermeket felhasználni bűncselekményre, nos, ez az égbekiáltó bún! És ezt kellene visszaszorítani. Nem a koldulást!

VAGYIS EZ A PLAKÁT EGY CSÚSZTATÁS, ÁLHÍR, EGY KAMU. Így egyáltalán nem igaz! Vagyis becsapja az olvasót. Csúsztat és félrevezet. Nem nevezi meg, de konkrétan a cigánygyerekekre gondol. Nem a szüleiket akarja segíteni az állam, és rendezni az ő szociális viszonyaikat, nem a szociális segélyek igazságosabb elosztását és ellenőrzését tűzi ki célul, nem munkát, képzést, megélhetést kínál számukra, hanem a koldusokon veri el a port. És rajtunk, akik segítünk a szegényeken, adományainkkal. Rajtuk is. Ha gyermekek, azért, s ha felnőttek azért.

Apropó koldulás. Miért lenne a koldulás bűncselekmény? Milyen kicsavart logika ez? Hol van a társadalmi szolidaritás és összefogás? Hol mutat ebben példát a hatóság? Hiszen nagy médiafelhajtással azt is sugallni vélik, hogy ha pénzt adsz a koldusnak, bűnrészes vagy. A te lelkeden is szárad, mert miattad nem emelkedett fel… Ezen az alapon akkor a közadakozás is koldulás. Ha nem pályáztál, és kérsz a többiektől, hogy adjanak egy jó cél érdekében – koldulást követtél el. És jöhet a finánc.

Ezen az alapon meg kellene tiltani a perselyezést, az utcasarki kalapozást egy hegedűszó mellett, vagy ezek értelmében bűncselekmény, ha valaki a világhálón rákos gyermekének műtétjére gyűjt, megadva még a bankszámlaszámot is. Ad abszurdum, akkor, aki koldusbotra jut, mind bűnöző, akikre a hatóságok árgus szemmel figyelnek és üldözik. Nagyváradon mintegy 300 koldusról tudnak, Budapesten legalább ezerről, Romániában közel 45 ezer kéregető személy szerepel a hatóságok nyilvántartásában. De ezek nem mind gyermekek, és nem mind azért koldulnak, hogy a jóhiszemű adakozót átverjék. Persze, lehet belőle bűnözés, lehet emberkereskedelem, rabszolgaság, prostitúció stb, de ezért nem (csak) maga a kolduló tehet.

Szegények mindig lesznek veletek – mondja Jézus. Talán azért is, hogy legyen alkalmunk segíteni a rászorulókon, könnyíteni lelkiismeretünkön, vagy éppen, hogy felemeljük a szegényt a sárból s emlékeztessük magunkat, velünk is akármikor megtörténhet, hogy egzisztenciánk lecsúszik… Hisz a hajléktalanok jó része is egyetemi végzettség, jó munkahely, családi drámák után került az utcára.
Csak azt nem értem, hol van ilyenkor az emberjogi ombudsman, a fogyasztóvédő, az emberi méltóság civil és politikai élharcosai mit tesznek a cigány népesség felzárkóztatásáért vagy beilleszkedéséért?

Egyik kollégám mesélte, hogy bérmálásra készített fel fiatalokat, és néhány hét múlva az egyik lányt az utca szélén találta fényes nappal, amint riszálja magát és klienseket gyűjt. Azt mondta, az apja kiküldte, hogy amíg bizonyos összeget haza nem visz, addig nincs otthon keresnivalója. Mindegy kivel, hány férfival fekszik le… Így vannak a koldusgyerekek is, tőlük is „teljesítményt” várnak el. Tehát akkor most a hatóságok az állampolgárok jóindulatát koldulják, megbélyegezve magát a koldulást? Lepasszolják a felelősséget, amit 30 éve nem tudnak vállalni? Láthatjuk ezt Böjte Csaba vagy Pál atya gyermekeinél is. S még az államnak áll följebb, kekeckedik, mintegy bérbe adva a „szolgáltatásait” civil szervezeteknek, egyházaknak, hogy mentesüljön a felelősségre vonás alól? Azt bünteti, akin segítenie kellene?

Marosvásárhelyen 2021. április 16-ig tart a helyi vezetés által kezdeményezett program. A Szociális Igazgatóság, a Helyi Rendőrség Igazgatósága, a Szociális Gondozási Igazgatóság és a Gyermekvédelem, a Maros Megyei Rendőrfelügyelőség bűnmegelőzési és elemzési részleg, valamint az Emberkereskedelem Elleni Országos Ügynökség Regionális Központjának képviselői Marosvásárhely központi területein, illetve a koldusok által látogatott kereszteződésekben jelen lesznek, ahol elbeszélgetnek a lakókkal, és információs anyagokat osztogatnak.

Régebb egy falu eltartotta a maga szegényeit. Ma meg úgy tűnik, sterilizálódó világunkba inkább beleférnek az újfajta kisebbségek, mint a koldusok… Holott a városi életmódban szocializált posztmodern, felvilágosult, szabadelvű társadalomnak is el kellene tudnia tartania saját koldusait. Miközben az iskoláztatást, a nevelést a hatóságoknak kellene levezényelniük, hiszen a polgárok ezért fizetnek adót. Arról nem is beszélve, hogy ha nem lenne szociális érzékenységük az embereknek, nem lettek volna kolduló barátok, és jószívű emberek, akik a szegényeken mindenkor segítenek, sőt…, ma nem lennének szociális intézményeink sem…

Jót tenni, jól. Adjunk a koldusnak is, mert Isten ajándékai nélkül mi is koldusszegények maradunk.

Címkép: Danielcsoport.hu

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb