KultúraSzékelyföldSzépirodalom

A boldogabb ember – megjelenés előtt

Hamarosan a boltokban!

A módszer, amellyel Simó Márton e regény megírásakor dolgozott, egyáltalán nem ismeretlen a magyar irodalomban. Móricz Zsigmondot annak idején (1932) egy távoli rokona kereste fel, tulajdonképpen földije, Papp Mihály (1888-1969), aki egy nehéz pillanatában határozta el, hogy mesél az életéről. A találkozások nyomán keletkezett a híres regény, amelynek Joó György néven lett a hőse.

A mostani „boldogabb ember” archetípusa nem a Tisza mentéről származik, hanem a Székelyföldről. Simó Márton írásaiban – főleg a regényeiben – megszokhattuk, hogy azok olyan térben és időben zajlanak, keletkeznek, amelyek sokunk számára ismerősek. Nem Udvarhelyszék, se nem Csík-, Gyergyó-, vagy Háromszék, hanem egy elképzelt miliő, ahol Kadácsfalva közelében megtalálható egy Marosbecs nevű nagyobbacska város, de olyan települések is, mint Várhely, meg Oltpad. A regényhős több létező figurából keletkezett, s a szülőfaluja, Kőalja is ott van valahol, bejelölhető ezen az elképzelt vidéken. Ha már székely – még akkor is, ha „virtuális” –, akkor Ábellel is rokonítható a mai Gyurka.

Az ízes nyelvezet, a humor, a spontaneitás, a különböző élethelyzetekben tapasztalható találékonyság arra késztette az írót, hogy még jobban figyeljen a szavakra, a mögöttes üzenetre, hiszen manapság „számkivetettség” sújtja az írástudót, akinek a szava már nem annyira fontos, s csak ritkán épül be hathatósan az élet szövetébe. Sokan magunkra ismerhetünk. Sokat nyerhetünk az üzenet által. Mi is. Ha odafigyelünk.

Szabó Károly felvétele

Nem azért, mert annyira rendkívüli – folytatta Jobb Gyurka a maga által kezdeményezett beszélgetést –, hanem amiatt, hadd lássák, tudják meg a hátramaradók, hogy mindig, mindenekelőtt a legfontosabb a munka, s az, hogy az ember ne hagyja magát. Mert nem hagyhassa. Mert üzenni kell. Ebbe’ a mai világba is el kell tudni igazodni, mer’ nem abból áll az élet, hogy nyomogassuk a gombokot és várjuk az eredményt, mint valami sült galambot, amit visszaereszt nekünk valaki, vagy valami, esetleg valahonnét a rendszer… – lehetséges, hogy a ’rendszer’-t nagy R-el mondta…

[Ennyi: 1,66 euró az órabérem. Itt nincs kecmec. Nem mondhatom, hogy másoknak tizenhárom lejért, azaz kettő és fél darab euróért dolgozom. Itt csak ez az opció létezik. És vagyok én, a többszörösen hátrányos helyzetben levő író – vagy kicsoda/ micsoda egy hivatalosan nem létező foglalkozás ketrecében. Mit akarok én? Mire való? Egyáltalán: mire jó ez az egész? Segíthetek-e valakiken innen, a magyarok provinciális irodalmából? A családon? A fajtámon? Népen? Nemzeten? Emberiségen? Megy-e előrébb általam a szekér? Vagy kolonc vagyok a világ nyakán?… Esetleg szórakozom, csak úgy?…]

 

Kapcsolódó

Részleteket a regényből ITT olvashat!

Tovább a szerző személyes honlapjára!

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb