Eltelt egy évtized a Homoród Fotóklub létrejötte óta. Sokezer kiváló minőségű fotográfia készült ebben az időszakban, számos kiállítási alkalom jött létre Udavarhelyszéken és más vidékek településein, illetve külföldön is. Gyakran találkozhattak egymással az alkotók, akik szeretnek egymás társaságában lenni, jól érzik magukat, ha közösen járhatják be a két Homoród vidékének falvait. Emberek, élethelyzetek, tájak, természeti és épírtészeti értékek rögzülnek optikájuk által, megörökítve a múló pillanatot, elraktározva megannyi változó, tovaillanó emléket.
Csütörtökön nyitotta meg Simon Mária-Tímea, a Művelődési Ház igazgatója és Péter Beáta, a Liget magazin főszerkesztője a Homoród Fotóklub tíz alkotójának közös tárlatát az emeleti Oszlopos-teremben. Nem túl részletes, nem tartalmaz túl sok felvételt, csupán röpke „vizuális jelentés” a miliőből, ahol közösen dolgoztak az évek során.
Simon Mária-Tímea bevezetőjében elmondta, hogy fontos a vidék, hiszen nélküle Székelyudvarhely sem lehetne olyan, amilyen. A városba betelepedő emberek hozzák magukkal a szülőföld szeretetét, még akkor is, ha bennük a(z emlék)képek olykor elhalványulnak. A fotográfia segíti az emlékezést. A fotográfia olyan értékeket rögzít és mutat fel, amely talán holnap-holnapután már nem léteznek, hiszen most, a 21. század elején kérlelhetetlenek a változások, és nem tudni, hogy a „hozott”, az „örökölt” összképből mi marad meg, s milyenné válik a falu, az útra bocsátó környezet, ahonnan oly sokan eljöttünk és kiléptünk az „urbánus” életünkbe.
„Amikor a Homoród Fotóklub tagjai felkértek, hogy méltassam ezt a mostani kiállításukat – kezdte beszédét Péter Beáta – , először meglepődtem, hadd ne mondjam, hogy megijedtem, hiszen annak ellenére, hogy néha rávetemedek én is arra, hogy fényképezzek, nem vagyok fotós, de még művészettörténész, vagy fotókritikus sem. De aztán eszembe jutott, hogy vajmi közöm csak van a fotóművészethez, hiszen előfordul, hogy havonta többszáz fotót nézek át, keresve azt az egyet, amely majd a címlapra kerül. És a Homoród Fotóklubot ismerem, hiszen jóideje követem a tevékenységüket. Van ugyanis a Liget nevű kulturális magazinunk, amely mintegy másfél évvel ezelőtt indult, és négyhetente jelenik meg húszezer példányban különböző erdélyi lapok mellékleteként – és amikor kidolgoztam a lap koncepcióját, az egyik fontos gondolat a következő volt: annyi remek fotósunk van a szűkebb és tágabb környezetünkben – Székelyföldön, Erdély-szerte – , akiket beszippantott a fényképezés művészete, akiknek szemük van rá, hogy a fény és árnyék, a formák, a kompozíciók, egy-egy tetten ért, elkapott pillanat által világokat tárjanak elénk, vagy mutassák meg nekünk – földi halandóknak – a világunk apró, de annál fontosabb szépségeit. Akik történeteket mesélnek egy-egy kép által. És akik az elégtételt, a fizetséget nem pénzben mérik, hanem az elkapott pillanat örömében, egy életkép, egy hangulat, gondolat felvillantásában.”
Még a kiállítás létrejötte előtt pár nappal faggattuk Hátszegi Csabát, a fotóklub életrehívóját és vezetőjét, aki ma életvitelszerűen már ebben a csodás környezetben, Homoródszentpálon él, hogy kik ők, hányan vannak, honnan érkeznek, amikor időnként egybegyűlnek, s ellégé meglepő volt, hogy többségük nem is kötődik származása révén a vidékhez, de még Udvarhelyszékhez sem. Igyekeztünk röviden összefoglalni az eddigi tevékenységüket, az „ars poeticát”, a közeli és a távolabbi terveiket.
Fejlődés és pusztulás – szükség van a fotózás általi dokumentálásra
„A Homoród Fotóklub 10 évvel ezelőtt, 2014-ben alakult Homoródszentpálon azzal a céllal, hogy a vizuális művészet, vagyis a fényképezés segítségével megörökítsük és bemutassuk a nagyvilágnak Homoródmente hagyományait, tájai szépségeit, embereit és építészeti örökségét. A klub az eltelt egy évtized alatt egy kiforrott és magas színvonalat képviselő közösséggé alakult. Az egyik erősségünk, hogy már nyolcadik alkalommal rendeztük meg a Homoródmenti Nemzetközi Fotótábort, amely nagy jelentőséggel bír, hiszen ezzel megismertettük vidékünket a világgal, és szoros kapcsolatok, barátságok alakultak ki más fotóklubokkal” – foglalta össze röviden az „előtörténetet” és az „irányt” Hátszegi.
Majd így folytatta: „… tíz év távlatából elmondható, hogy tagjaink számos hazai és nemzetközi szinten is fontos megvalósítást tudhatnak maguk mögött, számos tábor és kiállítás révén. Jelenleg 10 lelkes taggal büszkélkedhetünk, akiket a fényképezés öröme, a kísérletezés, a tanulás vágya és nem utolsósorban a jó hangulat jellemez. Úgy érezzük, hogy szükség van ránk, hiszen vidékünkön a fejlődés és a pusztulás párhuzamos jelenségek, és ezt dokumentálni szükséges. A képek egy része ablakot nyit a mostani világra, ahol a múlt és a jelen egyaránt megmutatkozik.”
Jelenleg aktív tagok: Bors Gyula (Zsámbék), Danis János (Gödöllő – életműdíjas fotóművész), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Crǎciun Gabriella (Székelyudvarhely-Abásfalva), Hátszegi Csaba (Homoródszentpál), Kertész Hajnalka (Székelyudvarhely), Kovács László Attila (Sepsiszentgyörgy), Mǎrtinaş Cristian (Csíkszereda), Ilyés Emöke (Bögöz), Tordai Ede (Marosvásárhely).
A 2024-es évben „elvitték” Székelyföldet, vagyis bemutathatták a fotográfiáikat Baján, Uszódon, Marosvásárhelyen, és ugyanakkor számos tábornak voltak a meghívottai, több klubtag is díjakkal büszkélkedhet nemzetközi pályázatokon. Romániában egyetlen vidéki településen bejegyzett, „falusi” egyesület a Homoród Fotóklub!…
A nemzetközi táborok általában szabad témájúak, viszont mindig adott egy helyi kötött tematika, amelyhez a tábor ideje alatt kell fotográfiákat készíteni. Ezekre az alkalmakra rendszeresen hívnak más fotóklubokat itthonról meg külföldről is. Jók a kapcsolataik a Gyergyói Fotóklubbal, a Marosvásárhelyi fotóklubba, a Sepsiszentgyörgyi Fotóklubbal, a Nagykárolyi Fotóklubbbal, a Székelyudvarhelyi Fotóklubbal, a Csikszeredai Fotóklubbal, a Kézdivásárhelyi Fotóklubbal, a Nagyváradi Fotóklubbal, továbbá külföldön Sopron, Uszód, Biatorbágy, Vác, Győr, Baja, Szeged fotósaival, Felvidéken a Komáromi Fotóklub a partnerük.
Amikor helyi kulturális események – falunapok, fesztiválok, búcsúk, nagyobb sportesemények, testvértelepülési látogatások – zajlanak Homoródszentmárton község és a környék falvaiban, olyankor alkalmi kiállításokat hoznak létre és dokumentálják is az adott programokat.
Saját tevékenységéről ezt nyilatkozta Hátszegi Csaba: „Én magam 2024-ben kiállítottam Zsámbékon, van élő meghívásom Gyergyóalfaluba, Piatra-Neamţ-ra, Wittenbergbe, ami a Homoródszentpál és Zsámbék között levő testvérteleülési kapcsolat hozadéka.”
A Homoród Fotóklub tagja az Euro Foto Art nemzetközi ernyőszervezetnek. A jelenlegi 10 aktív tagból 7-en benne vannak a Magyar Fotóművészek Világszövetségében, néhányan pedig a Kárpátmedencei Magyar Fotógráfia Nemzetközi Egyesületének is tagjai.
Terveik közé tartozik, hogy folytassák azt, amit sikeresen elkezdtek, hiszen megismertetik szép vidéküket a nagyvilággal. Mindez támogatás nélkül nem jöhetett volna létre, ugyanis táboraik a László János által Abásfalván felújított vendégházakban, autentikus környezetben zajlottak le. Munkájukat lehetőség szerint a helyi önkormányzat is segíti.
„Képeink sokoldalúak, mindenki a saját látásmódja szerint komponálja meg az alkotásait eleveniti meg alkotásait, különösen figyelve az épített örökségre, a tájra, az emberekre és a népi kultúra, a hagyományok nyomaira. 2025. március 20-én nyílik megy egy közös kiállításunk a székelyudvarhelyi Művelődési Házban, és készül második fotóalbumunk is” – mondotta a fotóklub vezetője, aztán a megnyitó alkalmával át is nyújthatta az érdeklődőknek az új albumot.
A kiállítás két héten át, 2025. április 3-ig látogatható a székelyudvarhelyi Művelődési Ház emeleti Oszlopos-termében.
