A szabadságot nem kell isteníteni. Az csak egy eszköz, egy isteni adomány. Valójában egy kissé elvesztettük a bűnbeeséssel – bár megmaradt az értelme és a szabad akarat, de egyik elhomályosodott, másik rosszra hajló lett –, de Krisztus megváltása nyomán visszaszerezhetjük, és belsővé alakíthatjuk.
1. Külső és belső szabadság
Külső – nincs parancsuralom, szabad mozgás, szabad önkifejezés, szabad választások, véleményszabadság, szabad gondolkodás, a piac szabadsága, politikai többpártrendszer… Vajon létezik teljes külső szabadság.? A liberalizmus kezdetei: francia forradalom, a hűbérrendszer felszámolása, egyház és állam szétválasztása, a jobbágyság felszabadítása, a magántulajdon megjelenése…tőkések…
Ma létezik-e külső szabadság?– Henri Boulad szerint már születésünktől egy csomó minden meghatároz.
– Nem kérték ki a véleményünket, hogy akarunk-e megszületni; nem választottuk meg a nemünket, a termetünket, az öröklött tulajdonságainkat, hajlamunkat, talentumainkat;
– nem választhattuk meg a nevünket;
– a kort sem, amelyben élünk;
– a társadalmi körülményeket, amelyekben nevelkedtünk;
– a kultúrát, amelynek részesei vagyunk;
– nem választhatjuk meg, kikkel utazunk együtt a buszon, a repülőn, kikkel vagyunk összezárva egy forgalmi dugóban;
– ahogy minden huszonötödik másodpercben születik egy egyiptomi, ugyanúgy csökken a mi szabadságunk is minden huszonötödik másodpercben;
– emberi természetünkből is jó néhány korlát fakad: nem ehetek annyit, amennyit akarok, nem emelhetek fel akármekkora súlyt, nem lehet mindenkiből aranyérmes a 100 méteres rövidtávfutásban, stb.
– egyedi a karakterünk, az énünk, a nyűgjeink és komplexusaink…
– korunk előrehaladtával csökken a fizikai-pszichikai teljesítmény, stb. S végül a halál.
De szabad vagyok-e akkor, amikor sorban kell állnom a kasszánál, a hivatalban, az orvosnál, a repülőtéri becsekkolásnál, az útlevélosztályon, a börtönlátogatásnál, amikor hallgatnom kell, miközben meg szeretnék szólalni? Szabad vagyok-e, amikor egyenként léphetnek fel az utasok az óceánjáróra, vagy épp egy múzeumi látogatásra, egy focimeccsre, egy koncertre belépve mindenkit megvizsgálnak, adatait elkérik? Ha kamerákon át figyelnek, lehallgatnak, cenzúráznak, letiltanak, feltörik kódjaidat? stb. stb.
Teljes külső szabadság nincs. Az illúzió. Az káosz, anarchia lenne. Szabadnak szokták mondani azt, aki nincs börtönben. De attól, hogy valaki a rácson innen van, nem biztos hogy szabad… Fizikai szabadságunknak korlátai vannak: a tér, az idő, a test állapota. Nem lehet levegőt venni oxigén nélkül. Nincs fizika gravitáció nélkül. A véleményszabadságban is ott az ártani tudás, a rossz újra képződésének a lehetősége.
A valódi szabadság inkább belső. Ló a karámban. Önmagunk vállalásának belső mozgástere. Vannak korlátok, de én döntök.
Szellemi szabadság. Mindig valaminek a dacára van. Megszületik. Valamilyen akadályba ütközünk, s azt legyőzve szerezzük meg. A szabadság jó oldala, hogy a boldogság utáni vágyunkból fakad. (Ezért mondja Jézus: „…azt akarom, Atyám, hogy életük legyen, s bőségben legyen.” Az életnél is fontosabb értéknek tartjuk, pedig nem az. A teremtéskor hatalmat kaptunk, hogy uralkodjunk a teremtett világon. Értelmünk és szabad akaratunk Istenképiségünk jele. A bűn is szabadságunk jele. Ellenállhatunk az isteni akaratnak. Szembe mehetünk vele. Ezért torzult el a szabadságunk is. Hiszen a szabad szeretetre kaptuk ezt a képességet, hogy ne legyünk bábuk, de önzésbe fulladt. És észrevétlenül, az Istentől való elszakadás függetlensége, a hajlamaink, a negatív késztetéseink, a bűneinktől való függőségbe csapott át.
2. Szabadság és engedelmesség
Szabadon is lehet engedelmeskedni egy felsőbb jónak, tekintélynek. Ha egy belső szabadságból indulunk ki, akkor a külső korlátok nemcsak akadályok, hanem terelő, védelmi funkciót is jelentenek, képeznek, hogy belső szabadságunk kifejlődjék Szabadok akkor vagyunk, ha nem függünk senkitől, ha nem parancsol senki… Nem szeretjük alávetni magunkat a törvénynek, a feljebbvaló hatalomnak. De ez túl individualista megközelítés. Hiszen az ember társas lény. Kapcsolatokban él. Kötődés nélkül nincs szabadság. Ha folyton csak azért harcolunk, arra pazaroljuk energiáinkat, hogy mások ne szóljanak bele, ne kelljen egy felsőbb utasítást megtenni, ha csak azt akarjuk hárítani, aki megakadályozna abban, hogy azt tegyük, amit szeretnénk, amihez kedvünk van – narcisztikus, önmagába gabalyodó kiskirályokká válnánk.
A kereszténység tanítása szerint a szabadság adottság. Isten adománya. „Aki mindenáron meg akarja menteni életét, elveszti, aki elveszíti érettem,. megtalálja…” (Mt, 10, 39) A keresztény tanítás szerint a szabadság visszakapott szabadság. krisztus szerezte vissza. És szeretetből fakad. Ez képes legyőzni, megváltoztatni a külső körülményeket is. Szent Ágoston szerint: „belül voltál s kívül kerestelek…”
Más a fontossági sorrend s más a hierarchia. Engedelmeskedni az erkölcsi törvényeknek, a szabályoknak, az előírásoknak, nem jelenti azt, hogy feladtam szabadságomat. Hanem, hogy odaadtam. Szabadon teszem, amit vállaltam, amit rám bíztak, ami a hivatalomnál, szerepemnél fogva a munkaköröm. Azonosulok a felsőbb tekintély elképzelésével, lojális vagyok hozzá, akaratomat alávetem az ő igazságának, amit nemcsak tudomásul vettem, hanem megértettem.
Például: a szerzetes és a regula. Megértem a törvényhozó szándékát, a szabály okát, és az iránt köteleződöm el. Magamra nézve is kötelezőnek tartom a szabályzatot. Pont ez a szabadság az önrész, a hozzáadott érték. Ugyanakkor a felelősségem is csak addig terjed, ameddig a hatásköröm.
3. Szabadság és nemet mondás
Nem kell minden kérésre igent mondani, minden kérdésre válaszolni. Mondhatok nemet is. Pl. ingerek, külső divatok, igeológiai kampányok, divatos szokások (környezetvédelem, állatmajmolás, egészségmánia, stb.) Ellenkezhetek is. Sőt ma divatos lett a beleszólás szabadsága, az önrendelkezés posztmodern megnyilvánulása is. „Ha egyedül vagyok egy szobába, azt csinálhatok, amit akarok. Mihelyt valaki más is bejön, már egyikünk sem szabad, egyikünk sem tehet, amit akar. Kérdezd csak meg a házastársakat…”(Henri Boulad: Használd szabadságodat, 11. old.)
Többféleképpen mondhatok nemet. Lehet ellenzékben is nemet mondani. Tiltakozni az ellen, hogy beleszóljanak belügyeimbe, intim szférámba. Szakszervezetként szembe megyek a kormány döntésével. A pokol is a nemet mondás képessége: nem akarok szolgálni Istennek. Jogomban áll. Szabad vagyok. Az ateizmus is egyfajta hit. De negatív döntés: nem akarom, hogy legyen Isten, és keresek hozzá hangzatos érveket… De lehet úgy is nemet mondani: hogy nemet mondok a korszellemnek. Szembe megyek a trendekkel, divatokkal. Nem alkuszom, nem sumákolok, nem sodródok, hanem ha kell, törésre viszem meggyőződésemet. Vállalom elveimet, kitartok az igazság mellett. Nemet mondok annak, ami ellenkezik lelkiismeretem hangjával, meggyőződésemmel, hitemmel. Akkor is, ha ez nemtetszést vált ki környezetemből… „Aki értem és az evangéliumért…”gyűlöli” apját anyját…” (Lk 14, 26), „Azt gondoljátok békét hozni jöttem… szembekerül anyós a menyével, apa a fiával…,” (Mt 10,34) stb. Ez az igazi belső szabadság.
A keresztény szabadság inkább a felnőtt, belátó igen szabad döntése. Az elfogadás, az egyetértés szabadsága. Ura vagyok önmagamnak, nem kell ellenkeznem ahhoz, hogy önmagam lehessek. Képes vagyok vállalni a „szégyent”, a kritikát, az ítélkezést, hiszen nem függök mások megítélésétől, belsőleg szabad vagyok. Nem kell másoknak bizonyítanom, hogy szabad vagyok. Ahogy a házasság is két igen szabadsága. De mindenképp döntés. És amellett köteleződöm el. Ha elém tesznek egy tiszta lapot, és eldöntöm, mit rajzolok, akkor azt rajzolom. Nem egyiket a másik helyett, s az sem szabadság, hogy addig habozok, hogy végül üres lesz a lap. Amikor a válasz meghaladná illetékességemet, amikor ellenkezik erkölcsi felfogásommal, amikor többet ártanék magamnak vagy másnak vele, amikor nem lenne kötelező elárulni a titkot vagy bevezetni valakit a belső szobámba, ami nem rá tartozik. Ez nem pusztán diplomácia és nem is hazugság. Inkább önvédelem és igazságérzet. Jézusi szempontból ilyenkor vagyok szabad. Nem engedem, hogy zsaroljanak.
4. Szabadság és ösztöneink
A valódi szabadság megélése az önuralommal kezdődik. Amikor parancsolni tudok ösztöneimnek, indulataimnak. Amikor visszafogom fantáziámat, nem szólalok meg, ha nem szükséges, amikor a testi vágyak, ingerek akaratom ketrecében maradnak, és nem engedem ki őket azonnal… A szelídség erénye: -üthetnék, de inkább simogatok, erőmet, energiámat a helyes irányba csapolom le. A vad ösztönök, vagy rombolnak, vagy puhány hedonistává tesznek, ha teljesen kiszolgáltatjuk magunkat nekik. Látszik ez épp a mai elkényelmesedett világunkban…
5. Szabadság és környezet
A liberalizmus mindenféle társadalmi gátlástól, hagyománytól felszabadítana. Azt mondja, az állam ne avatkozzon bele a folyamatokba. A piac mindent megold, kiegyenlít. Az egyén egója a lényeg. A nyereséget, a hasznot egy szűk gazdasági elit privatizálja, a magánszektor veszélyes, az állam ne atyáskodjék, az adósságot, a károkat meg nyugodtan szét kell teríteni az adófizető polgárra. Margaret Thatcher egyenesen azt mondta: „… nincs olyan, hogy társadalom, csak egyének, férfiak, nők, családok.” (Kapelner Zsolt: Mi a neoliberalizmus. In: Mérce, 2018. május 19.)
A neoliberalizmus meg már annyira túlzásba viszi a szabadságot, hogy az ember teljesen eldologiasodik. A piaci versengés és profitnövelés hajszájában már a másik ember is konkurencia, akit le kell győzni, ki kell iktatni. Csakhogy a globális tőkés elit kegyeit elnyerje. Pl. az egészségügyi asszisztens is úgy tekint a páciensekre, mint a gyári munkás a nyersanyagra, a bróker a részvényekre (Patikus mondja a beosztottjának: nehogy még egyszer azt mondd a betegnek, aki a recepttel jött, hogy gyógyulást, mert kirúglak!..)
Megjelennek az újfajta jogok, szükségletek, mozgalmak, igények, amelyek még inkább háttérbe szorítják a személyiség tartását. Minden megengedett lesz, a törvényeknek nincs visszafogó erejük…
A folyamatos lazítás, engedékenység puhánnyá teszi az embert. Nem bírja a terhelést, csökken a lelki ellenálló képessége, míg végül a korszellem bedarálja, és manipulálható masszává alakítja. Mindent szabad nekem, de nem minden válik javamra -írja szent Pál apostol (1Kor 10,23). A szabadság nem jelent fejetlenséget, káoszt, anarchiát…
6. Szabadság és (a belénk nevelt-kódolt) értékek
Gyermekkorunk nevelési elveiből, a szülők szigorúságából szeretnénk kitörni. Aztán az első bukfencek után rájövünk, miért tiltották nekünk a kábítószert, az éjszakai kimaradásokat, a szexuális eltévelyedéseket. Felnőtt korban jobbára szabadon kezdjük belátni, miért kellenek a szabályok, miért nem jó, ha azonnal kielégíthetjük minden vágyunkat, miért fontos értékelni a kis dolgokat, a munkával járó áldozatott és lemondást, stb.
A szabadság, mint értékromboló inkább szabadosság. Csak pusztít, élősködik, tör-zúz, öl. A tékozló fiú példája jól rávilágít, mi lesz, ha az ember a szabadságot arra használja, hogy teljesen lerombolja a korlátokat, amelyeket addig nyűgnek érzett. Extrém sportok, kétségbeesett kísérletek a normalitás megváltoztatására, kalandozás az öngyilkosság peremén (gyorshajtás, kábítószer-túladagolás, perverzitások és ún. „jogok”, amelyek ideológiákká merevednek) stb.
Nézzük csak: A nagy kékség című film utolsó kockái is erről szólnak. A főhős nem elégszik meg a nagy víz iránti rajongással, a búvárkodással, hanem egy szertelen halálugrással, elbűvölve a delfinek könnyedségétől az óceánba veti magát. A konszolidált helyett álmaiba menekül. Öngyilkos lesz. Habár a film a szabadságról szól, a művészetből giccset csinál. Amerikai változatában nem is engedték meg a szomorú véget, és delfinek hozták fel a mélyről a főszereplőt, hogy a film happy enddel végződjék…
7. Szabadság és megfelelési kényszerek
Akkor válunk igazán szabaddá, ha már csak a bennünk élő isteni hang, a lelkiismeret, Isten elvárásainak akarunk megfelelni. Ez felülmúl minden más elvárást. Nem a másokban rólunk kialakult képnek kell megfelelni minden áron. Szükség van az önbecsülésre is. Szükség van a becsületre és a tisztességre, de lehetnek az életben olyan vízválasztók, amikor nem a közvélemény dicsőségére, a lájkokra kell vágynunk, hanem, merni szabadon vállalni azt az irányt is, ami ellenkezik a közfelfogással, a korszellemmel. Ezt olykor akár nyilvánosan is.
Nagyon sok szorongás, depresszió, egyéb lelki betegség van amiatt, hogy kényszeresen meg akarunk felelni másoknak, vagy bűntudatot érzünk fel dolgozott traumáink nyomán, nem alakult ki a belső szabadságunk, mert nem néztünk szembe önmagunkkal.
Dr. Eger Éva Edit (1927) – akit az angolszász nyelvterületen Edit Eva Eger néven ismernek – több világsikernek örvendő könyv szerzője, a holokauszt miatti bűntudatot úgy próbálta feldolgozni és kompenzálni, hogy klinikai pszichológus lett az Egyesült Államokban. Nem túl istenhívő, a zsidó vallás szerint sem az, de megfontolandók a tapasztalatai. Édesanyjával és leánytestvérével együtt hurcolták el a haláltáborba. Már indultak volna a mérgező gázkamra/ gőzfürdő felé, amikor Mengele doktor előtt táncolnia kellett Auschwitzban. Emlékirataiban beengedi az olvasót a maga lelki bugyraiba. A túlélési ösztön, az élni akarás vitte rá, hogy az egyik tisztet megvesztegesse egy gyűrűvel, s így őt és lánytestvérét nem küldték a halálba, de anyjukat igen. Ezért egész életén keresztül bűntudata volt.
Hangoskönyv formájában is elérhető A döntés című kötet ITT!
Eleinte, amíg Hitler és Mengele a libikóka túlsó felén voltak, addig a bosszú fenntartotta a gyűlöletkör forgását, de ez nem segített rajta. Aztán doktorátust szerzett és a Kaliforniai egyetemen kezdett oktatni, majd gyakorlati terápiákat végezett a páciensekkel. Később Európába is meghívták, többek között a NATO különféle támaszpontjaira is, hogy a háborús veszteségek feldolgozásáról beszéljen túlélőként a katonáknak. Aztán évtizedek teltek el, amíg saját magában is el tudta engedni bűntudatát, hogy az anyjuk miattuk nem él. A páciensekkel találkozva, őket saját maguk múltjával szembesülve lassan benne is letisztult a kép, így, 96 éves kora után is vallja, hogy a belső szabadság akkor születik meg, amikor belebotolva saját határainkba, elfogadjuk magunkat, és feladjuk a másképp is történhetett volna önmarcangolást. Önmagunk hibáztatása másoknak is árt. Nem kell megfelelnünk semmilyen képnek, amit mások kialakítanak rólunk. És nincs értelme menekülnünk a múltunk elől. Akkor vagyunk szabadok, amikor már nem vagyunk túszai, a foglyai a magunk múltjának sem. Elfogadjuk azt, amink van, megnyitjuk a szívünket, hogy felfedezhessük a körülöttünk lévő csodákat.
8. A megélt belső szabadság
A valódi lelki szabadság azt jelenti, hogy felelősséget vállalunk önmagunkért (nem hibáztatunk másokat, nem döntünk mások helyett). Ez segít, hogy gerincünk, személyiségünk, lelki egyensúlyunk ne törjék össze.
Akkor vagyok belsőleg szabad, ha nem vagyok sem fogoly, sem áldozat (előítéletek, traumák, elvárások).
A belső szabadság kérdései önmagunknak (nagy döntések előtt): Mit akarok? Én akarom-e? Mit fogok ezért tenni? Mikor? Hogyan?
Belsőleg szabadnak lenni azt jelenti, hogy van bátorságom kockázatot vállalni a tetteimért, a szavaimért, azok következményeiért. Ennek nyomán eltűnik a félelem és a szorongás.
A belső szabadság egy megküzdött szabadság. Nem lehet megvásárolni, pénzzel kiváltani. Nincs „olcsóbb” elérési útvonal. Mint egy focimeccset, amit meg kell nyerni. Nem boldogítja a játékosokat, ha mindenki kapna egy ugyanolyan kupát, mint amit el szeretnének nyerni. Csak éppen ne kelljen játszaniuk… Az üdvösséget is el kell nyernünk. Nincs bundázási lehetőség. Pont azért érték a szeretet, mert nem kötelező. Erőfeszítésbe, küzdelembe kerül. Ezért szabadságunk nem fiktív szabadság, hanem ki kell azt vívnunk. (Henri Boulad: Gyerekek és a focimeccs.
Predesztináció és szabad akarat. 95. old.) Felszabadulni a félelmeinktől. Nincs olyan külső körülmény, ami gátolna, ha belső szabadságom megvan.
Az is belső szabadság, hogy elfogadom azt, amit nem választottam. S amit nem tudok megválasztani. Nem a kellemetlenre feszülök rá, hanem a pozitívumra. A másik bűnéből nem származik károm. Megbocsátással, szeretettel a javamra fordíthatom a többiek hibáját is. Ráhagyatkozom a Szentlélekre, az isteni kegyelemre. Ezzel gyakorlom a szabadságot és termékeny lesz az életem. Nincs lezárva, Isten jelenlétét tapasztalhatom a jelen pillanattal. Felszabadító nyugalom árad el bennem. Én magma adom oda, senki nem veszi el tőlem életemet- mondja Jézus az utolsó vacsora végén.
A belső szabadság azt jelenti, hogy nem aggódom fölöslegesen. Elég a napnak a maga baja. A másoké is. Ne hurcoljam a megváltoztathatatlan múltat, s ne harcoljak a bizonytalan jövő ellen. Amit jó szívvel elfogadtál, azt már nem kell elviseld. Inkább álljak rendelkezésre most. Kötelezzem el magam, vágjak bele, döntsek, tegyek azért, ami előre visz, felszabadít, ami erőt ad, örömet szerez, s előre lendít. Fejem és szíven összhangja. Ehhez kérjem isten kegyelmét. Jézus az Igazság. Ő tesz szabaddá. Ahol a lélek uralkodik, ott a szabadság.
Szolzsenyicin: Az első kör című önéletrajzi regényében is erről van szó. Egy pártfunkcionáriusnak a börtönkutató intézetben szüksége van egy bölcs tudós segítségére, akit politikai fogolyként ítéltek halálra. A pártember a karrierje miatt izgul, és fél, hogy ha nem teljesíti a fentről jövő parancsot, és nemsokára ő is a tisztogatás áldozata lesz. A nagy író finoman mutat rá, hogy ebben a helyzetben nem a hatalom osztja a lapokat, hanem az igazán szabad ember, a fogoly. A rács mögött is ott a szabadság. Nem a pártfunkcionárius a szabad, aki a táborban az elítélt tudóssal beszélget, hanem a fogoly, akinek már nincs mit veszítenie. Felőle vihetik őt a Gulágra is. Gerince és belső egysége töretlen. Ebben a kiélezett helyzetben a szögesdrót csak nézőpont kérdése… (In: Jaques Philippe: A belső szabadság.155. old.)
A szabadsággal élni is kell, és tenni is érte.
A külső cselekedeteknél fontosabb a belső szabadság. De ehhez le kell győznünk a félelmet, a lustaságot, a tétovázást és döntenünk kell.
9. Szabadság és erkölcsi jó
A szabadság sosem öncélú, szabadon szeretni és akarni az erkölcsi jót, amelyre Isten meghívott. Szentlelke által a szabadság bennünk összekapcsolódik az istenszeretettel, az elkötelezettséggel, életünk odaadásával. Hiszen Isten szabadságunk forrása. Az ő mindenhatóságában is szabadnak hagy minket, hogy szabadon szeressünk. Szabadon felismerni és követni, megtenni akaratát, még ha nehéz is, még ha nem is jár vele társadalmi elismerés. Ez az igazán felszabadító érzés. A szentek között is találunk jó példákat a belső szabadság megélésére: Fáber Péter jezsuita, Kis Szent Teréz.
„Az igazság szabaddá tesz titeket…” – írja Szent Pál apostol.
Felszabadultunk már?
A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig című előadássorozat keretében hangzott el Csíkszeredában, a Városháza dísztermében 2023. november 11-én. Ez volt a 281. előadás.
