Tíz éves Sebestyén Péter személyes honlapja
"A szükséges plusssz"
Jó hosszú ideje, nagyjából kilenc éve annak, hogy a főtisztelendő úrral munkakapcsolatban állunk. Állok – mondhatom, írhatom így is, ha pontos akarok lenni, hiszen akkor beszélhetünk többesszámról, ha valakit annyira fel tudok biztatni, hogy ne csupán szimpatizáljon azzal, amit kiagyaltam, hanem járuljon is hozzá a „mozgalom” fejlődéséhez. Ha ketten vagyunk, akkor az már többesszám! Olykor azonban ennél többen is beállunk, négyen-öten… Vannak olyanok köztünk, akik aztán félreállnak, vagy elmennek másfelé, ahol „ranggal” jár a dolog, s még fizetnek is érte. Péterrel gyakran vagyunk itt ketten egyek. Aztán osztódunk, s bejelentkeznek mellénk más barátok is.
Sebestyén Péter és az Élő Székelyföld
Az Élő Székelyföld Egyesületet 2016-ban jegyezték be, de a honlap és a „munkacsoport” már jóval előtte létezett – 2014 decemberében indult. Ez olyan helyzet volt, amikor a szekér megelőzte a lovakat. Voltak kitűzött célok, amelyek megvalósultak, s olyanok is, amelyek elsorvadtak, de – nagy szerencse –, hogy bármikor képes vagyok, képesek vagyunk megújulni, új pászmát, új rendet kezdeni.
Olyan ez a mostani világ, hogy léteznek szép és jó kezdeményezések; egyes csoportosulások rá tudnak csatlakozni a költségvetés emlőire – határon innen és túl –, mások pedig nem. Aki „profi civillé” válik, annak jó. Főleg neki, személyesen, mert így önmaga célcsoportjává válik a leszűkített kisvilágban. És megél valaminek a mediatizálásából ideig-óráig az illető, s ha ügyesen dörgülődzik itt s túl, tovább tud élni a megélhetési aktivista szintjén…
Mi azonban meggyőződésből végezzük ezt a fajta munkálkodást, nem kapunk érte szinte semmit – talán pár jó szót, s néha ócska „kommentet” –, de úgy érezzük, hogy mégis megéri… Sok a hozzáadott érték. A plébános civilben székelynek öltözik és dalra fakad, ha kell…
Sebestyén Péternek, szolgálati nevén Péter páternek, a találkozásunk pillanatában már megvolt a személyes honlapja, miként legalább tíz kötete is. Megismerkedésünket követően aztán – tulajdonképpen Lőrincz György, Székelyudvarhelyen élő írótól „örököltem” Pétert 2015 őszén – nagyon hamar és könnyen beállt itt a sorba. Rengeteg publikációval, ötlettel, munkával, anyagiakkal is segítette, segíti ma is a munkát.
Voltak olyan esztendők, amikor ő küldte be a legtöbb írást az Élő Székelyföld portáljának, máskor pedig, ha nem az első, akkor a második helyre került. Sajnos, egy alkalommal összeomlott a régi honlap, amelyet archívumként visszaállítottunk ugyan, de a hat esztendőt átfogó statisztika odaveszett – azon egymillió feletti olvasásszámot produkált a mintegy háromszázezer látogató. Úgyhogy nem tudjuk ma összesíteni teljes pontossággal a Péter írásait olvasók számát, csak hat esztendőt látunk, de elmondhatjuk, hogy együttműködésünk majdnem kilenc éve alatt, bizonyítottan 564868 alkalommal „kattantak” rá az olvasók a Péter páter szövegeire.
És még ott vannak a közösségi oldalak, amelyeket az egyesület hivatalosan is használ, de a páter nem – legalábbis nincsen profilja –, ott aztán rengetegen megpiszkálják az írásait. „Lájkolják”, ahogy netnyelven mondják; aztán az „összelinkelt” cikkek, amelyek a www.peterpater.com oldalra vezetnek, s ott is számolódnak, tovább növelik az összhatást… Teszik-veszik, olykor küldik tovább, egyesek, ha követendő jót olvasnak ki belőlük, vagy pedig mások, a kettesek, mint elrettentő példát mutogatják a plébános úr szövegeit. Ez így van rendjén, hiszen nagy az Úr állatkertje, vagyon benne ilyen is, olyan is, a való hullámain pedig loccsanunk, sodródunk hol ide, hol oda… Péter páter írásai azonban világítótornyok, vagy legalább bóják, olykor, ha szükséges, mentőövek is sokunk számára, hogy bele ne nyuvadjuk a való jelen árjába.
Erőt, egészséget, kitartást, hogy ezt a látszólag haszontalan és sziszifuszi munkát folytathassuk. Mert gyarlók vagyunk: megtisztulás után is bűnbe merülünk. Hadd szóljon értünk erről a világhálóra kitárt szószékről is a biztatás, hogy megmaradjon bennünk a „jó”-ság reménye. Hátha.
Kapcsolódó
