Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató kétrészes tanulmányt közölt az Országút portálon, amelyben a magyar-magyar viszonyt elemzve egyrészt diagnózist nyújt az elmúlt másfél évtized hibáiról, a Magyarországtól való egyoldalú függőségről, másrészt, az új kezdet lehetőségeit felmérve egy teljesen új, többközpontú nemzetkoncepciót javasol.
Magyar–magyar viszony I. – NER
A kisebbségi magyarság a Fideszre mint egyedüli magyarországi képviselőjére tekintett. Az ki is nyújtotta felé segítő karját, de a támogatás rendszerszintű torzulásokhoz vezetett. Első cikkében a kisebbségkutató ezt a folyamatot tekinti át. A másodikban az új helyzet teendőit taglalja… Tovább
Magyar–magyar viszony II. – Új kezdet
A kisebbségi magyarság felé a Fidesz kinyújtotta segítő karját, de a támogatás rendszerszintű torzulásokhoz vezetett. Első cikkében a kisebbségkutató ezt a folyamatot tekintette át. A másodikban az új helyzet teendőit veszi számba… Tovább
A Transtelex közli a két tanulmány kivonatát, illetve arra törekszik a közelmúltban közzétett publikációban, hogy ráirányítsa a figyelmet a konstruktív diskurzusra. Érdemes ezt az eszmefuttatást is kellő figyelemmel olvasni.
A tanulmány legfontosabb elméleti tézise, hogy az elcsatolt területeken élő magyar közösségek az elmúlt évszázadban önálló regionális társadalmakká fejlődtek. Erdély, a Felvidék, a Vajdaság vagy Kárpátalja nem csupán a nemzettest „külhoni” darabjai, hanem saját történelmi tapasztalattal, egyedi politikai kultúrával és belső viszonyrendszerrel rendelkező közösségek. Ezt a regionális különfejlődést és másságot nem eltüntetni vagy eltagadni kell, hanem intézményesen elismerni.
Bárdi ezért egy „többközpontú” vagy „szerződéses” nemzetkoncepciót javasol. Ebben a modellben Budapest nem egyedüli, parancsoló centrumként határozza meg a nemzetet, hanem egyenrangú partnerként viszonyul a különböző magyar régiókhoz, az alá-fölérendeltséget felváltva a transznacionális együttműködéssel. Az egyenrangúság és a kölcsönös tisztelet alapfeltételeként a szerző azt is javasolja, hogy a magyarországi és a határon túli politikai szereplők szigorúan és kölcsönösen tartózkodjanak egymás választási kampányaiban való részvételtől… Tovább
BÁRDI NÁNDOR történész, 1962-ben született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Laskodon. A szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában érettségizett 1980-ban, a szegedi József Attila Tudományegyetem történelem szakán diplomázott 1987-ben, hungarológiai doktori címét 2011-ben szerezte a finnországi Jyväskylä Egyetemen. 1997 és 2006 között a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központja munkatársaként dolgozott, 2007 óta az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa. Legfőbb kutatási területe a romániai magyar kisebbség 20 századi története, nevéhez széles körű publikációs és tudományszervezői munkásság fűződik. Szerkesztője a Kisebbségi Adattár, a Múltunk, a Források a romániai magyar kisebbség történetéhez, a 20. század című könyvsorozatnak, valamint a Regio és a Magyar Kisebbség című folyóiratoknak. Az Erdélyi Magyar Adatbank és az Arcanum ADT tartalomfejlesztője. A Kisebbségi magyar közösségek a 20. században c. kötet magyar és angol kiadásának társszerkesztője. 2008-tól Források a romániai magyar kisebbség történetéhez sorozat szerkesztésével, szervezésével foglalkozott (melynek eredménye hét kötet lett). 2016-2017 között a Székelyföld története III. kötet társszerkesztője. 2016-2017 között a Magyarok Romániában 1990-2015 című kötet szerkesztését végezte. Munkásságát – egyebek mellett – a Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2015) kitüntetéssel ismertékel.
Legutóbb munkájaként a Hullóidő című kötetet említjük, amelynek alcíme: Székely identitásépítés a 19-20. században (Kriterion Könyvkiadó-HunRen, Kolozsvár, 2023), s amelyben nyolc kutató-szerzőtárssal járta körül a témakört… Hogyan nemzetiesedik a regionális azonosságtudat Trianon után? Hogyan jelenik meg mindez a Székelyföldön kívül, a magyar nemzetépítésben; a székely egyesületek, társaságok révén; az 1918, 1944, 1986 utáni nagy menekülthullámokkal? Honnan ered a „pusztuló” közösség és ugyanakkor a „szupermagyar” beállítódás állandósága? Miért van az, hogy a Székelyföld minden más magyar tájnál határozottabb körvonalakkal van jelen a magyar társadalom mentális térképén, a székelyek pedig a nemzeti önazonosság legautentikusabb képviselőiként tűnnek fel a nyilvánosságban?… A kötet az akkor még MTA TK Kisebbségkutató Intézet és az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoportjának 2018. május 24-én rendezett, a könyvünkkel azonos című konferenciáján elhangzott előadásokra épül. A kezdeményező és címadó Ablonczy Balázs volt. Mindez a Székely önképépítés a 19–20. században c. OTKA-program keretében készült. Bárdi Nándor a kötet szerkesztési munkálatait is maga végezte el.
A 19-20. századi (székely) identitásépítésről
Csaba királyfitól a hargitaságig
Megjelent az Országút 168. száma! A júniusi lapszámban magyar textilművészek kiállításáról, a budai Várnegyed sorsáról, a digitális és a fizikai tér közötti határ elmosódásáról, a keletnémet rendszerváltás okozta identitásválságról olvashatnak, valamint megtalálható a lapban a Váradi Judit zongoraművésszel, Csekő Andrea képzőművésszel és Sárik Péter dzsesszzenésszel készült interjú… és sok izgalmas téma… Tovább
