Román nyelvű körlevelet kaptunk a Via Transilvanica turistaútvonal fenntartójától, a Tășuleasa Social Egyesülettől, pontosabban annak kommunikációért felelős munkatársától, amelyből megtudhattuk, hogy felavatták az első fogadómodult Maros megyében, a mindössze 24 lelket számláló Sárpatakon, amely közigazgatásilag a Segesvár melletti Fehéregyháza községhez tartozik. A lelkes civilek és vállalkozók – hiszen egy tehetős szervezetről van szó, amely professzionálisan menedzseli magát – ugyanakkor azt is közöték, hogy folytatják a több mint 1400 km hosszúságú túraútvonal fejlesztését, amely immár a Barcaság felé is rendelkezik leágazással.
Annak idején, amikor az Erdélyi Mária Út nyomvonalát követve haladtak át a Sóvidéken, neki Udvarhelynek, majd onnan a Szászföld felé kanyarodtak, felmutatva néhány itteni értéket, örömmel nyugtáztuk, hogy végre van egy olyan többségi kezdeményezés, amely elfogulatlan, korrekt, s valóban arra törekszik, hogy átfogja, bemutassa, bejárhatóvá tegye a tágabban értelmezett Transzilvánia értékeit, azt a hármasságot ajánlja mindenki figyelmébe, amely az ezeréves magyar-szász-román együttélés eredménye. Szó volt akkor arról, hogy figyelnek az apróságokra és mindhárom itteni kultúra-építő nyelven fognak majd kommunikálni. Annak idején történtek is ilyen téren próbálkozások, de kiderült, hogy a többnyelvűség „macerás”…
Nézegettük most a Via Transilvanica portálját, s hát csak államnyelven és üdvözítő angolul írják ott a dolgokat. kétnyelvű. Az egyesület folytatja a leghosszabb útvonal infrastruktúrájának fejlesztését az első Via Transilvanica fogadómodul hivatalos felavatása révén. A program folytatását bejelentették, rávilágítva arra, hogy több ilyen „modul” létrehozását tervezik a közeljövőben. A Maros megyei Sárpatakon megvalósult építészeti koncepció segítségével újradefiniálódik a fenntartható vidéki vendéglátás, amelyet társadalmi vállalkozási modellként fogtak fel, támogatva az elszigetelt helyi kisközösségeket.
Hamarosan Parajdon is egy multikulturális fesztiválra készülnek
Nem néztünk utána annak, hogy ez a háromnaposra tervezett programsorozat miből is áll, miben és mennyire fogja szolgálni a Sóvidék revitalizációját. Várjuk ki, hogy mi lesz belőle!… Jó lenne, ha a multikulturális egyveleg helyett úgy mozdulnának meg a helyi erők, hogy maguk váljanak képesek létrehozni a revitalizáció saját mozzanatait, amelyek fényében a régi élet valódi arca és valamilyen jövőkép mutatkozhat majd meg.
Tettünk néhány javaslatot
Akár a most következő somlyói búcsút is ki lehetett volna használni, bevonva, megállásra késztetni az Erdélyi Mária Úton érkezőket az itteni állomásozásra, a kapcsolódó – plusz! – programok létrehozására összmagyar erőbedobással. Aztán az is célszerű lenne, ha július végén a Tusnyános népét tarthatnák helyben egy-két napra, autentikus programok kidolgozása és bonyolítása által. Javaslatokat tettünk egy, a só körül építkező márka – brand felépítésére is, amely akár hosszabb távon is emlékezetes lehetne és hasznot hozhatna, újfajta értékesítési formák meghonosítása révén.
SALIS PARADIS – Akár százezer vendéget hozhat Parajdra
Mindettől függetlenül lezajlott most egy másik helyi kezdeményezés, amely a maga nemében páratlan: PARAJD – Szabadtéri fotókiállítás a sóbányászat emlékére – , a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület szervezésében került sor a „SÓ és LÉLEK” – Egy történet, amely tovább él… című fotókiállítás ünnepélyes megnyitójára. A kiállítás 250 fotóban mutatja be a parajdi sóbánya történetét a kezdetektől napjainkig.
Ez a különleges szabadtéri kiállítás tematikus állomásokon keresztül rövid ismertetőkkel, közel 300 méteren a só világába kalauzolja el a látogatókat egy élményszerű sétán keresztül.
Az ünnepélyes megnyitóra 2026. május 16-án, szombaton, 12:00 órától került sor Parajdon, a sóbánya bejáratánál.
A program kiértékelésére és hasznára a közeljövőben még visszatérünk!
