A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti Tagozata ötödik alkalommal szentelt egész estés beszélgetést a Magyar Rádió évszázados történetének, fókuszba állítva annak jelentős, a mindenkori működésre nagy hatással lévő személyiségeit is.
A rádió centenáriuma előtt tisztelgő hatállomásos Keddi Kaleidoszkóp programsorozat részeként ezúttal Csanády Györgyről beszélgetett Deák-Sárosi László filmesztéta, költő, az MMA köztestületi tagja és Kása Csaba történész, muzeológus október 13-án az MMA Irodaházának rendezvénytermében.
A nagyközönség számára főként a Székely himnusz szövegének székelyudvarhelyi születésű szerzőjeként ismert Csanády Györggyel kapcsolatban előbb Jánosi Zoltán tagozatvezető, az MMA levelező tagja idézte fel a személyes emlékeit. „Sosem felejtem el, amikor Kölcsey templomában egy női hang egyszer csak elkezdte énekelni a Székely himnuszt, és mindenki magától vigyázzba állt. Ott, azon a picike helyen hirtelen összejött az egész Kárpát-medencei magyarság. Azt tudtam korábban is, hogy Csanády György volt a himnusz írója, de róla és a rádiós tevékenységéről alig valamit. Ezért nagyszerű, hogy ezen az esten minderről részletesen hallhatunk” – mondta rövid bevezetőjében Jánosi Zoltán.
Innen, Csanády György sokoldalúságától indította a közel másfél órás izgalmas beszélgetést Deák-Sárosi László is. A Székely himnuszt filológiai-költészeti szempontból régóta kutató szakember úgy fogalmazott: „Csanády személyisége a Magyar Rádió egy egész korszakát jellemezte. Hiszen majdnem a kezdetektől, az 1920-as évek végétől bekapcsolódott az ott folyó munkába, és az első időszakban ugyan aktívabban, de a haláláig, 1952-ig írt és rendezett hangjátékokat, szerkesztett műsorokat.”
Ezután a Csanády-életmű, kiemelten a Székely himnusz keletkezés- és fejlődéstörténetének ugyancsak szakavatott ismerője, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum A Székely himnusz története című közös – jelenleg utazó – tárlatának kurátora, Kása Csaba öt nagyobb részben mutatta be Csanády György mozgalmas életútját – a családi háttértől a katonáskodás évein és a költői tevékenységén át a Magyar Rádióban betöltött szerepeiig.
Külön fejezetet kapott a Szegedi Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesületében (SZEFHE) végzett tevékenysége, amely szervezet feladata a felsőfokú tanulmányaikat Erdély román megszállása után Magyarországon folytató erdélyiek szociális támogatása, összetartozás-tudata, testvériségérzésük ébren tartása, megerősítése volt. Kása Csaba részletesen ismertette nemcsak az egyesület céljait lelkileg segítő, Csanády összeállította „májusi nagyáldozat” misztériumjáték és az ennek részeként megalkotott Székely himnusz (eredetileg Kántáte) létrejöttének körülményeit, hanem az ezzel kapcsolatos tévhiteket is, többek között az első szöveges, illetve zenés elhangzás helyszínére és időpontjára vagy a híres plágiumperre vonatkozóan.
A történész a nagyáldozat ceremóniával kapcsolatban Csanády egy szép gondolatát is megosztotta a közönséggel. Eszerint ez nem volt más, mint „a krónikák beszéde küzdelmeinkről, vereségeinkről és győzelmeinkről. Hivatásunkról, cselekedeteinkről és mulasztásainkról. Halottjainkról és utódainkról. Erdély emlékezete lélekben és külsőségekben.”
A szemléletes diavetítéssel egybekötött előadáson ugyancsak nagy hangsúlyt kapott Csanády György és a Magyar Rádió negyed évszázados kapcsolata. A beszélgetőtársak egy valódi sajtótörténeti kuriózumot is felemlítettek ezzel kapcsolatban a korszakból. A Magyar Rádió a két évvel korábbi felvidéki „főpróba” után 1940-ben élőben közvetítette a magyar csapatok bevonulását a második bécsi döntés nyomán visszakapott észak-erdélyi és székelyföldi területekre, a tizenkét közvetítőautóval felszerelt tudósítói csapat egyik egységének maga Csanády György volt a vezetője.
A sorsa így végképp összekapcsolódott a neki és a zenét tekintve Mihalik Kálmánnak köszönhető Székely himnusszal. A magyar honvédséget ugyanis – tudtuk meg egy szép ív lezárásaként Kása Csabától – ünnepségek sorával várták a helyi lakosok, a legtöbbször a Székely himnuszt énekelve. A rádióközvetítések révén így milliók ismerték meg a Csanády–Mihalik-szerzeményt, amelynek, különleges módon, szájról szájra terjedve még a kommunizmus évtizedeit is sikerült túlélnie.
Az MMA közlése nyomán
Farkas Anita
