Mivel nem hagy nyugodni Parajd sorsa, a Sóvidék helyzete és jövője, többször is foglalkoztam a témával. Néhány nappal ezelőtt írtam SALIS PARADIS – Akár százezer vendéget hozhat Parajdra címmel egy publicisztikát. Felvetettem egy sor ötletet, amelyek akár életképes is lehetnének, ha elérnék a közvetlenül érintettek ingerküszöbét, és segítenének a lehetséges stratégiák létrehozásában.
Az elképzelés azóta tovább fejlődött
Bennem. Nyilván. Hiszen nem kaptam egyértelműen kedvező válaszokat. Az az érzésem, hogy a kívülállót nem is kívánják közelebb engedni a helyiek, hiszen ők az érintettek, rájuk hárul a feladat, hogy kiemeljék magukat a posványból. Onnan származom magam is, úgyhogy érzem a kötelességet és a kötődésem állandó. Valamit azért mégiscsak hozzá lehetne rendelni az én elképzeléseimből is, ezt-azt a majdani nagy egészhez, amely a továbbiakban megvalósul. Ha valósággá lesz egyszer.
Olyan válasz is érkezett, hogy ki tudja, talán nem lesz idén Tusványos! Minek kapálózni?!… Az is lehet, hogy vége, örökre lejárt az a korszak, amikor tízezreket vonzott az egykor fidesznyikek által életre hívott több napon át tartó összművészeti fesztivál és nyári szabadegyetem. Három és fél évtizedig milyen jó volt sütkérezni a langymelegben és simogatni a celebeket, illetve a politikusokat. Időnként még magyar-magyar, magyar-román és magyar-magyar-összeurópai beszélgetésekre is sor kerölt. Időnként önnön magunkat is fontosnak érezhettük!… Bár egy-egy hétig. Szelfik sokasága, videófelvételek, archívált televíziós műsorok és újságcikkek dokumentálják.
Ha nem járható Tusványos útja, ha nem lehet rátelepedni egy majdani eseményre, hogy jövet vagy menet – esetleg oda-vissza – Parajdra csalogassuk a nemzettársadakat turistákodni és pénzeket célirányosan ott elkölteni – , akkor szükség van valami másra. Ami a miénk. Nem mások ellenében, nem bomlasztási céllal, hanem a magunk javára kellene új programsorozatot létrehozni, s azok bővítésén továbbra is agyalni.
A pünkösdi zarándoklat egy nyári fesztivál előjátéka lehet
Ismereteim szerint Csíksomlyón a pünkösdi búcsút fennállása óta (1567) csupán egyszer nem tartották meg nyilvánosan – ehelyt a kovid idején 2021-ben – , úgyhogy biztos alap, jó kiindulási pillanat ahhoz, hogy segítségével Parajd rehabilitációjának kezdetét hozzáillesszük. Annak idén nincsen létjogosultsága, hogy Balázsfalva-Parajd viszonylatban egy zarándokvonat elindulhasson, de gyalogosan és gépjárművekkel ebben az esztendőben is százezres tömeg fog áramlani – oda és vissza – a Kis-Küküllő mentén.
Hogyha lesz hajlandóság a környék civil aktivistáiban, vállalkozóiban, a történelmi felekezetek és a községek vezetésében, akkor meghirdethető pünkösd vasárnapjára egy szabadtéri megemlékezés. Nagyjából egy éve lesz május 24-én annak, hogy elpusztult a Sóbánya. Akkorra teltek fel a bányaüregek, akkor vesztek oda a felszerelések és váltak kitermelhetetlenné a sókészletek. Azóta nem járt ember a mélyben.
Azon a napon a vendégeknek – akik a búcsúról jövet egy éjszakát a környék szállásadóinál töltöttek – és a tágabban értelmezett vidék lakóinak a központi parkban ökumenikus szabadtéri istentiszteletet képzelek el, térzenét – „ünnepélyes, lassú gyásszzenével”, helyi termékek vásárát – épp most most öli meg nálunk a rendszer a tejtermelő kisgazdákat (!) – , és spontán kulturális műsort, amelyen felléphetnek a sóvidéki falvak hagyományőrző csoportjai – alkalomhoz illő programokkal – , illetve bejelentkezhetnének azok az előadóművészek, akik a zarándoklat végett utaznának a Székelyföldre. A szabadtéri koncert fizetős lenne. A látogatót is belépő vásárlására kötelezhetnék. Ezek a bevételek – adomyány gyanánt – a helyi érdeket szolgáló egyesület/ vagy alapítvány számláira kerülhetnének.
Parajdra és a Sóvidékre vonatkozóan egy viszonylag friss helyzetelemzés ITT olvasható! A Sóvidék új/ megújuló erőforrása az agyakban van.
Akár létrejöhetne itt a legnagyobb erdélyi Tisza-sziget. Bomlasztani azonban nem kötelező. Lehet az Sóvidék-szigetcsoport!
Nem kivagyiságból fakadóan, nem gyengítési céllal, hanem a köz javát keresve és szolgálva. Olvasni már arról, hogy Homoródfürdőre ellen-Tusványost terveznek, vagy mi a szöszt. Lehetséges. Komoly szigetre, amelynek „nemzeti talapzata” van, Parajdon lenne szükség, amelyhez egész szigetvilág csatlakozhat majd. Legyünk patetikusak: a megmaradás és a gazdasági továbblépés záloga rejlik most az összehangolt cselekvésben.
Röpke két héten belül „politikai kataklizmák” történtek
Egyik az, hogy az erdélyi magyarság elkényelmesedett, hiszen elveszítette azt az anyaországi kormányerőt, amely az utóbbi másfél évtizedben rendületlenül segítette. Megszúnőben a kapcsolódási pontok, az intézmények, a hivatalok, a csatornák, a bejárt utak. Valami más következik a magyar-rommagyar viszonyban, amelynek létrejötte, létrehozása is közösségi feladat.
A másik, hogy váratlan fordulat történt: a Bolojan-kormány összeomlása. Nem lehet tudni, hogy a kisebbik rossz után melyik hitvány változat jön… Úgy tűnik, hogy soha a büdös életben nem leszünk képesek kiszabadulni a végtelenített választási kampányokból. Kicsi az esélye annak, hogy kormányon marad valamelyik platformon az RMDSZ.
Tényleg történelmi a pillanat. Ha nem zár össze ez a maroknyi – népecske – és a Sóvidék lakossága, akkor nekünk annyi. Akkor harangoztak. Nem „jesztés”, csak mondom, hogy a következő sokismeretlenes egyenletben/ haladványban, amennyiben előrehozott választásokat írnak ki Romániában, akkor már nem leszünk annyian, hogy elérjük a parlamentben az 5%-os választási küszöböt.
Amit az új brand kapcsán írtam, írogattunk néhány baráttal, mindenképp jól jönne, ha megvalósulna és kitölthetnénk tartalommal. Megfelel a PARADISUM SALIS, de a SALIS PARADIS, vagy SALIS PARADISUM is jöhet. Én magam helyesnek érzem mind a három variációt. Latinul tudók előnyben. Hadd lám, mit javasolnak?
