Komoly turistaforgalmat és bevételt generálhat egy olyan átfogó összművészeti fesztivál, amelynek a Sóvidék és benne Parajd meglévő értékeinek felmutatása, a vidék idegenforgalmi revitalizációja lehetne a célja. Amennyiben erre az ötletre ráhangolódnak a helyi erők, Maros és Hargita megye tanácsa, a történelmi egyházak, a civilek és a gazdasági tényezők, akkor már a hamarosan nyitó szenzonban elkezdődhet egy olyan folyamat, amely hagyományossá váló összetevői által megtalálhatja a járható utat.
Össztársadalmi konszenzus szükségeltetik
Mondhatjuk azt is, hogy magyar-magyar összefogás. Mondhatjuk azt is, hogy komoly marketingmunka, amely túllépi a nemzeti(ségi) korlátokat. Hiszen az a félmillió – vagy jó esztendőkben hat- vagy hétszázezer – látogató Magyarország, Románia és Európa legkölönbözőbb vidékeiről érkezett ide. Mindenki mgszólítandó. Ami közös volt bennük: jól szerették volna érezni magukat szabadságuk idején, gyógyulni kívántak, illetve ismerkedni akartak a hely értékeivel, élményekre vágytak. Az elpusztult sóbánya volt az egyik legjelentősebb vonzerő.
A bánya hiánya arra késztetheti a hely lakóit és a felelősséget érző vezetőket, az önjelölt vagy a hivatalos „stratégákat”, hogy gondolják végig a lehetséges új formákat, amelyek működőképesek, hasznot hoznak a vállalkozóknak és a közösségnek egyaránt.
Léteznek már működő és tervezett programok. 2027-ben Hargita megye Európa Gasztronómiai Fővárosa lesz. Ehhez kapcsolódóan zajlanak az előkészületek. Hargita Megye Tanácsa a vendégek közt kiosztható ingyenes fürdőbelépőkkel igyekszik támogatni a szállásadókat. Helyben működő civil szervezetek és kisvállalkozók épkézláb projekteket futtatnak, hogy megtalálják és „beüzemeljék” az új turisztikai elképzeléseket. Értékőrzés és érték-újrafelfedezés zajlik.
Hogyha közös erővel kidolgozunk egy működő elképzelést, akkor keletkezik olyan haszon is, ami helyben marad. Jól jár minden szereplő: a látogató, a helyi termelő és a szolgáltató, az önkormányzat és egész Sóvidék felelősen gondolkodó és cselekvő népessége.
Mi lehetne ez a SALIS PARADIS?
Egy klubtagsági. Kártya, kitűző, elektronikus azonosító stb. Nem a hordozó a lényeg, hanem a hozzákapcsolt arculati elemek és a koncepció. Ötletgazdaként abból az elképzelésből indulok ki, hogy amennyiben az idelátogató megvásárol egy ilyen „eszközt”, azzal belépőt nyer itt zajló programokra, kedezményben részesül szállodákban és éttermekben, olcsóbban vásárolhat helyi terméket, élelmiszert, autentikus kézművesterméket. Azt is hozzá lehet rendelni, hogy bűnbocsánatot nyer, ha gonosz volt és korlátolt, ha sértette embertársait, ha felelőtlenül rongálta vagy szennyezte a környezetet.
Az alapkoncepciót úgy lehetne kidolgozni, hogy minden jóérzésű ember érezze a magáénak és örvendezzen azon, hogy közös erővel milyen nagyszerű munka részese. Gyógyul, épít, szórakozik és jövőt épít.
A megvásárolt belépő összegének 50%-a egy helyi marketinggel és bonyolítással foglalkozó szervezethez (vagy csoporthoz) kerül, a másik 50% pedig pedig – adományként – egy olyan „Sóvidék-alapba”, amelyet a jövőben megvalósítandó más maradandó (!) közösségi programokra, új objektumok létrehozására, esetleg új – helyi, közösségi tulajdonban működő – bányanyitási licenc megszerzésére fordíthatnának. Olyan civil szervezeti vagy vállalkozási forma szükségeltetik, amely megbízható és képes a pénzügyi bonyolításra. Új, stílusos és működő fördőtelepet lehet majd megálmodni, hogy a turizmus ütőerét levehessük az országútról.
Vissza kell szoktatni a helyi embert a mezőgazdasági termelésre. Minél több alapélelmiszert lenne jó előállítani, amely – a belső piacon – jelentős arányban fedezi a lakosság és a vendégek szükségleteiet (zöldség, gyümölcs, hús, tej stb.). Érdemes lenne menet közben feltámasztani a hagyományos manufaktűrákat (fa- és fémművesség, gyapjúfeldogozás stb.). Ezek olyan összetevők, amelyekkel – gyaníthatóan – jelenleg is több szinten foglalkoznak.
Akár már ezen a nyáron ki lehetne próbálni
A SALIS PARADIS eszmeisége már július 15. és augusztus 25. között „működésbe léphetne”. Ha összmagyar dzsemboriként üzemel Tusványos a maga 80-100 ezer látogatójával, akkor rá lehet venni a fesztiválozók jelentős csoportját, hogy töltsön el egy-két napot Parajdon, illetve a környéken. Nem túl merész számítások szerint – ha kulturális programokkal, gasztronómiával, mesterségbemutatókkal, koncertekkel, szabadtéri istentiszteletekkel, fürdési- és wellness-ajánlatokkal „öltöztetjük” fel azt az egy-két hétvégét, amely a Tusnádra való oda- és a visszautazás során rendelkezésre áll – ez csak a magyar nemzettársakra vonatkozik. Egyéb, autentikus sóvidéki események és helyszínek is „rákapcsolhatók”. Búcsúk, kisebb fesztiválok, falunapok, testvértelepülési látogatások, meglévő vagy frissen megtervezett sportesemények stb. A továbbiakban négyévszakossá tehető a csatolt rendezvények folyama, hogy üzemeljen télen is, ahogy anno a bánya és a kezelőközpont.
Ki lehet számítani, hogy milyen bevélteleket hozna egy ilyen koncepció
A helyi vállalkozások és a termelők számára hozott haszon mértéke nehezen felbecsülhető. De jelentős. Jelentős hozadék lenne egész Sóvidéknek, hiszen gondolkodásra és összehangolt, közösségi cselekvésre késztetne.
Tudjuk jól, hogy az utóbb harmincöt évben egyetlen nagy közösségi feladatvállalás sem történt meg. Nem azért, mert a székely alkalmatlan rá, hanem azért, mert folyton szétforgácsolódtak a vezérlő szándékok, össze-vissza cikáztak, végül ellanyhultak a vektorok. Hátha most!… Viszont abban az esetben, ha sikerül már idén „megfogni” a jelzett időszakban összefogottan százezer látogatót, s rávenni arra, hogy költsön el legalább 100 eurónyi üsszeget úgy, hogy annak 10%-a kerüljön be a SALIS PARADIS-féle koncepció gazdáinak pénztárába – ennek fele szervezési és adminisztrációs költség, a másik fele pedig adomány, ha úgy tetszik újfajta „sóvidéki vám”, amelyet az fizet be, aki a jövő iránt szeretne haladni a suvadásos dombok között, a beázott bánya fölött. Százezer ember idehoz 10 milló eurót, amiből marad 500 ezer a szervezőknek, s másik 500 ezer pedig a közös kalapban.
Ezekről és hasonló dolgokról már a A HAGYOMÁNYOS NÉPI ÉPÍTÉSZET ESÉLYEI A 21. SZÁZADBAN VII. című konferencia második napján, 2026. február 26-án szerettem volna beszélgetni, ötletelni, de akkor jórészt elmaradt.
A konferencia munkálatainak összefoglalója elkészült, ITT rá lehet keresni mind a 16 témára – linkek az InnoTime Hungary Kft. képviselője előadásának végén találhatók! Lehet onnan is táplálkozni/ tájékozódni.
Azokat a partnereket érdemes felkutatni/ bevonni további lépések megtétele végett, akik maguk is ösztönösen keresik a járható új utakat. Néhány kompetens ember és pár vállalkozás/ civil szervezet ki tudja dolgozni és le tudja vezényelni ezt a programot, hogy történjék meg 2026-ban a „felvezetés”. Nem érdemes nagyot meríteni, széles körben tárgyalni, mert akkor jó sóvidéki és székely szokás szerint el fog hangzani a csodás mondat, hogy ezt miért nem lehet megcsinálni… És nem kell pályázni! Várni sem érdemes kormányok vagy minisztrériumok segítségét!
Személyesen és civil szervezetként részt tudok venni a munkában. Kommunikációt, ötletelést, levelezést vállalok, amennyiben létrejön egy „bizottság”. Kompetens és erkölcsileg megbízható, hiteles, elkötelezett cselekvőkre lesz szükség.
Simó Márton
Kapcsolódó:
Sólegendák nyomában – Élménypark épülhet Parajdon, így mentenék meg a turizmust
Isten hozta a Sóháztur Panzióban!
A Sóháztur panzió Erdély egyik turisztikai központjában, Parajdon található. Parajd a következőkről híres: Sóbánya, Só barlang, Sós strand, só sziklák, fürdősó. Az oldalon információt talál a panzió szálláslehetőségeiről, szolgáltatásairól és a környék turisztikai látványosságairól valamint a Sóbányában történő kezelésről…
Fedezd fel a legjobb, válogatott szállásokat Székelyföldön és Erdélyben!
Ha segítségre van szüksége a szálláshirdetésben vagy a szállásfoglalásban (pl. nem kapott időben visszajelzést), lépjen kapcsolatba velünk e-mailben! A gyors ügyintézés érdekében kérjük, írjon le minden fontos információt.
