1920. január 16-án hangzott el gróf Apponyi Albert trianoni szózata. Sok értelme már elhangzásakor sem lehetett, a béketárgyalás asztalának túloldalán ülő győztesek addigra már eldöntöttek mindent; egy diktátum feküdt az asztalon, amelyhez Apponyi csak díszletként kellett. Az érdemi tárgyalásokon nem lehettünk ott, hisz akkor idehaza a kommün tombolt, az antant pedig nem volt hajlandó egy asztalhoz ülni Kun Béláékkal. Amikor meg végre eltakarodtak, akkorra már – mint Bacsó Péter A tanújában – készen volt az ítélet.
Persze tapasztaltabb ember volt ez a páratlan műveltségű, egyetemek sokaságán tanító akadémikus, hogy azt gondolta volna, beszédével bármi lényeges változást elérhet a dölyfös győztesekkel szemben. Tisztában volt azzal, hogy szavai már nem érhetnek célt, maga is csak epizódszereplő egy színjáték utolsó felvonásában… Tovább
Gróf nagyapponyi Apponyi Albert György Gyula Mária (Bécs, 1846. május 29. – Genf, 1933. február 7.) politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Jászberény város aranymandátumos képviselője. Az 1920-as párizsi békekonferencián a magyar delegáció vezetője volt. Különböző magyarországi egyetemek, tudósok, illetve politikai csoportok 1911-32 között ötször jelölték Nobel-díjra, ám nem tüntették ki. Akadtak azonban bírálói is, főként külföldön, de Magyarországon is. A kortársak a „Legnagyobb élő magyar” névvel illették. (A Wikipédia nyomán)
A védőbeszéd lett a trianoni békediktátum ellenében megindult revizionista mozgalom kiskátéja. Apponyi körül pedig személyi kultusz alakult ki a revizionizmus jegyében, a védőbeszéd után a „nemzet ügyvédje” elnevezéssel illették. Hetvenötödik, nyolcvanadik, nyolcvanötödik születésnapja alkalmából kiemelkedő ünnepeltetésben volt része, már életében emlékkötetet kapott, közterületeket neveztek el róla a fővárosban és vidéki településeken… Tovább
Apponyi gróf trianoni beszéde után kisebb kupaktanács alakult ki hazánk térképe fölött, Clemenceau a vállak között bepillantva próbálta megtudni, miről is van szó. Egy kis ideig úgy tűnt, Magyarország „védőügyvédje” sikert ért el, a nagyhatalmak 3:1 arányban a magyar határok újratárgyalása mellett foglaltak állást. Nem tartott sokáig. Az antant nagyhatalmai már ez első világháború befejezése előtt döntöttek az Osztrák–Magyar Monarchia felbontásáról, Magyarország kétharmadának felosztásáról a szomszédos államok között. Ám egy háború csak úgy érhet véget hivatalosan is, ha a hadviselő felek aláírják békeszerződést, az emberiség addigi legnagyobb és legvéresebb összecsapása után pedig ez több mint másfél évet vett igénybe.
Magyarország képviselőit 1919 végén hívták meg a párizsi béketárgyalásokra, ahol ugyan hazánk álláspontját továbbra sem tekintették meghatározónak, de a látszatot azért megadták. Vagy mondjuk úgy, az utolsó szó jogát. Itthon tudósok, politikusok, diplomaták hónapokig dolgoztak azon az elképesztő mennyiségű háttéranyagon, amivel felvértezve végül a delegáció útnak indult a francia fővárosba… Tovább
Kapcsolódó:
