Miután elhangzottak a köszöntők, következett a népdaléneklés – hagyománnyá vált a sóvidéki találkozóinkon, hogy megtanulunk egy helyi népdalt, Kibéden volt miből válogatni (!) – aztán következett a viseletek bemutatása. Etéd községtől indulva haladtunk:, Siklód volt jelen, aztán Szolokma, Makfalva következett; népes csoporttal következett Sóvárad, Szováta; Parajd, Alsófalva, majd Korond községből Atyha képviselője következett, Medgyes irányából érkezett, végül a kibédiek a bemutatkozása és rövid alkalmi műsor zárta a programot.
A siklódiaknak csak egyet kell szólni, s máris készülődnek, ha ilyenszerű találkozókat szervezünk. Érdekes dolog, annak ellenére, hogy nincs helyben iskola – a település népessége a megyésítés óta, amikor elveszítette községi rangját (1968) 1500 főről 150 lélekre apadt – és nehezen megközelíthető ma is, máris szervezkedni kezdenek, ha valahová hívják őket. Sokan elvándoroltak ugyan a faluból, immár a második-harmadik generáció nőtt fel különböző városokban – Székelykeresztúron és Székelyudvarhelyen, de sokan még távolabbról járnak vissza, ha megszólítják őket – de összetartanak, számon tartják, ismerik egymást… Radóék éppenséggel Recsenyédről nézegetnek hazafelé, s jönnek…
Bónis Ferencet – aki amellett, hogy autóbuszvezető, naponta összeköti a falut a kinti világgal, egyébként községi képviselő és egyházközségi gondnok is – , nagy bánatára, a munkaadója másfelé vezényelte szombaton.
„Szól a rádió”
2025 szeptember 25-én a VENDÉGSÉGBEN A MAROSVÁSÁRHELYI RÁDIÓ című műsor különkiadásában a VII. Sóvidék Népviseletben VII. rendezvényről számol be Sármási-Bocskai János.
A műsor hallgatható az FM 92,3 MHz, 96.00 Mhz, 106,8 MHz, AM 1197 khz, 1323 khz, 1593 khz frekvenciákon, valamint a www.marosvasarhelyiradio.ro honlapon 12-13 óra között ITT!
Tekintse meg a Sóvidék Televízió tudósítását:
De ettől függetlenül, jött a siklódiak csapata, kicsit más összetételben, ezúttal Balázs Dávid vette át vezetői szerepet – számára sem idegen a közösségi munka, hiszen ő működteti a Dávid Vára Egyesületet – , férfi létére szakszerűen bemutatta a viseletüket. Egyébként több férfi is derekasan helytállt, Láthattuk hamarosan Sóvárad, Szováta esetében – férfiúi mivoltunk ellénére is tudunk beszélni a gúnyáról…
Szolokma is kitett magáért, helyi és városi szolokmaiakkal, vegyesen, de ott voltak. Nagy bánatukra, idén nem találtak férfiembert maguk mellé, de elmondták a helyi férfiviselet sajátosságait így is. Aztán Makfalva következett, a községközpont, amely egyes néprajzosok szerint kissé kilóg a Sóvidékből, ha úgy vesszük, akkor Marosszékhez is sorolható, ahogyan a házigazda, Kibéd úgyszintén… A dolgok azonban összefüggnek. Vannak hagyományőrző szabók, varrónők, akik különböző települések lakóinak készítenek ruhadarabokat, és azokat – bizony – itt is, meg ott is viselik. A népviselet nem egyenruha, nem képez standatot, változik, viszont vannak alapmotívumok, amelyek jellegzetesen egy-egy településhez tartoznak, ezekre az apróságokra kell figyelni.
Idén a sóváradiaik is szépen felvonultak erre az ünnepségre. Bíró Béla református kántor, nyugalmazott tanító volt az, aki bemutatta a viseletüket.
Fürdőhelyként Szováta a múlt századfordulóra épült ki. Az Osztrák-Magyar Monarchia minden szegletéből érkeztek ide iparosok, tisztviselők, vállalkozók, akik alakították a fürdőéletet. Több távoli régió úri, polgári viselete honosodott meg, illetve jellemző volt a szomszédos székely településről való beáramlás. A betepedők hozták magukkal az udvarhelyi, a korondi, a sóváradi, a siklódi viseletet, amely egymással párhuzamosan ma is jelen van, anélkül, hogy a befogadó kisvárosnak, a „hibrid-településnek” lenne saját viselete. Ez azonban senkit sem zavar, használják, viselik, ünnepi alkalmakkor ki-ki viseli a sajátját.
Parajdnak van saját népviselete. Számon is tartják ezeket a ruhadarabokat, ma is készítik, vagy készíttetik helyben és máshol, de a „hibrid-mivolt” ugyancsak jól megfigyelhető. A sóbányászat miatt volt betelepedett réteg – németek, zsidók, anyaországi magyarok érkeztek – kialakult egy polgárosodott réteg, amely másképp öltözködött, mint az őslakos paraszti réteg. A hatás érződik napjainkban is. A huszár úgy kerül erre a fotóra, hogy szintén helyi kötődésű. Történelmi jellege van ennek az öltözéknek, amelynek összmagyar vonatkozásban fontos, újabban pedig ezen a vidéken is élénk a huszár-hagyomány feltámasztása, a „huszárné” jelen esetben felsősófalvi ruhát visel, és ily módon ezt a falut is képviselheti.
Felsősófalva idén azért „esett ki”, mert itt nem volt B-jelű csoport, a helyi tiszteletes, Szász Tibor András elmondta a szervezés folyamatában, hogy többeket kénytelen magával csábítani a hívei közül, mert ez idő alatt lesz Deságon a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye „hitvalló napja”, amelynek ő a vezérszónoka. Ilyen programtorlódás másutt is jelentkezett, történetesen Parajdon, ahol a háromnapos XXVIII. Nemzetközi Töltöttkáposztafesztivált tartották éppen.
Szerveztünk adománygyűjtést is Kibéden Parajd javára
A Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont meghirdetett NÉPI MOTÍVUMOK MAI HASZNÁLATBAN nevű programját kívánjuk segíteni. Ezzel a projekttel minden évben egy-egy olyan közösséget támogatnak, amely a megvalósítás által megerősödhet és közösségszervezés terén fejlődhet.
2025-ben, tekintettel a parajdi bányakatasztrófa kapcsán kialakult helyzetre, a parajdi közösségnek fogják felajánlani az elkészült alkotásokat. Együttműködve Parajd község önkormányzatával, itt is egy közösségi helyszín kerül berendezésre, amelyben népies bútordarabok és lakásbelső textíliák kapnak helyet. Ebben a közösségi térben a parajdi lakosok olyan kulturális rendezvényeket szervezhetnek, amelyekkel hozzájárulhatnak a helyi turizmus fellendítéséhez.
Ezt az elképzelést ily módon a Sóvidék Népviseletben VII. találkozó résztvevői ezidáig 878 lejjel támogatták. Többen jelezték, hogy a napokban még adományoznának, úgyhogy néhány napig, 2025. szeptember 30-ig fogadunk készpénzes adományokat, ezt követően pedig átutaljuk a Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület számlájára, amely több hasonló programot bonyolít ezidőtájt a parajdiak javára.
Érdeklődni a (+4) 0743815149-es telefonszámon, illetve a simo.marton@gmail.com villámposta-címen lehet.
Ennek a programnak az alakulását követni fogjuk – ha kell még segítünk a továbbiakban is – abban bízva, hogy megfogan a kezdeményezés és létrejön egy működő objektum, amely a közösséget, a hagyományőrzést, a kézművességet és hosszabb távon a turizmus új formáit, áttélesen pedig a gazdasági életet fogja segíteni.
Az alsósófalviak úgy jelentkeztek be, hogy közben napról-napra növekedett a létszám (20-24-27). Akárcsak máskor, most is ők voltak a legnépesebb küldöttség. Fellépésükön rövid műsorral kedveskedtek, bemutatva egy reprezentatív mintát a repertoárjukból. Népviseleti találkozó volt már náluk, de gyakran láthattuk őket más szerepekben, szerényebb-népesebb felállásban is, hiszen műkedvelő-színjátszók találkozóin, táncházas rendezvényeken, farsangtemetéskor, de udvarhelyszéki eseményeken is gyakran látjuk ezt a lelkes csoportot.
A házigazda utolsóként lépett színpadra. Népes, több generációt átfogó volt ez a csoport is. Népdalt énekeltek, páros- és legényes táncokat mutattak be, a közönség nagy örömére. Csak a többedik ráadást követően hagyták abba, hogy aztán átmenjünk a kisterembe, ahol szeretetvendégséggel folytatódtak az események.
A külön meg nem jelölt fotókat a szerző készítette
Simó Márton
