Történelmi pillanathoz érkezik Székelyudvarhely kulturális élete: a Városi Könyvtár fennállásának 75. évében – Arros Orsolya önkormányzati képviselő javaslatára – felveszi Kányádi Sándor költő nevét. A névadó ünnepség egyszerre tisztelgés a költő előtt, aki verseivel generációkat tanított a szülőföld, az anyanyelv és az összetartozás szeretetére, és egyszerre közös vállalás arra, hogy továbbra is őrizzük mindazt az értéket, amelyet Kányádi Sándor hagyott ránk.
Ünnepeljük együtt Nagygalambfalva szülöttének, Székelyudvarhely díszpolgárának, a Kossuth-díjas költőnek , mindannyiunk Sándor bácsijának maradandó életművét! – olvassuk a székely anyaváros hivatalos honlapján.
A névadó ünnepségre 2025. október 2-án, pénteken, 17:00 órától kezdődően kerül sor.
Éljük meg közösségben a 75. éves könyvtárnál ezt a pillanatot, és legyünk tanúi annak a mérföldkőnek, amikor városunk könyvtára hivatalosan is felveszi Kányádi Sándor nevét!
Kapcsolódó:
Farkas Antal
„ZECE MAI”
A 75 éves Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár 2026. október 2-án hivatalosan is felveszi Kányádi Sándor nevét.
Sándor bácsi – mert Udvarhelyen így szólíthattuk őt, s ő ezt megengedte nekünk – a kortárs magyar költészet egyik legnagyobb alakja volt. Nagygalambfalván született Kányádi Miklós gazdálkodó és László Julianna gyermekeként, 1929. május 10-én, a Román Királyság legnagyobb ünnepén. A helyi román anyakönyvvezető nem engedélyezte, hogy a kisfiú a királyi ünneppel azonos napon és Sándor néven szülessen, ezért az anyakönyvbe május 11-ét és az Alexandru nevet jegyezték be.
Gyermekéveiben édesapja mellett keményen dolgozott a gazdaságban. Édesanyját 1940-ben, mindössze tizenegy éves korában veszítette el. Aztán 1941-ben – ahogyan később maga vallotta – a sors hirtelen „kiszuperálta” a szántás-vetés világából. Kétoldali tüdőgyulladást kapott, amely súlyos mellhártyagyulladássá fajult. A betegség Székelyudvarhelyre, a kórházba vitte, ahol az orvos közölte édesapjával: Sándor fia többé nem alkalmas fizikai munkára.
A gazdaember kétségbeesetten kérdezte: még a lovakat sem hajthatja ki a csordába? Az orvos határozott válasza így hangzott: azt sem, ha élni akar.
A rendelőben ülő kis Sándor mindezt hallva úgy érezte, fölöslegessé vált. Ám ekkor az orvos váratlanul megkérdezte Miklós gazdától:
– Mondja, a gyermeknek esze van-e?
– A tiszteletes úr azt mondta, hogy igen jó esze van — felelte az édesapa.
– Hát akkor hagyják itt a székelyudvarhelyi református kollégiumban. Lássuk, mi lesz belőle — mondta az orvos.
Azért még hazamentek összepakolni. A kis Sándor a szekér derekában, a sarjúban feküdt, 39 fokos lázban. Szótlanul baktattak a Sándorral egy napon született ló húzta szekéren, majd Galambfalva határában az öreg hátraszólt:
– Elmész-e a kollégiumba?
– El… – jött a halk, beteges válasz.
– Megállod-é a helyed?
– Meg.
Így indult el Kányádi Sándor értelmiségi pályája Székelyudvarhelyen, most már a király nélküli Magyar Királyságban és háborús időkben, amikor „Erdély egyik felét, s benne majdnem az egész Székelyföldet visszaadták. 1941 és 1944 között a Református Kollégium diákja volt, majd 1944–1945-ben a Római Katolikus Főgimnáziumban tanult, végül 1946 és 1950 között a fémipari középiskolát végezte el, immár az új román kommunista korszak kezdetén.
Kolozsváron beiratkozott a Szentgyörgyi István Színházművészeti Intézetbe, ám végül 1954-ben a Bolyai Tudományegyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Karán szerzett magyar irodalom szakos tanári diplomát. Tanárként azonban soha nem dolgozott: életét egészen az irodalomnak szentelte.
Első versét 1950-ben a bukaresti Ifjúmunkás közölte. 1951–1952-ben az Irodalmi Almanach segédszerkesztője volt, ugyanebben az időben néhány hónapig az Utunk munkatársaként is dolgozott. 1955 és 1960 között a Dolgozó Nő, 1960-tól 1990-ig pedig a Napsugár című gyermeklap szerkesztője volt.
1984-ben hosszabb észak- és dél-amerikai előadókörúton vett részt. Ekkor született meg a Dél keresztje alatt című versciklusa.
DÉL KERESZTJE ALATT
az indián és a néger
tüzet rakni éppúgy térdel
mint a hargitán a pásztor
számolni ujjain számol
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje
a poncsónak nincsen ujja
ritkán telik mégis újra
rojtosul a rojtja rongya
kigyérül akár a condra
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje
egy útmenti fogadóban
talán még boldog is voltam
rióból murryba tartón
a gitárszót most is hallom
más a dallam egy a nóta
itt a göncöl jön föl este
odalenn a dél keresztje
ó te istenáldott földrész
lenn vagy – a szemem rád fölnéz
érett banán az újholdad
íve akár a sarlónak
nézem hosszan vágyakozva
ha feljön a göncöl este
szívemen a dél keresztje
Később, amikor már Budapesten élt a költő, az „istenáldott földrészről” írt sorozatának háromnyelvű díszpéldányát egy pápai audiencián Ferenc pápának ajándékozta, aki azon a vidéken, a Dél Keresztje alatt született. A találkozó nagyon megérintette a református költőt, a Szentatyáról nagy szeretettel beszélt kameránk előtt is.
Kányádi Sándor 2018. június 20-án, életének 90. évében hunyt el Budapesten; végakarata szerint hamvait július 7-én Nagygalambfalván, a család kertjében helyezték örök nyugalomra.
Nem sokkal halála előtt, egy budapesti rendezvényen rögzítettünk egy felvételt, amelyben elmeséli, hogyan került a székelyudvarhelyi kollégiumba; ennek alapján írtam le a történetet. Itt esik szó a Ferenc pápánál tett látogatásról. Fogadjátok szeretettel!
