Nem volt előzmény nélkül a víz befakadása a parajdi sóbányába, hiszen már a korábbi években is jelezték a problémát. A 2024 tavaszán történt vízbetörés, az elrendelt látogatási és kitermelési tilalom komoly figyelmeztetés volt arra vonatkozóan, hogy alkalmanként felduzzad a Korond-patak, amely túlterheli a medret és eláraszthatja a bányát, érintve úgy a kitermelési, mind a gyógyászati és turisztikai célokra hasznosított részlegeket.
Kegyelmi időszak volt a következő másfél esztendő, amikor lett volna ideje és lehetősége a tulajdonosnak, az Országos Sóipari Társaságnak (SALROM) elvégeztetnie a szükséges munkálatokat. Ennek az állami vállalatnak 2023-ban nettó 130,5 millió lejes haszna volt. A helyi és a megyei vezetés nem volt illetékes a megelőzésben, mindössze annyit tehetett, hogy figyelemmel követte az eseményeket és felterjesztette a jelentéseit, rávilágítva arra a problémára, amely jól megmutatkozott, hiszen a média szeme láttára zajlott minden.
Normális körülmények közepette a Korond-patak vízhozama 0,5 és 1 köbméter közötti, de május közepén elérte a 60–80 m³/s körüli vagy még magasabb értéket, ami annyira komoly vízbeömlést eredményezett, hogy veszélybe került a teljes sókészlet, és nem lehetett megmenteni a kezelési részleg berendezéseit, de a bányába telepített gépeket és felszereléseket sem. Több mint 4 millió köbméter víz ömlött be, amely feloldotta a sókészlet egy részét, távozóban pedig telítettségében töményebbé vált, mint a tengervíz. Egyes vélemények szerint a sókészlet megsemmisült, pontosabban kitermelhetetlenné vált.
Mindezek tények. Az elmúlt hónapokban a média gyakran foglalkozott Parajddal. Megoldás még nincsen a problémákra, viszont folyamatosan dolgozni kell azon, hogy a meglévő értékeket ki lehessen aknázni, és menet közben meg kell mutatni a járható utakat.
Moldován László, a Sóvidék-Hegyalja Tursiztikai Egyesület képviseletében volt jelen a konfenciánkon. Külön összeállításban kívántunk foglalkozni a parajdi bányakatasztrófa utóhatásaival és a gondok megoldásával, illetve enyhítésével. Parajdi Kálmán Endre is civilként volt jelen, egy önálló kezdeményését mutatta be, amely a helyi értkőrzéshez és -felmutatáshoz kapcsolódik. Hiteles személyek, hiszen egyúttal panziótulajdonosok is, megélehetésüket érzékenyen érinti a bevételkiesés. Először írjunk itt Moldován László előadásáról.
Gondok bőven vannak, de a helyzet mégsem annyira siralmas
„Úgy látszik, hogy a vészhelyzet fenntartása – akárcsak korábban a passzivitás és a profit eltűntetése – ismét egy bizonyos érdekcsoport kezében van, amely „időzített bombáról”, állandó katasztrófaveszélyről beszél, hogy még komolyabb anyagi kereteket tudjon bizonyos célokra elkölteni. A helyi (volt) bányászok, a (nyugdíjas) geológusok, a (korábbi) műszakiak, akik évtizedeken át itt tevékenykedtek, mindenkinél jobban ismerik a bánya szerkezetét és a járatokat, tudják, hogy az időzített ökológiai bomba csak egy álca, hogy nem más, mint bűnös figyelemelterelés” – mondotta Moldován. A helyi önkormányzat, a civilek, a megyei tanács és a vállalkozók nem tehettek mást, mint folyamatosan felhívták, felhívják a figyelmet a működő értékekre. A gyógyvíz kiváló, a természeti környezet úgyszintén. „A wellness-t kellene bővíteni, új kutakat fúrni, csakhogy azt érzik a helyiek még most is, hogy a politikum fentről dönti el, hogy mi a jó nekik” – folytatta előadását.
Mivel az általa képviselt egyesület is gyűjtött adományokat, amelyek valamivel meghaladják mára a 100 ezer eurót, az a feladata, hogy konszenzusos alapon olyan eszközöket hozzon létre, olyan programokat dolgozzon ki, amelyek segítik a turizmus revitalizációját, hiszen nem a bánya haszna a lényeg – hiszen abból, míg volt kitermelés, akkor sem látott sokat a helyi közösség – , nem a légúti betegségek gyógyítása, amelynek bevétele – évi 750-800 ezer látogató – jórészt ugyancsak a bányaközpont költségvetését gyarapította hosszú évtizedeken át. Meg kell vizsgálni, hogy mi az, ami a sóbánya nélkül is hasznosítható, ami megvan, amit részben hasznosítanak is, de olyan szegmensek is mutatkkoznak, amelyek ezidáig hátérbe szorultak.
Az egyik legfontosabb teendő a Parajd Község Önkormányzata tulajdonában lévő wellnessközpont támogatása volt. Tavaly nyáron – a katasztrófát követően – két és fél hónapig az sem működhetett. Az egyesület úgynevezett támogatói jegyeket vásárolt, amelyeket szétosztott a minősített panziók között osztott szét. Ez egyrészt élénkítette a wellnessközpont forgalmát, másrészt pedig ezáltal a szállásadók vonzóbb ajánlatot tudtak kínálni. Hasonlóképpen cselekedett Hargita Megye Tanácsa is, szintén elővásárolt jegyekkel segítette ezt a létesítményt. Párhuzamosan az egyházak is gyűjtöttek – az Udvarhelyszéki Református Egyházkerület közreműködésével – , amely keretből elsősorban a bányában közvetlenül érintett családokat segítették. Ami az Ökumenikus Segélyszervezetnél gyűlt, annak az összegnek a felhasználásáról jelenleg is egyeztetnek; a konkrét pénzösszegeket az önkormányzat közvetítésével kívánják eljuttatni a leginkább rászoruló parajdiakhoz.
Parajd látnivalói – a sóbánya nélkül
Közösségi összefogásban bízva fogalmazta meg egy parajdi tematikus mesepark létrehozásának ötletét Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi Legendárium megálmodója. Véleménye szerint Parajd turizmusának megmentése a helyi lakosok, vállalkozók, önkormányzatok és a politikum támogatását is élvezi, így két év alatt felépülhetne a Parajd Só Park – Európa sólegendáinak élményvilága. „Mindenki Parajd turizmusának megmentésére törekszik, de a településnek jelenleg nincs olyan nagyobb attrakciója, ami sok turistát vonz. Őszintének kell lennünk: valami nagyobb látványosság is kell” – mondta el a szakember… Tovább
Ahhoz azonban, hogy működjön a legendárium és megnövekedjék a vonzerő, először fel kell tárni a helyi és a környékbeli legendás értékeket.
A jövő a termálvíz további hasznosítása
Moldován László elmondta, hogy óvatos optimista. A helyi vezetés fenntartja egy új sóbánya nyitásának lehetőségét, de az bizonytalan. „Jó esetben is legalább tíz évnek kell eltelnie, mire az olyan állapotba kerülne, hogy betegeket lehessen leengedni” – fogalmazta meg. Sokkalta valószerűbb megoldás a wellness- és gyógyközpont fejlesztése. Parajd alatt 65 Celsius-fokos sós termálvíz húzódik, amelynek kiaknázása – egy új, nagyobb hozamú kút vagy kutak fúrásával – alapjaiban változtathatná meg a település esélyeit. „Ha a rendelkezésre álló forrásokból célzottan erre fordítanának akár egyharmadot, az már komoly előrelépést jelentene” – mondja, hiszen így egész évben működő gyógyászati központ létesülhetne, amely jórészt pütolhatná a sóbányát.
Zajlik a Parajdi Turisztikai Desztinációs Menedzsment (TDM) Szövetség bejegyzése a bíróságon, amelynek munkájában majd az önkormányzat, a vállalkozói szövetség és a turisztikai egyesület is részt vesz. A cél egy professzionális, fizetett menedzsment kialakítása, amely összehangolja a marketinget, a szolgáltatásfejlesztést és az idegenforgalmi adó kezelését.
Az adományokból egy új turisztikai platform is létrejött, valamint egy 16 méter magas kilátó megépítését tervezik a Sóhát területén, amely új látványosságként bővítené a kínálatot. Egyelőre túlélési üzemmódban működnek a vendéglátósok. A téli szezonban a közeli sípályák – például a Bogdán környéki pálya – generált némi forgalmat, de túl rövid volt a téli sportok gyakorlására az idei tél. Jó dolgok ezek, de messze nem pótolhatják a bányaturizmust.
Kapcsolódó:
Hargita megye 2027-ben viselheti az Európa Gasztronómiai Régiója címet, miután a Nemzetközi Gasztronómiai, Kulturális, Művészeti és Turisztikai Intézet (IGCAT) döntése alapján elnyerte ezt a rangos elismerést. A cím elnyerése új lehetőségeket teremt. A kapcsolódó programok, a fejlesztések elkezdődtek, hogy a 2027-es esztendő ilyen szempontból is sikeres legyen. Parajd számára is mutatkozhatnak majd lehetőségek.
Hargita megye Európa Gasztronómiai Régiója 2027-ben
MEGJELENT
Korlátozott példányszámban a két kötet még beszerezhető!
A BÁNJA-E A SZÉKELY?… I-II. kötete 250 lejért (+ belföldi utánvétes postaköltség) a rendelkezésre álló készlet erejéig megvásárolható. Egyelőre kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Előjegyzéseket most nem tudunk fogadni, de igyekszünk felmérni az igényeket az esetleges utánnyomás céljából.
Kapcsolódó publikációk:
SIMÓ MÁRTON – A projekt bemutatása – felvezetés (0.)
P. BUZOGÁNY ÁRPÁD –A 21. századi falumunkáról (1.)
SIMÓ MÁRTON – Gondolatok a Bánja-e a székely?… II. kötete kapcsán (2.)
SORBÁN ENIKŐ – háza a Sósdombon (3.)
LAKATOS MIHÁLY – „Másnak térkép e táj” (4.)
MIHÁLY JÁNOS – a lövétei vízimalomról (5.)
SZABÓ ELŐD – Két ház revitalizációja Homoródalmáson I. (6.)
IFJ. SIMÓ MÁRTON – A kovácsmesterségnek helye van a 21. században (7.)
JÓZSA FRUZSINA – A Fecskefészek Otthonom székelyföldi megtelepedése (8.)
SZÁSZ ÖRS-BOTOND – Biztos, ami biztos (9.)
JOBB-SIMÓ CSENGE-MELÁNIA Városi kert- és téralakítás (10.)
SZATHMÁRY DORKA – A Skanzen tudástár is (11.)
SZABÓ ELŐD – Gondolatok egy újabb konferenciát követően (12.)
SZÁSZ ÖRS-BOTOND – Helyi anyagokból ma is lehet építkezni (13.)
MOLDOVÁN LÁSZLÓ – Tragédia után, az újjászületés útján Parajdon (14.)
A konferencia munkálatainak feldolgozása folytatódik!
