Stílszerűen első napirendi pontként a Bánja-e a székely?… című könyvsorozat második kötetének bemutatása szerepelt a konferencia eseményei közt. P. Buzogány Árpád író, költő, művelődésszervező, a kiadvány szerkesztője beszélt a szerzőről és arról a falumunkáról, amelyet immár több mint fél évtizede folytat.
Mivel a szerkesztő bizonyos szempontból „állandó munkatársa” a szerzőnek, úgynevezett „első vagy elő-olvasója”, viszonylag tákékozott.
P. Buzogány elmondta, hogy a szerző vidékenként, kistájanként és azon belül községenként járta a falvainkat. Arról a szûkebb környezetrõl, vagy: tágabban értelmezett szülõföldrõl van szó, amelyet legjobban ismer újságíróként. Nem hagyta ki a telet sem, pedig akkor készült fényképeit talán szívesen kicserélné hangulatosabb tavasziakra. Bár– mint megjegyezte– a kopárságban szembetűnőbbek a romok meg a csúnya beavatkozások, meggondolatlan átépítések…
Ha pontokba szedjük a szintén terjedelmes második kötet elolvasása után, hogy mikre figyelt, akkor a következõket emelhetjük ki: átalakítások miatti faluképváltozás, ami nyilván összefügg a gazdasági helyzettel: van-e pénz jó munkát végeztetni, vagy megelégedünk a toldással, tákolással; megmutatja a székelyföldi változásokat: a modernizálást, a kényelem miatti átalakítást vagy pusztítást, ami eltünteti a régit vagy újraépítésre sarkallja a gazdát; rámutat az arculatváltásra, a minták követésére, az igények változására– ebbõl derül ki, miért lesz egy új lakóház olyan, mint Nyugaton.
A finomságok, az árnyalatok az értelmezésben, az egyéni véleményekben rejlenek. Több helyen is sejteti a szerzõ, hogy a mai állapotok, a változtatások vagy a hagyományok iránti tiszteletlen viselkedés meg a hagyományokból való kivetkõzés nem pusztán anyagi kérdés. A neveltetéssel, az igényekkel függ össze. Fel kell tehát tenni a kérdést mások helyett is: kell nekünk ez? Közvetve pedig a következõkrõl kapunk képet: mennyire értékes az, ami a sajátunk, magunkénak érezzük vagy tényleg ki fogjuk dobni? Mitõl székely a falu, ha már a külsõ megjelenése egyre inkább semleges, netán idegen? Elérkezünk ahhoz a kérdéshez is: majmoljuk-e az idegeneket?
További kérdések is adódnak: követünk-e más példákat; miért vagy miért nem; kihez akarunk hasonlítani? És ez már a rajzórák iskolai feladata: milyen lesz 100-200 év múlva a székely falu?
Simó Márton riportkötete terjedelmes leírás a faluról, falvainkról, melynek riportjellegét erõsíti a sok kép, frissek és régiek egyaránt. Döbbenetes hatású a száz évvel ezelõtti utcaképet összevetni a maival…
Egyéni vélemények és szakmai szempontok is megjelennek a leírásokban, értékelõ jellegû mondataiban. Folytatja Orbán Balázs, Sepsiszéki Nagy Balázs meg más néprajzosok hagyományait (leírás, értelmezés, kutakodás), hiszen rájuk alapoz.
A könyv már elsõ kötetével is rálátást nyújtott egy nagyobb földrajzi tájra, Udvarhelyszékre, ahol vannak kis falvak, apró tanyák és nagyközségek is. Meg a vidék gazdaságára, és azokra a törekvésekre, melyek a fejlõdés irányát meghatározhatják. Képet kapunk az itt élõ emberek gondolkodásmódjának alakulásáról is, hiszen annak eredményei szembeötlõek, jó meg rossz értelemben egyaránt.
Az egyes riportok újságbeli megjelenésükkel eljutottak a megye lakosaihoz, könyv alakban egy más körbe is el fognak jutni. A szerkesztés során a szövegek változtak, mert új felismerések is bekerültek a riport mondataiba, helyenként újonnan megszerzett adatok is szerepelnek, sőt úgynevezett „epilógusokat” is beiktat. A gazdálkodásról, földmûvelésrõl szóló következõ, általános részben és a zárótanulmányban szó esik az életmódról, mesterségekrõl és elöregedésrõl is.
A következő napirendi pontban a szerző beszélt az eddig elvégzett munkáról és a további elképzelésekről. A konferencia munkálatai 2026. február 25-26-án zajlottak Székelyudvarhelyen, a Küküllő Szálloda Budvár-termében.
