Családja, barátai, pályatársai és tisztelői jelenlétében vettek végső búcsút Vásáry Tamástól szerdán a Fiumei úti sírkertben. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója, elnök-karmestere életének 93. évében hunyt el.
„Vásáry Tamás különleges ember volt. Rendkívül ritka zenei tehetséget kapott, amelyre nem érdemként, hanem forgatnivaló tálentumként tekintett. Hivatásaként tisztelte és valóra váltotta tehetségét, hűséges volt hozzá, egészen a legvégsőkig. A zenében oly hosszú időn át, oly hatalmas magasságokat járt be, ahova kevesen jutnak el, és e magaslatokba magával vitte mindazokat, akik hallgatták” – mondta búcsúbeszédében Gulyás Gergely. A Miniszterelnökséget vezető miniszter kiemelte: Vásáry Tamás „magyar ember volt, akinek küldetése, Liszt és Bartók, Kodály és Dohnányi hazájából indulva magától értetődő természetességgel szólt a világ minden zeneszerető emberéhez. (…) Ugyanakkor Svájcban vagy Londonban élve is Magyarországon és Debrecenben volt otthon, akkor is, hogyha hosszú éveken át nem jöhetett haza” – hangsúlyozta a miniszter, hozzátéve, a világ legnagyobb koncerttermeiben járva, az éves átlagban általa adott száz koncert mellett is a Zeneakadémia jelentette számára a „zene templomát”, akkor is, amikor hosszú évekig el volt zárva a pódiumától.
Turi Attila, az MMA elnöke felidézte, hogy Vásáry Tamás zenei csodagyerekként indult és kivételes művész vált belőle. „Akik ismerték őt, vagy hallhatták, esetleg olvasták személyes megnyilatkozásait, azok pontosan tudják, milyen kivételesen tiszta szellemiség és elkötelezett igényesség jellemezte, aki nemcsak birtokolta, hanem vigyázta és egész lénye kisugárzásával közvetítette az élet kincsét mások számára” – hangsúlyozta. „A klasszikus zene kiemelkedő közvetítőjeként rajongott érte közönsége. Sokan kiváltságosnak látták a sorsát, bár ő maga gyakran azt kívánta, bárcsak más fordulatot vett volna élete. Mély bölcsességgel azt is elfogadta, hogy semmi nem történik ok nélkül” – mondta Turi Attila. Emlékeztetett arra, hogy a karmester küldetéstudattal, közvetlenséggel és szeretettel művelte hivatását, a zene, a felemelő tartalom közvetítését és művészi küldetését tekintve magasra helyezte a mércét.
Rácsodálkozva a világra, az emberre, ismeretlen, mély lelki utakon járva örömben és bánatban, félelmekben és szenvedésben, a zenén innen és túl, és a zenében is Vásáry Tamás mindig gyermek, „gyermekcsoda” volt
– emlékezett az elhunyt zongoraművészre, karmesterre a református gyászszertartást vezető Balog Zoltán dunamelléki református püspök. „Vásáry Tamás döntő állomáshoz érkezett, ahogy ő mondta, az univerzális szeretet felé vezető úton, és ez a szeretet ott van vele, benne és mellette, közöttünk” – fogalmazott Balog Zoltán püspök a temetési szertartáson.
Az MTI jelentése nyomán
A 2026. február 5-én elhunyt Vásáry Tamás a Magyar Művészeti Akadémia, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM), a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA), a Magyar Rádió Művészeti Együttesei, a Zeneakadémia, Újbuda Önkormányzata, Debrecen megyei jogú város önkormányzata, valamint Hajdúböszörmény város önkormányzatának saját halottja.
