Kolozsváron 1924-ben indult az Erdélyi Szépmíves Céh, az erdélyi magyar irodalom reprezentatív könyvkiadója, száz éve kezdett szerveződni az az írócsoport, akiket „helikoni írók” néven ismer az irodalomtörténet. A csoport eszmei hátteréről, a transzilvanizmusról az elmúlt években Boka László szerkesztésében született új kézikönyv, és időről időre újra a politikai érdeklődés homlokterébe is kerül.
A Korunk tematikus lapszáma a téma irodalmi, politikatörténeti, színházi, képzőművészeti vonatkozásait vizsgálja, esettanulmányszerűen német és román kulturális kölcsönhatásokkal is foglalkozik. Boka László bevezető tanulmánya a transzilvanizmus történeti változatait és időben változó megközelítéseit foglalja össze átfogó módon. Bárdi Nándor egy Balázs Imre Józseffel folytatott beszélgetésben pontosan dokumentáltan tárgyalja a két világháború közti politikai erdélyiség nagyhatású modelljeit. Antal Balázs a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról ír, Tompa Andrea pedig amellett érvel tanulmányában, hogy Janovics Jenő kolozsvári színházigazgató számára a Hamlet-szerep nyújtott fogódzókat az új, 1918 utáni kisebbségi helyzet értelmezéséhez.
Két további értelmiségi-irodalomtörténészi teljesítményre irányul még kiemelt figyelem a lapszámban: egyrészt Láng Gusztávéra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmusmonográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, a Korunk a bevezetőjét közli, Boka László kommentárjával, Balázs Imre József pedig a Láng-életmű Erdély-dimenzióit összegzi.
Balázs Imre József így ajánla az olvasók figyelmébe a Korunk „transzilván” számát:
„Azt gondolom, hogy Boka László átfogó tanulmánya, amit ebbe a számba írt, bárki számára eligazító lehet, aki érdekelt a transzilvanizmus-témában. Külön élmény volt számomra Bárdi Nándorral beszélgetni, aki a szóbeliség könnyedségével, de ugyanakkor pontosan dokumentáltan foglalja össze a két világháború közti politikai erdélyiség vonulatait az olvasóink számára. Nem lexikonszócikk-jelleggel, inkább esettanulmány-szerűen ugyan, de van szó a lapszámban a transzilvanizmus szempontjából releváns színházi és képzőművészeti problémákról, német régióreprezentációkról, a (neo)transzilvanilvanista erdélyi magyar irodalom-vonulat egyfajta alternatívájáról, az erdélyi abszurdról. A román vonatkozások is jelen vannak Kovács András Ferenc fordításainak, esszéinek viszonylatában, illetve a 2023-as Transzilvanizmus-kötet továbbgyűrűző és aktuális visszhangjai.
Két további irodalomtörténészi teljesítményre mégis kiemelt figyelem irányul: egyrészt Láng Gusztávra, aki élete utolsó hónapjaiban saját transzilvanizmus-monográfiáján dolgozott. Ennek a könyvnek, amelynek posztumusz megjelenése 2026-ra várható, Fűzfa Balázs jóvoltából prömierként közöljük a bevezetőjét, Boka László kommentárjával. A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra. Részletes tartalomjegyzék az első kommentben, a lapszám november első hetétől kapható lesz a könyvesboltokban, és beszerezhető közvetlenül a szerkesztőségtől is.„
A lapszám másik kiemelt anyaga egy Cs. Gyimesi Éva-kerekasztal írott változata: egykori bölcsészkari kollégái, tanítványai a Gyöngy és homok, illetve az Álom és értelem című, erdélyi tárgyú könyveit olvasták újra.
A lapszám további írásainak szerzői: Albu-Balogh Andrea, Bocskor-Salló Lilla, Demény Péter, Filep Tamás Gusztáv, Karácsonyi Zsolt, Keszthelyi György, Lőrincz Ildikó, Vincze Ferenc. ű
A lapszám képanyaga Kolozsi Tibor alkotásainak reprodukcióiból állt össze.
A szerkeszőség közlése nyomán
