Gernyeszegen július 16-ától látogatható lesz a kastély, viszont a hivatalos megnyitóra csak augusztus 1-jén kerül sor, amikor egésznapos ünnepségsorozat lesz – írják az objektum üzemeltetői. A nap folyamán vezetett kastélytúrákon mutatják meg a felújított tereket és a múzeumot. A műemlékvédelem, az örökséggondozás és a kastély jövőbeni kulturális szerepének kérdéseit egy kerekasztal-beszélgetés során lehet majd megismerni.
Az izgalmak kedvelői számára egy különleges kastélyszabadulószoba is helyet kap a programban. A gyermekeket egész nap kézműves-foglalkozások, kreatív programok és bábszínházi előadás várja. A zenei keretet Cári Tibor zongoraművész koncertje adja majd. Jelen lesz a Navarra Dance is, akik táncelőadással készülnek. Ezen a napon nyílik meg az 112 Coffee is a kastélyban, amely nemcsak minőségi kávéval és frissítőkkel várja a látügatókat, hanem a jövőben a kastély közösségi életének is fontos találkozóhelye kíván lenni.
Az ennél részletesebb, órákra lebontott programot hamarosan közzéteszik!
A kastélyról
A Teleki család számos impozáns kastélyt épített az évszázadok során, főleg Erdély északi és keleti részén, Kővár vidékén és a Maros völgyében. Gernyeszeg a 17. század végétől a család egyik legfontosabb birtokközpontja, a „Maros ékszere”-ként emlegetett kastélyuk pedig az erdélyi barokk kastélyépítészet egyik legfontosabb példája.
A gernyeszegi uradalom 1674-ben került a Teleki család tulajdonába, amikor I. Apafi Mihály fejedelem tanácsosának, a korszak egyik legbefolyásosabb erdélyi főurának, Teleki (II.) Mihálynak adományozta. A birtokon ekkor már állt egy középkori vár, amit somkeréki Erdélyi István alvajda építtetett a 15. század második felében. A védősánccal övezett, két nagy sarokbástyával és három kisebb toronnyal rendelkező várat a birtokszerző Teleki Mihály 1686–1687 között átalakíttatta. Építkezéseiből csupán néhány reneszánsz faragott kőtöredék maradt fent, melyeket a második világháborúig a kastély múzeumában őriztek. Gernyeszeg Teleki Mihály kedvelt tartózkodási helye volt, innen indult a zernyesti csatába, ahol 1690-ben életét vesztette. Az uradalmat ezt követően legkisebb fia, (I.) Sándor örökölte. Teleki Sándornak Bethlen Júliával kötött első házasságából három fia és egy lánya, Petky Zsuzsannával kötött második házasságából pedig két fia született. A legfiatalabb közülük az 1739-ben született (II.) Sámuel, Erdély első nyilvános könyvtárának alapítója, a sáromberki Teleki-kastély későbbi ura. Teleki Sándor 1754-ben bekövetkezett halála után a gernyeszegi birtokot első házasságából származó fia, (II.) László guberniumi tanácsos örökölte, akihez a ma álló kastély építésének kezdete köthető. A nagyszabású építkezések első szakaszát a gróf halála szakította félbe 1778-ban, viszont ekkorra már állt a jelenlegi alaprajzi szerkezetnek megfelelő épület, a hangsúlyos középpavilonnal.
A kastélyt a gróf egyetlen felnőttkort megért fia, (IV.) József ugocsai főispán és koronaőr örökölte. A főúr a 18. századi Erdély szellemi életének egyik kiemelkedő alakja volt, érdeklődése kiterjedt a művészetekre, a régészetre és az építészetre is. Nagybátyjával, a sáromberki kastély későbbi urával, Teleki (II.) Sámuellel Nyugat-Európa neves egyetemeit látogatta, itáliai utazásai során pedig műemlékek tanulmányozásával foglalkozott. A gernyeszegi építkezési munkálatok ebben az időben lassan haladtak, hiszen a magas tisztségeket betöltő grófot hivatala többnyire Ugocsához és Bécshez kötötte. Ebben az időszakban készültek el a kastély melléképületei és a szigorú mértani szabályok alapján tervezett franciapark.
A kastély végleges állapotát a 19. század elején, (VI.) József idején nyerte el. Az ifjú gróf apjához hasonlóan európai tanulmányutakon vett részt, Angliába tett látogatása során főleg a romantika szellemében kialakított angolparkok nyűgözték le. Hazatérését követően a gernyeszegi kastély franciaparkját angolparkká alakíttatta, a középkori várárok helyén pedig egy szigettel ellátott halastavat hozott létre. Teleki József 1817-ben bekövetkezett halála után felesége, széki Teleki Zsófia emlékművet állíttatott a parkba, melynek talapzatán, latin nyelven, a családi erények olvashatók.
A gernyeszegi birtok a 19. század folyamán apáról fiúra szállt, tulajdonosai (III.) Domokos, (II.) Géza, majd (VI.) Domokos voltak. Gr. Teleki (VI.) Domokos kiváló műgyűjtőként ismert, valóságos múzeumot rendezett be kastélyában, emellett mintagazdaságot hozott létre Gernyeszegen. Feleségével, Teleki Edinával 1935-ben költözött Budapestre, a birtok és a mintagazdaság vezetését pedig fiára, (XII.) Mihályra bízta.
Az államosítást követő időszak
A kastély tragédiája 1944 őszén kezdődött, amikor német, majd orosz katonák feldúlták és kifosztották. A kastély ura – a Micu bácsiként emlegetett – Teleki Mihály és családja 1945-ben térhetett vissza Magyarországról Erdélybe, gernyeszegi otthonukat azonban üresen találták: a berendezés és a muzeális értékű gyűjtemények elkallódtak, a mezőgazdasági gépek eltűntek, az állatállomány szétszóródott. A háromezer kötetes könyvtár és a családi levéltár anyaga nagyrészt megsemmisült, szétszórva, elázva és széttaposva hevert a földszinti termekben. A megmentett könyveket Teleki Mihály a Teleki Tékában helyezte letétbe, a levéltári anyag egy része pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményébe, majd a kolozsvári Állami Levéltárba került.
A méltatlan állapotok ellenére a család ismét gazdálkodni kezdett a birtokon, ám lakhelyük 1947-től Marosvásárhelyen volt. Az államosítást követően Teleki Mihályra az erdélyi nagybirtokosokhoz hasonló sors várt: vagyonától megfosztották, családjával együtt marosvásárhelyi kényszerlakhelyre költöztették, majd munkatáborba deportálták.
A kommunizmus idején a kastélyban TBC-preventórium működött. Teleki Mihály legkisebb fia, Teleki Kálmán 2006-ban, hosszas pereskedés után kapta vissza a kastélyt és a hozzá tartozó parkot, ám az egészségügyi intézmény kiköltözésére 2011-ig kellett várnia. A hajdani berendezésből csupán néhány cserépkályha, három muránói üvegből készült csillár, az emeleti nagyebédlő festett mennyezete és az eredeti parketta maradt fent. A kastély az elmúlt években ismét bekerült Erdély turisztikai körforgásába, időről-időre művésztáboroknak, fesztiváloknak, konferenciáknak és egyéb kulturális rendezvényeknek adott otthont. A műemlék jelenleg nem látogatható, restaurálása 2023-ban kezdődött és várhatóan 2026-ra fejeződik be. (A Kastelyerdelyben.ro közlése nyomán.)
A felújítás folyamatáról
A tulajdonosok részéről a most 79. életévében járó Teleki Kálmán gróf elmondta, hogy a felújítást követően átadja a stafétát a család többi tagjának – négy örökös van – , illetve az objektum menedzserének. „Az 1949. március 2-ról 3-ra virradó éjszaka államosították. A kommunizmus idején tüdőbeteg gyermekek preventóriuma működött itt. Furcsán hangzik, de mindig azt mondom: ez volt a kastély szerencséje”, majd elmondta, hogy ugyanannak az intézménynek a jogutódja működött itt egészen 2011-ig, a mindenkori egészségügyi minisztérium kezelte, ezért a kastély számos eredeti részlete megmaradt. Sok más erdélyi kastélynak nem volt ekkora szerencséje. Nálunk megmaradtak az eredeti parketták, ajtók, nyílászárók és számos más építészeti elem.” – mondotta a sajtótájékoztatón.
A felújítás során egy fő alapelvet követtek: amit csak lehet, megőriztek az eredeti állapotában. „Lehetett volna egyszerűbb megoldásokat választani. Például új parkettát lerakni. De én úgy gondolom, hogy azok a kopások, amelyek ma is látszanak rajta, a kastély történetéhez tartoznak. Ezeket nem eltüntetni kell, hanem megőrizni” – jelentette ki Teleki gróf. Már 2011-től kulturális rendezvényeket szerveztek a kastélyban, amely 2012 óta folyamatosan látogatható volt. Sikerült elfogadtatni azt a gondolatot, hogy a turizmus jó befektetés, így lehetett rá állami és európai forrásokat szerezni, bekerült a PNRR programjába.
A megnyitóra különleges népviselet-gyűjtemény bemutatásával is készülnek. Ez a kiállítás Erdély több tájegységének – a Maros-mente, Kalotaszeg, a Mezőség, a Gyimesek, Moldva, Bukovina, Csík és Szék – népviseleti darabjait fogja bemutatni. Számos eredeti darab található köztük, másokat azonban korabeli fényképek alapján szőttek/ hímeztek újra, mert az eredetiek az idők során elvesztek. E tárlat egyik legnagyobb erénye, hogy a mára eltűnt gernyeszegi népviselet rekonstrukciójára is kísérletet tesznek.
A szervezők célja, hogy a látogatók ne csupán a Teleki-család múltjával, hanem a környező vidék népi kultúrájával is megismerkedjenek.
A Népújság, a Maszol.ro, a Kastelyerdelyben.ro, az Arcanum és a Kronika.ro közlése nyomán
