A magyar nemzet ügyeinek és a szabadságnak kompromisszumot nem ismerő, forradalmi lelkületű elkötelezettje volt Erdélyben, az RMDSZ alapítótagja, az 1989 után létrejövő újfajta demokrácia egyik formálója. Nagy Benedek egy nappal 88. születésnapját követően hunyt el.
2025. május 30-án, küzdelmes életének 89. esztendejében, visszaadta lelkét Teremtőjének. Nagy Benedek az 1956-os Emlékérem, a Márton Áron Emlékérem, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje, Csíkszereda Pro Urbe díjasa, Csíkszentkirály díszpolgára és a Történelmi Vitézi Rend tagja volt.
Az immár néhai Nagy Benedek kiváló pedagógus, közéleti ember, emlékíró és jeles publicista földi maradványait 2025. június 4-én helyezik örök nyugalomra a csíkszentkirályi családi kriptában, római katolikus szertartás szerint. Búcsúztatója 12 órakor részvétnyilvánítással kezdődik, 13 órától egyházi szertartás, ezt követően emlékbeszédek hangzanak el.
Kérik a gyászolókat, hogy kegyeletüket jótékony, közösségi célra fordítandó adományokkal, vagy egy-egy szál virággal fejezzék ki.
Nyugodjon békében, az Úr Jézus szent nevében! Az Örök Világosság fényeskedjék Neki!
Nagy Benedek erdélyi magyar közíró, helytörténész, politikus Kolozsváron született 1937. május 29-én. 1954-ben Csíkszeredában végezte el a középiskolát, egyetemi tanulmányait pedig a Bolyai Tudományegyetem Történelem Karán kezdte meg. A történelem–filológia kar diákszövetségének egyik vezetőjeként 1956-ban részt vett a diáktanács programjának megfogalmazásában, amiért 1956. november 24-én letartóztatták és ötesztendei börtönre ítélték. Kiszabadulása után 1962-től 1965-ig faipari munkás, villanyszerelő, technikumi tanuló, 1965–1968 között bányaipari technikus, majd 1968–1974 között muzeológus, tisztviselő és rövid ideig újságíró, ahonnan, mivel nem volt párttag, menesztették. 1968-tól folytathatta tanulmányait, 1971-ben történelemtanári diplomát szerzett a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. 1974-től 1990-ig helyettesítő, majd rendes tanár volt Csíkszereda különböző iskoláiban. 1989. december 22-én a csíkszeredai tüntetők, köztük egykori diákjai felszólalásra ösztönözték. A csíki RMDSZ egyik alapítója, 1990-től a Csíki Lapok szerkesztőbizottsági tagja. 1990–1996 között az RMDSZ listáján parlamenti képviselő, e minőségében szólalt fel a HAR-KOV-jelentés vitájában. 1991-ben nem szavazta meg az új alkotmányt. Márton Árpáddal közösen dolgozta ki 1994-ben az RMDSZ-nek a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatásáról szóló törvénytervezetét. 1994-ben 1956-os emlékéremmel tüntették ki. 1996-ban nyugdíjba vonult. A magyar egyházfők és az RMDSZ javaslatára 1998 és 2008 között a magyar történelmi egyházak képviseletében a Vallásügyi Államtitkárság tanácsosa Bukarestben. 2003 és 2009 között az Országos Restitúciós Bizottságon belül az egyházi és a közösségi ingatlanok restitúciós albizottságának is a szaktanácsosa. 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 2009 januárjában egészségügyi okokból visszavonult.
Első írásaival 1968-ban az Előre hétvégi irodalmi mellékletében és a Hargita hasábjain jelentkezett. Riportjait, helytörténeti és néprajzi cikkeit, novelláit és karcolatait, sporttudósításait e lapokon kívül az Ifjúmunkás, az A Hét, a Falvak Dolgozó Népe, a Megyei Tükör, a Korunk, az Utunk Évkönyv és a Hargita Kalendárium közölte. Felcsíki kerítések című néprajzi szaktanulmány-sorozata 1970-ben a Művelődésben jelent meg. Székedi Ferenccel és Péter Lászlóval együtt társszerkesztője az 50 éves a csíkszeredai jégkorong (Csíkszereda 1979) című kétnyelvű kötetnek. Társadalmi mozgalmak a Csíki-medencében a 19. század második felében és a 20. század elején című történelmi tanulmánya az Acta Hargitensia című múzeumi évkönyvben (Csíkszereda, 1980) és különnyomatban is nyilvánossághoz jutott.
Önálló kötetei: Küzdelem hajnalig. Cikkek és ünnepi beszédek (1968–2003). Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2003; Egy sors volt ez is. Börtönéveim, 1956–1961. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2004; Erdélyi kötéltánc. Megélt és visszaszerzett történeteim. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2013; Ellenzékben és ellenszélben. Politikusi feljegyzések oldalnézetből. I. kötet (1989–1993). Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2016. Ezen kívül több elfekvő családi emlékirat, gazdasági és szépirodalmi munka kötetben való megjelenését gondozta (Tivai Nagy Imre, dr. Nagy András és Nagy Borbála munkáit).
Az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület nevében is búcsúzunk! Tevékenységünk hűséges figyelője, követője és évek óta csendes támogatója volt.
Isten nyugtassa!
