A posztmodern falusi gyerek nem sieti el a továbbtanulást. Megvárja, míg a falujában is lesz egyetem. Élményfürdő már van…
„Megtanultam, hogy az embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet… „ (Gabriel Garcia Marquez)
A Nyugat négy alkalommal próbálta megszerezni a kimeríthetetlennek tartott orosz természeti kincseket:
1. Napóleon, de az orosz seregeket akkor Tél tábornok segítette;
2. A bankárok által pénzelt Lenin és Trockij, de Sztálin felbukkant;
3. A Sztálin ellen bankárok által hatalomra juttatott Hitler, aki túlpörgette a nemzetszocializmust;
4. Clinton idejében a „befektetők” a bábbá tett Jelcinnel, amíg Putyinnal rendet nem tett az orosz elit. Kétszer helyi őslakosok, Sztálin, majd Putyin vették ki a zsíros koncot a farkasok (befektetők) szájából. A nyugati pénzemberek idestova kb. 300 éve akarják megszerezni az orosz természeti kincseket. Nem fog menni ezúttal sem.
Guatemalában több ezer ember halálát követelő súlyos földrengés történt. Egy civil humanitárius szervezet a helyi misszionáriusoktól kért segítséget, hogy kapcsolatba léphessen egy eldugott vidéken élő indián közösséggel. A szervezet olyan projektet szeretett volna megvalósítani, finanszírozni, amely a legszegényebbek megsegítésére irányul. A misszionárius elkísérte a szervezet képviselőjét a távoli faluba, aki tájékoztatta a lakosságot a pénzfelajánlásról. Az emberek választhattak, hogy iskolát, kórházat vagy kutat építhetnek az adományokból. A törzs bölcsei időt kértek, hogy a dolgot megvitassák a néppel. A megbeszélés után a törzsfőnök odalépett a segélyszervezet képviselőjéhez és azt mondta: – Uram, amire mindennél nagyobb szükségünk van, az egy új templomkapu!…
Ursula ahányszor Ukrajnába vándorol, mindig elszörnyülködik valamin. A múltkor Bucsán, most a békén.
Az uniós vezetőket Trump új politikája teljesen faképnél hagyta. Úgy jártak, mint a nyulak a szántásban…
Ha balkéz felől lemegy a nap, jobb kéz felől hasad a hajnal…
Rühelli, mint varjú az üvegszemet.
A miénk a legvastagabb AI-szabálykönyv, és a mi AI-szabályozásaink a legszigorúbbak, de mindeközben Európában nincs AI.” (Mateusz Morawiecki)
Nem kell félni. Aki fél, annak az élete nem egész… (Dörner György)
Zselé csodálkozik, hogy nem hívták meg az amerikai-orosz tárgyalásokra. Disznóvágáskor sem kérdezik meg a disznót. Pedig szereplő…
Az élet legszebb dolga a polaritás. Nem a kétszínűség, nem a megosztottság, nem a kétoldalúság, nem a kétarcúság, hanem hogy a két kezemet össze tudom tartani (Ladocsi Gáspár)
A menny és az ég nem ugyanazok a fogalmak. Isten a mennyben van, nem az égben…
Ha Musk lekapcsolja a Starlinket, akkor Ukrajnában nyomtatott internet jelenik meg, és utcai rikkancsok fogják népszerűsíteni Kijev sugárútjain.
Már a ruszkiknak sem kellünk, Trump meg kiszedi belőlünk a maradék használható alkatrészt és mehetünk a bontóba, vagy a színesfémgyűjtők kezébe…
Látja, mi el tudjuk végezni a maguk dolgát, de maguk a miénket soha! – mondta Thormay Cécile a munkásnak, aki csak nézte, ahogyan a lakók cipelték le a tűzifát a pincébe…
A győzelemről nem emelt díjas esemesekkel szoktak szavazni.
Amikor gondtalanul és a kapzsiságtól elvakultan úszkálok a pénzben, a vége az lesz, mint az Ezüst tó kincsében: elnyel az ingovány…
Hajlamosak vagyunk felejteni, de emlékezzünk, az előző amerikai hozzáállásra a kijevi Majdan téren: az USA nagykövete készpénzben fizetett személyesen, naponta.
Ugyanazon fegyverekből lőtték a tüntetőket, a mentősöket és a rendőröket.
Semmi sem olyan változékony, mint a múlt – mondta a néhai Pozsgai Imre. Ő már csak tudta… (Orbán Viktor)
A buddhisták nem félnek a haláltól, és az indiánok sem. Egy indián tanító azt mondta, hogy a halál jó barátunk, ott ül a bal vállunkon, ha gyorsan hátranézünk, még látjuk a köpenye szélét…
Egyik faluban meghalt az idős plébános. Évközben történt az eset, így a főpásztor ideiglenesen, a nyári áthelyezésekig egy nyugdíjas papot nevezett ki, hogy legyen a faluban lelkipásztor. A nyugdíjas papot a hívek nagyon megszerették. Mondta is egy alkalommal a gondnok, mise után a templom kertjében, a sírok között sétálva:
– Pap bácsi, maradjon itt, mi gondoskodunk magáról.
Erre a nyugdíjas pap próbált hárítani:
– Ó, fiam, minek nektek már ilyen öreg pap? Hát most temettetek el egy másikat?!
Mire a gondnok kitárta kezeit, és ösztönösen így válaszolt:
– De plébános úr, hát itt van hely!…
Ha az élet citrommal ajándékoz meg, NE PANASZKODJ! Csinálj belőle limonádét, és add el azoknak, akiknek kiszáradt a nyelve a sok panaszkodástól. (Mark Twain)
Majd rólad szólnak a hírek,/ Veled van tele a sajtó./ Aki a pokolra kíván jutni annak/ Balra a második ajtó,/ De ha a Szent-Péter szigetekre már/ Be van fizetve az útja/ Önnek a Mennyország Tourist A legjobb szolgáltatást nyújtja. (Tankcsapda)
Megtanultam, hogy az embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet… (Gabriel Garcia Marquez)
A posztmodern pongyolaság odáig fajult, hogy manapság érettségizett emberek minden mondatot új sorban kezdenek… Pedig a magyar nyelv legfontosabb szövegtagoló eszköze, a bekezdés! (Fűzfa Balázs nyomán)
A demokrata haladárok, mint a legyek, már beleestek az adósságcsapda hordójába. Még egy kicsit úszkálnak. Ennyit tehetnek…
Amikor új darabjának csúfos bukása után Oscar Wilde késő éjjel megérkezett a klubba, valaki megkérdezte tőle: hogy ment az előadás? Ó, – mondta Wilde – az előadásnak nagy sikere volt. A közönség viszont megbukott… (Antony de Mello)
Kapaszkodik, mint a macska a forró bádogtetőn…
Egy ortodox szerzetes egyszer ezt mondta megtéréséről: „Jól ment a sorom, sok pénzt kerestem. És mit jelent, hogy sokat keresel? Azt, hogy megfeledkezel Istenről. Vállalkozó voltam, hidat, házat, utat építettem, csak úgy dőlt hozzám a pénz. Isten azonban megszánt: játszottam a tőzsdén és elvesztettem mindenemet, ami volt, de még azt is, ami nem volt. Hála neked Istenem, mondtam, elvágtam a kötelet, és elszabadultam… Hát így szöktem meg én a világból.”
A Nyugat másokat akar elrettenteni, miközben ő maga retteg. Mi meg kérdezzük: tessék mondani, ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is? Khm.
Képzeld, milyen öröm ért, gyerekem született!
– Fiú?
– Nem!
– Hát akkor?
– Mi az, hogy hát akkor?! (Hacsek és Sajó/Komlós Vilmos és Herczeg Jenő)
Alfred Nobel, a dinamit feltalálója, fegyverek feltalálásából és gyártásából származó jövedelméből tette magát Nobel-díj formájában halhatatlanná. Azóta valamennyi Nobel-díjas, a „békés” is – kap egy bizonyos összeget a díj átadásakor. Manapság ez kb. egy millió euró. Úgy is mondhatnánk, hogy ennyit ér egy marék dinamit. Vagyis: minden Nobel-díjas kap egy marék dinamitnak megfelelő pénzjutalmat. Magyarán: kapnak egy marék dinamitot?!…
A nihilisták erőlködnek: semmiből akarnak valamit, valakit csinálni. Csak a semminek van egy csúnya szokása… A semmi, az semmi marad. Lehet szorozni, osztani, de az eredmény akkor is NULLA!
Egy fotós egyszer a kórházban a haldoklók arcáról készített művészi felvételeket, és egy interjúban ezt a kérdést kapta: „Ön a halálos ágyán engedné, hogy egy kollégája lencsevégre kapja?” A válasza egyértelműen „nem” volt; mert hiszen van, aki arra kapott tehetséget, hogy másokat életük utolsó perceiben lefotózzon – van, aki pedig arra, hogy „kamera előtt haldokoljon.” (Szőnyi Szilárd)
A nagy országok általában gengszterként viselkednek, a kicsik meg prostituáltként…
Volt egyszer egy férfi, aki fiatalkorában a világ legnagyobb írója szeretett volna lenni. Amikor megkérdezték tőle, mit jelent számára a nagyság, így válaszolt: „… olyasmiket szeretnék írni, amiket az egész világ olvasni fog, amikre az emberek valódi érzelmekkel reagálnak, amikor olvassák a fájdalomtól sikítani, a dühtől ordítani fognak!” Most a Nagy Szoftvergyártó cégnél dolgozik, és hibaüzeneteket ír…
„Ma láttam Orbán Magyarországát. Nyomorult, semmit sem értő, a nevüket leírni alig-alig tudó emberek (…). Ez a tömeg – mert ez tömeg – az a bázis, ami a kétharmadot biztosítja neki. Orbán népének nincs perspektívája, nincs iskolája, foga kevés, szemüvege eltörött vagy nincsen, rosszul lát, elhízott és tönkrement. (…) Sok a cigány, sok köztük kevésért megvehető, meg is veszik őket, a szavazatukat is.” (Csáki Judit baloldali színikritikus)
Na, ne félj kommunista kultúra…
Az ateisták a hívőkhöz képest fáziskésésben vannak…
Ha a kultúra rossz kezekbe kerül, a rossz sáfár elsinkófálja.
Úgy tűnik, a mai nyugati ember, hála a liberál-fasizmusnak, megszerette a szellemi abnormalitás lágerét. nem is akar belőle szabadulni…
Tegye fel a kezét az, aki azt szerette volna, hogy két apja legyen? Vagy két anyja, de egy apja sem? Mert az, hogy két ember elszórakozik, legyenek ők azonos neműek is, lehet baj, de hogy ebbe még egy gyereket is beleráncigálnak, az már tragédia. A gyereknek… S akkor még a lelki-, meg identitásskizofréniáról nem is beszéltünk…
Francois Hollande volt francia elnök azt mondja, most már nem barátunk Amerika. Nem érdemes körüludvarolni. Pedig neki, mint jó kommunistának csak havi 9895 euróba került a frizurája…Hm.
Nemrégiben egy amerikai és egy japán cég nyolcevezős versenyt rendezett. A nagy napon – bár mindkét fél jó formában volt –, mégis a japánok nyertek egy kilométeres előnnyel. A vereség érzékenyen érintette az amerikaiakat. A felső vezetés úgy döntött, kideríti a vereség okát. Létre is hoztak e célból egy bizottságot, mely kiderítette, hogy a japánoknál heten eveztek és egy kormányzott, míg az amerikaiaknál egy ember evezett és heten kormányoztak… Utóhang: az amerikaiak, hogy elkerüljék a következő vereséget, megváltoztatták a csapat felépítését. Most négy kormányos volt, két főkormányos, egy kormányigazgató, s egy ember evezett. Teljesítményrendszert vezettek be az evezősnél (kreditpont), de a következő évben ismét a japánok nyertek, immár két kilométer előnnyel. A vezetők ezért – rossz teljesítménye miatt – elbocsájtották az evezőst, eladták a csónakot, és leállítottak minden sportberuházást. A tanácsadó céget dicsérettel illették, és a megtakarított pénzt szétosztották a menedzsment között. Khm.
Sebestyén Péter gyűjtése
