Élet-módErdélyKultúraSzékelyföldSzépirodalom

Megjelent Sánduly Lajos új könyve

Forma és gondolati szabadság

Megkezdődtek Székelyudvarhelyen is a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódó események. Január 20-án, hétfőn délután 5 órától a Művelődési Ház koncerttermében találkozhattak az érdeklődők a Zeteváralján élő Sánduly Lajos költővel, akinek a közelmúltban jelent meg a második verseskötete.

A szerzővel P. Buzogány Árpád író, költő, a könyv szerkesztője beszélgetett.

Sánduly Lajos (1955) pályáját kezdetben a színjátszás határozta meg, alapító tagja volt az egykor a városban működő Népszínháznak (1977), olyannyira, hogy ifjúkorában a színművészeti főiskolára készült, mígnem a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán kötött ki, ahol magyar-francia szakon végzett. Pedagógusként Zetelakán és Zeteváralján tevékenykedett, magyartanár és iskolaigazgató volt hosszú ideig a helyi Jókai Mór Általános Iskolában. Aktív pedagógusi pályája öt évvel ezelőtt ért véget, amikor ismét előkerült régi szenvedélye és foglalatossága, a versírás. Voltak korábban közölt versei, időnként – még kolozsvári diákévei alatt – szívesen írt recenziókat különböző újságoknak és folyóiratoknak, de az ilyen irányú foglalatossága háttérbe szorult több évtizednyi időre. Saját bevallása szerint azért nem jutott energiája az alkotásra, mert ebben az időszakban – tanári munkája mellett, ahogy az vidéki tanárok körében hosszú ideig természetes volt – művelődésszervezést is végzett, felnőtt- és diákcsoportokkal egyaránt foglalkozva, pódiumműsorokkal és színdarabokkal jutott el a szomszédos településekre és különböző vetélkedőkre.


Úgy öt-hat esztendeje tért vissza a versíráshoz, amelynek lenyomata a 2021-ben megjelent Szentület című első önálló kötet, amely üsszegyűjtött és friss verseket tartalmaz. Nem ildomos azt mondani, hogy „felbuzdulva a könyv, illetve a versek sikerén” folytatta az alkotást, hanem inkább így kell mondani: természetes tudatállapotként értelmezte és komolyan vette, hogy papíron, illetve számítógépen rögzítse az „üzenetet”, s később is – immár a most megjelent második kötet darabjainál – felébredjen benne a forma iránti igény és a kísérletezési kedv. Régebbi és újabb írásokat tartalmaz a Szentület, az első könyv, amelyet a kovidból való kilábalás idején vehettünk kézbe. (2021)


Ahogy komolyan vette annak idején a színjátszást, utána a tanítást és a művelődésszervezést ugyanvalóst, most pedig épp annyira ragaszkodik ahhoz, hogy emlékezetes verseket írjon és egyéni hangon szólalhasson meg.

Műhelytitkokról kérdezte a szerzőt P. Buzogány Árpád

Sánduly Lajosban simán benne volt a költő ezelőtt ötven esztendővel is, csak mi keveset tudtunk róla. Vélhetően  elfojtotta, félretette, mindig halogatta a „látens tudatállapotot” és a vers/ a líra általi megszólalást. Mit mondhatunk ilyenkor a 70. életéve környékén járó irodalmárnak (?): fel a fejjel, hiszen innentől tova felé is kiteljesíthető az alkotószemélyiség szépírás által megtöbbszörözése a felfedezett és szabadjára engedett lírai én jóvoltából.

Verskiállítás

A Verszemek című második kötet részben szabad- és részben formában írott verseket tartalmaz, majd külön ciklusba gyűjtve „rombuszverseket” olvashatunk benne a harmadik szerkezeti egységben. A rombuszvers nem más, mint az „apeva” saját maga által továbbfejlesztett változata.

„Az apeva – mint olyan – egy cím nélküli rövid vers, öt sort tartalmaz, a sorokban pedig rendre 1, 2, 3, 4 és 5, azaz soronként egy-egy szótaggal bővítve összesen 15 szótag található. Ebben a tizenöt szótagban és öt sorban viszont nem megengedett a sorok végén a szavak kötőjellel történő elválasztása. Az apeva szövegét klasszikusan középre igazított, úgymond „piramis” formában érdemes és szokás az olvasók elé tárni, a műfaji sajátosság és a sorok hangsúlyozása ugyanis talán ebben az alakzatban a leghatásosabb, a legszembetűnőbb. Apeva formában úgy is lehet verset írni, hogy egy vers versszakai egy-egy apevából állnak. Attól függően, hogy ezek a versszakok milyen módon tekinthetők összetartozónak, beszélhetünk apeva csokorról – ekkor nincs vagy nem feltétlenül van összefüggés, folytonosság az egyes apevák jelentéstartalma között –, illetve beszélhetünk pusztán apeva formájú versszakokból álló versről, ún. apeva-poémáról – írja a Wikipédia.

A műfaj atyja és névadója, Szimeonov Todor [1947, bolgár származású Budapesten élő író, szerkesztő, könyvkiadó, matematikus], aki 2016 táján alkotta meg ezt a formát. Sánduly viszont „megduplázza”, így nyernek rombusz alakot a versek, de az apeva akár úgy is továbbfejleszthető, hogy agyéb alakzatokat öltve, képversként hatva, még inkább hangsúlyozza a mondanivalót.

Sánduly Lajos rombuszairól így ír Szakács István Péter a kötet előszavában: „… ezekben a cím nélküli mértani képversekben a rend, a pontosan kimért forma a gondolat szabadságát szavatolja.”

A szerző felvételei

Simó Márton

 

 

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb