Jár a toronyóra: bimm-bamm, szól a falióra: tik-tak, tik-tak, a zsebóra ezt kattogja: tiki-taki-tiki-taki, tik… Jut eszembe a gyerekdal. Hiszti. Pánik. Sokk. Kiugrott a nyuszi a bokorból. Nem is egy. Sok. Nem kell nekünk eszelős diktátor. Hiszen ma mindenki diktátor, aki nem liberális. Legyen az tanár, pap, vagy szülő. Aki mer következetes lenni, gyökerekhez, törényekhez, lelki és erkölcsi értékeihez ragaszkodni, azok mellett kitartani. Az már szélsőséges szektás, pszichiátriai eset.
„Mi nem akarunk kelethez tartozni, hanem, nyugathoz!” – ezt a szlogent használva (de ütősebbeket is, mint a fenti képen látható) tüntetett bukaresti fiatalok pár száz fős csoportja. A tiltakozások hulláma később átterjedt Temesvárra és Kolozsvárra is. Pedig a nyugati cégek nagyrésze keletre költözött át. Az energia is onnan jön. A színes- és nemesfémek úgyszintén. A Megváltó is ott született. Szent II. János Pál pápa annak idején úgy köszöntötte a keleti pátriárkát, hogy az egyház két tüdővel lélegzik: Keleten és Nyugaton. A madárnak is két szárnya van…
Lehet, hogy ultraortodox, sovén román ez a földszakértő elnökjelölt, de dolgozott már a NATO-ban, ENSZ-ben, tanácsadója volt a leköszönő külügyminiszternek is. Csak szürke eminenciásként tette a dolgát, tanult, csipegetett, imádkozott, sportolt. Lehet, hogy ő szalonképesebb, mint a futballhuligán betyárból előlépett aranyos-nemzedék. De akkor is.
Valami kiderült a múlt vasárnap. A román népnek elege van a politikusok hazugságaiból. Azoknak is, akik külföldre távoztak. Azok nem is modernebbek, vagy fejlettebbek, „felvilágosultabbak” lettek, hanem még románabbak. Ott a nyugati fertőben, ahol kiábrándultak a nyugati gender-jólétből, még jobban megerősödött bennük az a tudat, hogy a korrupt hazai politikusok miatt hagyták el hazájukat. De nem adták fel elveiket, hitüket, nemzeti öntudatukat. Templomokat építettek és összetartanak. Hiába a hazai liberális média agymosása. A közvélemény kutatások is rendre azt hozzák ki évtizedek óta, hogy az egyházba és a hadügybe vetik bizalmukat a legtöbben.
És fű alatt – mint a trójai faló – jön egy független jelölt, aki nem kér pártfinanszírozást, nincs egyik alakulatnak sem lekötelezve, hanem hivatástudatból, csak azért is beszáll a játszmába, és mindent visz.
A kimpulungi polgármesterasszony meg hozzá sem szagol, mi a valódi tétje az ilyen választásnak, de ott van. Majd szétszedik a globalisták nagyon hamar. Vele sem megyünk túl messzire.
Mondhatni két szélsőség, egyik rosszabb a másiknál. Vagy mégse?
A népnek elege lett. Dühét, csalódását, kiábrándulását, hazugsággal való telítettségét szavazatokra váltotta. Ráloccsantotta az uralkodó politikai osztályra. Demokratikusan. Hadd vegye észre magát az elit. Mi a fontosabb? A jólét, vagy azt igazság? Hosszú távon kellene törődni az emberekkel, vagy csak a négyéves pecsenyét sütni?
Mert nálunk a parlament is az elnök utolsó szavához kell, hogy igazítsa a tánclépéseit. És ez nemcsak Keleten van így hanem, Nyugaton is. Például Macronéknál, vagy az annyira ajnározott amerikaiaknál. A Román Akadémia elnöke meg elhatárolódik, ahogy a többi „jeles” személyiség is, mint valami ragályos kórtól. Pedig ők is éppoly magyarellenesek vagy ortodoxok. Meg minden.
Nekünk egyik elnök se jött be 1989 óta, mindegyikben csalódtunk. Talán Emil Constaninescu lehetett a kivétel. A mostaniak között meg Ion Diaconescu lett/ lehetett volna egy normálisabb, de ő már elfáradt.
A „hivatásos” média meg nyugodtan megírhatja a saját gyászjelentőjét, hiszen ollózva, páros lábbal rúgta be az öngólt magának. És csak pillogtat, mint amikor az újságíró megkérdezte Böszét is, elnök úr mit szól hozzá?… Băsescu csak annyit mondott: – Nézze, szerkesztő úr, amikor én elnök voltam, még nem is volt TikTok…
Most már van, s meg kell védenünk magunkat, halljuk a kampányban. De kitől? S főleg mitől? A Nyugat vajon megvéd minket a Balkán szellemétől?…
A külön meg nem jelölt fotók a politikusok egyéni Fb-oldaláról, illetve különbözó frissen közzétett kampányanyagokból származnak.
