A Székelyudvarhelyen működő Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont hosszú ideje minden év őszén – túl a képzéseken – tanulmányutat szervez a megyében működő tájházak fenntartói és tulajdonosai számára. Az autóbuszos egynapos kirándulást megyei és pályázati támogatások segítségével valósítják meg. Ezeknek a látogatásoknak az az elsődleges célja, hogy az üzemeltetők maguk lássák a gyűjteményeket, hogy hírét vigyék a látottaknak és maguk is hasznosíthassák a továbbiakban a látottakat.
Ebben az évben Csíkszentmiklós tájházára, a Csíkszépvízen 2021 óta működő Székely Határőr Emlékközpontra és a helyi örmény múzeumra esett a választás, ami bőven elégséges volt az egynapos program kitöltésére. Még sok is volt.
Csíkszentmiklóson Lakatos István nyugalmazott pedagógus kezdeményezte még a kilencvenes években egy helytörténeti gyűjtemény létrehozását, s lehetőleg annak kiállítását, elhelyezését egy hagyomnyos parasztházban. A helyi önkormányzatnak az ezredforduló utáni években sikerült megvásárolnia egy mintegy másfélszáz éves házat, amelyet elbontottak és a mostani helyszínen újjáépítettek. A két helyiségből álló épületben egy tisztaszobát és egy „vegyes”hétköznapi – nappali és konyhai – funkcióval rendelkező helyiséget alakítottak ki. A tisztaszoba híven tükrözi a múlt századforduló ízlésvilágát, megtalálhatók benne a korra jellemző bútordarabok és textíliák, a kisebb helyiségben viszont elhelyezték a háziipar eszközeit is. Ily módon ez a rész kissé zsúfoltnak tűnik.
A gazdálkodás és a famegmunkálás – a „férfias” mesterségek tárgyi elemeit külön, szabadtéri tárlóban állították ki. Az összhatást egy rekonstruált gémeskút és a ház elébe – másodlagosan – elhelyezett hagyományos, helyi nagykapu egészíti ki. Felcsíkon – így ezen az „oldalcsíki” területen – nem volt szokás olyan díszes kapukat állítani, mint Udvarhelyszéken, úgyhogy ez a két újraállított és konzervált nagykapu szép példája, tükrözője az itteni morívumkincsnek. Ez a gyűjtemény 2011 ősze óta látogatható. Időközben Lakatos tanár úr kötetbe szerkesztette Emlékek Csíkszentmiklós történetéből címmel azokatz általa gyűjtött fotókat, leveleket, visszaemlékezéseket, amelyek az utóbbi másfél évszázadban keletkeztek.
Szépvizen két szomszédos objektum meglátogatása volt a cél
A Dajbukát-ház kilenc szobájában, három szinten hozták létre a Székely Határőr Emlékközpont állandó kiállítását, amelyet a Szépvízért Egyesület adminisztrál. Ez a múzeum 2021-ben nyitotta meg kapuját az érdeklődők előtt, annak köszönhetően, hogy a magyar állam a Bethlen Gábor Alapkezelő révén jelentős támogatást biztosított, s ugyanakkor Hargita Megye Tanácsa is beszállt a projektbe.
A nyitást komoly régészi és történészi kutatás előzte meg, hiszen nagyvonnalakban át kellett tekinteni a magyarság immár több mint ezerszáz éves múltját a Kárpát-medencében, s ebben a kontextusban vizsgálni és ábrázolni kellett a székelység itten jelenlétét a 11. századtól, azt a határőri feladatot, amellyel az őket ide betelepítő állam megbízta.
Daczó Dénes, a gyűjtemény adminisztrátora elmondta, hogy a nyitás óta több mint 25 ezer látogatót regisztráltak, akik között szép számban voltak román nemzetiségűek és külföldiek is. Az intézménynek fel kellett kkészülnie: ezt szolgálják a magyar, román és angol nyelvű tárlatvezető rendszerek, amelyek a kezdetektől a második világháború idejéig vezetik el ebben az ezer esztendőnyi időben a látogatót. „Azok a románok, akik ideérkeznek, tisztában vannak azzal, hogy mit tartalmaz az itteni kiállítás. Ismerik a történelmi valóságot, és nagyvonalakban eligazodnak a múltban. Az őszinte érdeklődés vezényli őket” – mondotta a szakember. „Körülbelül négy órát vesz igénybe a termek végilátogatása és a rendelkezésre álló hang- és mozgóképes anyag végigkövetése… Ez azonban gyakorlatilag kivitelezhetetlen, hiszen hatalmas mennyiségű információval találkozik a látogató. Sokan a továbbiakban is visszatérnek, illetve használják az internetes felületeket is, amelyek a virtuális térben segítik az eligazodást.
A különböző oktatási intézmények tanulói számára – életkor föggvényében – készítettek hosszabb és rövidebb csomagokat. Az interaktivitás is megvalósul, hiszen be lehet tekinteni a videófelvételekbe, egyik-másik tárgy másolatát pedig kézbe lehet venni.
Az idelátogató tájházas szakemberek majdnem kivétel nélkül „elviselték” a nagyjából két és félórás tárlatvezetést, közülük csak azok vették azábban, illetve foglalkoztak egyéni úton az ismeretgyarapítással, akik már jártak ebben a múzeumban. Kétségtelen, hogy idegenforgalmi szempontból is fontos ez az objektum, hiszen a 25 ezres mutató azt jelzi, hogy az elmúlt két évben egy kisvárosnyi látogató zarándokolt el ide.
Daczó Dénes elmondta, hogy a tárlatvvezetés roppant fárasztó, koolégájával, Szakács Zoltán múzeumpedagógussal napi négy-négy tárlatvezetést tudnak úgy elvégezni – felosztják egymást közt a feladatokat – , hogy közben nem lankad a figyelmük és még a kérdésekre is képesek válaszolni.
A szomszédos telken található Örmény Múzeumházat a Szentháromság Alapítvány hozta létre és tartja fenn. Csíkszépvízről tudni kell, hogy a XVIII. század elejétől kezdve több hullámban érkeztek ide örmény csoportok, akik letelepedve különböző mesterségeket gyakoroltak, vásárokat szerveztek, kereskedelmi tevékenységet folytattak, s annyira beépültek a székelyek helyi társadalmába, hogy egy idő után szerepük megkerülhetetlen volt. A 20. század elején mintegy 500 fős volt az itteni örmény közösség, hogy aztán 1949 után gyakorlatilag felszámolódjék. Az ezeredforduló évében három magát örménynek tarrtó szépvízi lakost írtak össze. Az államosítást követően elvették a boltjaikat és a termelőeszközeiket, sokakat börtönbe zártak, vagy kényszerlakhelyre deportáltak. Az addigra teljesen asszimilálódott örmények az ötvenes évektől Erdély és a Székelyföld városaiban telepedtek meg, többnyire értelmiségi és hivatalnoki pályákat választva lettek tevékeny részesei az erdélyi magyar életnek. Soraiban jeles pedagógusokat, művészeket, műszaki értelmiségieket találunk. Mi sem bizonyítja jobban az elszármazottak, illetve a kései utódok rátermettségét és ragaszkodását az a tény, hogy a Szentháromság Alapítvány az örmények birtokainak hasznából és magánadományokból működik.
A múzeumfenntartás mellett különböző kulturális programokat és évente egy alkalommal találkozót is szerveznek, amikor szentmisét hallgatnak az örmény katolikus templomban, igyekeznek feltámasztani a zenés, táncos hagyományokat, a kulináris értékeket, keresve a kapcsolatot más hazai örmény közösségekkel és az anyaországukkal.
