Valljuk be őszintén, hogy az olyan eszmék, mint az egyetemes testvériség némi bizalmatlanságot ébresztenek bennünk. Túl nagy szakadék tátong az ideál és a társadalmi valóság között. Az a francia forradalom, amely a szabadság és egyenlőség jelszava mellett zászlajára tűzte a felvilágosodás harmadik nagy eszméjét, a testvériséget is, „felfalta saját gyermekeit” és nemhogy a testvériségről, hanem annak éppen az ellenkezőjéről győzi meg az európai történelemben eligazodást kereső, elbizonytalanodott XXI. századi polgárt.
Nekünk magyaroknak, és a többi közép-kelet európai népnek különös okunk van arra, hogy gyanúval tekintsünk az ilyen kifejezésekre. Hosszú évtizedekig éltünk a népek ránk kényszerített testvériségében, ahol a központi politikai akarat mintegy varázsütésre ki akarta törölni történelmi emlékezetünkből területeink elcsatolását, az erőszakos kitelepítéseket, a lakosságcseréket. És a nemzetköziség ma sem ígér sok jót. Erősen érezzük a globalizáció káros megnyilvánulásait, a televíziós tömegkultúra értékromboló hatását, és kétségbeesetten próbáljuk védeni kultúránk még meglévő szigeteit, nemzeti és vallási identitásunkat… Tovább