Kizsigerelt Föld, olimpia, okosvécé, bizonytalan nemi identitás

Ezen a nyáron egy kicsit minden más, mint máskor szok lenni. Nyilvánvaló, hogy a nyakló nélküli fogyasztás újabb fél évszázada során messze átléptük a határokat. Európában, ha jól számolom, valamikor az 1970-es évek elején billentek át a jövőzabálás szintjére, negatív tartományba a mutatók. És a statisztikák egyre rosszabbak.

Ha magyarázkodni akarunk, akkor elmndhatjuk, hogy nálunk – legalábbis Romániában – nem az állampolgár fogyasztott anno, hanem az apparátus, a hatalom maga. Jórészt az állam kezében voltak azok az eszközök, amelyekkel végrehajtották az üvegházhatású gázok kibocsátását: kohászat, bányászat, energia- és vegyipar, illetve egyéb bűzös ágazatok.

Mi nem dőzsölhettünk, mint a romlott kapitalista országok honpolgárai. Mi a hiánygazdaságban senyvedtünk és megpróbáltunk mindent visszaváltani vagy újrahasznosítani. Egyébként kérték is a göngyöleget a boltok, semmihez nem lehetett hozzájutni csereüveg nélkül, s amit nem kellett be- vagy visszaadni – például a konzervek bádogját – azt egyszerűen félretettük jó lesz majd valamire alapon…

Feléljük és tönkretesszük a Föld jövőjét

Tavaly augutus 2-ára, idén augusztus 1-jére esik a globális túlfogyasztás napja. A Global Footprint Network minden évben kiszámolja, hogy mennyi, hogyan alakul az emberiség átlagfogyasztása és a Föld átlagos eltartóképessége,  valamint megállapítja a globális túlfogyasztás napját.

2024-ben az emberiség mindössze hét hónap alatt elhasználta az erőforrásokat, amelyeket a Föld egy év alatt képes újratermelni. Vagyis mostantól év végéig a Föld „hitelez” nekünk.

Száz évvel ezelőtt még az ökológiai lábnyom fogalma sem létezett, az elmúlt 63 évről azonban már vannak adataink. Ez idő alatt pedig megduplázódott ennek nagyságrendje. Miközben a gazdaság, a népesség és a fogyasztás egyre nőtt az elmúlt évtizedekben, a Föld ugyanakkora maradt. A globális adatokat tekintve jelenlegi életmódunk alapján 1,7 Föld szolgálná ki igényeinket. A magyar átlagfogyasztás szerint – ahol május 25-én fogyott el az éves „keret” – még ennél is többre, két és fél Földre lenne szükség. A romániai túlfogyasztás napja idén július 17-re esett.

Azt szokták mondani, hogy a Földet és a környezetet unokáinktól kapjuk kölcsön, s illene azt teljes épségében vissza is adnunk, de mi ilyesmire képtelenek vagyunk. Csak az üres palackokat, a konzervbádogot juttatjuk nekik vissza, amelyekből kikanalaztunk mindent. Főként a jövőt!… Mutatós is lehet egy-egy flakon, sztaniol vagy fólia, de nem egyéb értéktelen csomagolóanyagnál, ami kellő odafigyelés híján le nem bontható hulladékké züllik. Úgyhogy vár ránk egy utólagos végítélet, amely során a még meg sem születetettektől kapjuk a billogot, hogy ön- és közveszélyesek voltunk/ vagyunk, hiszent a holnap és a holnapután értékeit is elpattogtattuk.

Rosszabb lett tehát a közreműködésünkkel a Föld, kiégett, kiüresedett bennünk és körülöttünk minden.

Emlékszem, megboldogult gyermek- és ifjúkoromban mennyire vártam az olimpiát! Előre tudtam, hogy két héten át majd jókora adagokhoz jutok a szép és szabad világból, s abból a hangulatból, amely a nemes versengésből árad.

Olimpiát sem tudunk szervezni – folyton begyűrűzik a politika

Aztán ahogy nagyobb lettem, ráébredtem arra, hogy ez hagyomány sem az igazi. A moszkvai olimpia esetében láthattuk, hogy egyes nyugati országok távol maradtak – a szovjetek afganisztáni akciói miatt – , csak 81 ország vett részt, 65 bojkottálta, de azért 5179 olimpikon szerepelt a különböző sportágakban zajló versengésben.

Nem maradhatott el négy év múlva a „visszavágó” Los Angeles-ben 140 nemzet jelent meg, viszont 13 szocialista ország távolmaradással tiltakozott. Románia és Jugoszlávia különutasnak bizonyult, elküldte versenyzőit az AEÁ-ba. Ez biztató jel volt sokunk számára, hogy nem egységes ez a barakk, lebontható a kommunizmus fala.

Ki a tojó, s ki a gúnár?

Akár nagyobbat is ugorhatunk az olimpiák térfelén, hogy mihamarabb eljussunk a máig, amikor arra sem vagyunk képesek, hogy megállapítsuk a versenyzők nemi identitását.

Az 1980-as évek közepén kezdtek kiderülni azok a dopping-botrányok, amelyeket a kelet-német sportvezetők okoztak. Az NDK-s edzők úgy gondolták, hogy férfihormonnal feltuningolhatók az úszónők, akik így kimagasló eredményeket produkálhatnak.

Kristin Otto (1968) esetében is felmerült a gyanú, de komolyabb cirkusz nem lett a dologból. Ma sportriporterként és edzőként tevékenykedik.

Tesztoszteront emlegettek, viszont kromoszómákat nem. A hormon kiürül egy idő után, ha nem pótolják, s a hölgyeknek nem kell borotválkozniuk, a kromoszóma azonban soha. Ha X-et és Y-t emlegetnek egyazon szervezeten belül, akkor bizony gáz van a nő körül, kívül és belül…

Gyere, Egérke!

Hadd említsük meg itt, hogy a magyarok egyik valaha volt legeredményesebb úszója, Egerszegi Krisztina (1974) sokkal szerényebb fizikai adottságokkal bírt, s a szöuli olimpia idején még csak 14 éves volt (!), gyakorlatilag „fele akkora”, mint például a 185 cm magas és felnőttnek számító kelet-német Kristin, akivel számos alkalommal versenyezhettek együtt.

A „nemzet Egérkéje” (kifejlett felnőttként) 174 cm magas, ötszörös olimpiai-, kétszeres világ-, és kilencszeres Európa-bajnok magyar úszó. Egyike a modern olimpiák legsikeresebb magyar sportolóinak, a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok 1988 óta.

Jogi értelemben nő az, akit a külső nemi jellege alapján, születésekor nőnek (leánynak) anyakönyveztek. Az ivart meghatározó rendszerben (XY rendszer), amelyet megtalálunk mind az embernél, mind a többi emlősnél, a nők két hasonló gonoszómával (XX) rendelkeznek (míg a férfiaknak két különböző: XY gonoszómája van).  A társadalmi nemek tudománya szerint a nőkre jellemző társadalmi nemi szerepek a meghatározóak a nőiesség azonosításában a biológiai meghatározottságot erősítve vagy azzal szemben. Ha a nőiséget és nőiességet társadalmi viselkedésmódok összességeként tekintjük, akkor a fogalom magába foglalja a transz nőket (akiknek születéskor kijelölt neme férfi, de önazonosságuk szerint nők), illetve az interszex emberek egy csoportját is. (A Wikipédia nyomán)

Ide van a kutya elásva!

A transz és az interszex okozza a galibát, meg a nemváltó műtétek, amelyek az utóbbi években felerősödött aberrációkból származnak. És ez nem véletlen egyáltalán, hiszen hatalmas üzlet van mögötte, több iparág kihasználhatja az itt rejlő lehetőségeket, de az ideológusok is képesek alaposan bekavarni, amennyiben bomlasztani kívánják a hagyományos és konzervatív társadalmi értékrendet és a struktúrákat.

Egyébként lehetne javasolni, hogy a női vonásokkal (is) rendelkező férfiak igyekezzenek majd az olimpiákra úgy benevezni, hogy közben tisztában vannak azzal, hogy az igazi férfiak, a két méter magas, mázsán felüli testsúllyal rendelkező XY-os macsók irgalmatlanul legyűrik őket a versenyben, anélkül, hogy a sokkal szerényebb fizikai adottságokkal rendelkező nőies férfiakra bárki is felfigyelne a félhomályban. Elvégre nem a rivaldafény előterében való villongás, hanem a játék maga a legfontosabb. Próbálják csak meg nyugodtan, mert a szerénység, a korrektség és a lovagiasság igazi erényeknek számítanak az elméletben/ irodalomban/ evangéliumban, s nagy öröm, ha a valóságban is megmutatkozhatnak ezek a nemes belsőből kiáradó emberi értékek.

Olykor pedig ellenpéldák is vannak!…

Okosbudi

Hónapok óta hallani/ olvasni, hogy Csíkszeredában okosvécével kívánják javítani a városi mizériát, hiszen Hargita megye központjában évek óta nem létezik olyan illemhely, amely közterületen a közjavát szolgálná. Ezt az alkalmatosságot be is üzemelték július végén, bár még vannak némi módosításra váró részletek körülötte…

Nyilvánvaló, hogy amennyiben okos a budi, akkor nem kell hozzá vécésnéni, hanem a be- és kiléptetést, a tisztítást és a szellőztetést elvégzi a beépített elektronikai rendszer. Hamarosan lehetővé teszik a bankkártyás fizetést is.

Én magam úgy oldottam meg ezidáig a kis- és nagydolgot, ha Szeredában erősen szorult helyzetbe kerültem – mondjuk a buszállomás és a megyeháza között térben valahol – , hogy bementem egy vendéglátóipari egységbe, kértem egy kávét, vagy valami egyéb jelentéktelen áru terméket, mondjuk két deci szódát, és túltettem magam a szükségleteimen. Gyakran a „fehér ház” alagsorában levő hasonló létesítményeket az analóg piszoárokat és vécéfülkéket is  igénybe vettem, ha tehettem…

Most azonban az a kérdés, hogy a derék csíkiak, és mi, vidékiek, akik bizonyos (folyó)ügyeket intézünk a megye székvárosában, vagyunk-e annyira felnőttek, korrektek és civilizáltak, hogy vigyázunk majd erre a csúcstechnikás objektumra?…

Egyébként nem ártana minél több okosbudit telepíteni Székelyföld-szerte. Ránkférne.

Van honnan, s van hová fejlődni:

Vajon azt tudjuk-e, hogy mi történik áramszünet esetén? Az embert foglyul ejti a szerkezet? Vagy létezik egy biztonsági funkció, egy tartalékáramforrás, amely utolsó erejével képes széttárni az izé tolóajtóit, hogy az ipse – mihelyt magára rángatta a gatyáját – távozni tudjon a technika eme újabb ketrecéből?… Vagy kiképezték a mentúket és a tűzoltókat erre a feladatra is?…