Pityókaásás idején – cetlik szeptemberre (24/13)

Múlik a jövőnk, de az élet vége folytatódik… Ha valamiről azt mondjuk, hogy igaz, akkor közeledni próbálunk az igazság felé, nem pedig megalkotunk valamit, ami még nem volt… – írja Hans Joas, német szociológus.
Két székely tyúkot sétáltat a kutyabagócsi vártemplom udvarán. Beszélgetnek: – Képzeld el komám, – mondja az egyik, az éjjel olyan verekedés volt a korcsomában, hogy az ingemből csak annyi maradt, amit bé tudtam csinálni a harisnyámba!…

A hit a racionalitás legmagasabb rendű formája. (H.J.)

Hans Joas (1948, München) az utóbbi két évtizedben tűnt fel munkásságával a vallás elvi védelmét vállaló társadalomfilozófiai műveivel, amelyekkel szekuláris gondolkodók számára is jelentős vitapartnerré vált. Legfontosabb, széles körben elismert és tárgyalt munkájának címe A Szent hatalma. A varázstalanodástörténet alternatívája (Die Macht des Heiligen. Eine Alternative zur Geschichte der Entzauberung, Suhrkamp, 2019 – a magyar fordítás jelenleg készül). A jeles német szociológust, a Berlini Humboldt Egyetem tanárát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztoktorává. Az erről szóló oklevelet Dr. Kuminetz Géza, az egyetem rektora nyújtotta át Budapesten, a PPKE dísztermében 2024. december 14-én.Az avatásra a Pázmány BTK Kari Tanácsának felterjesztését és az Egyetemi Tanács jóváhagyását követően került sor. Így a híres német szociológus az egyetem 34. díszdoktora olyan személyiségek társaságában, mint John Lukacs történész, I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, vagy éppen Jean Luc Marion francia filozófus.

A halál szélesebb választékot kínál, ezért kérdezzük azt, hogy miben halt meg és nem azt, hogy mire született…(Bohdan Zadura lengyel költő: Öt perc múlva tizenkettő)

Az USA úgy képzelte, hogy sikerül a globalizáció és a világ ura lesz. Helyette a világ legnagyobb adósa lett, aki nem igen kap hitelt mostanában és ki se tud rabolni senkit. Már csak úgy világcsendőr, mint az eunuch háremőrök. A hegy is elfogy egyszer, ha hordják…

Az egyik háromszéki faluban áthelyezték a káplánt. Mivel lelkes fiatal pap volt, sokat foglalkozott a cigánygyerekekkel és mindig reverendába járt hozzuk, kirándult, játszott velük, kék színű Ukrajna-biciklijén látogatta családjaikat, nagyon megszerették. Mindig csak a hosszú fekete reverendájában látták… Hallottak az áthelyezésről, és a vajda el is ment a templomba, hogy az utolsó misén ő is elbúcsúztassa. Hóna alatt egy fehér csomagot szorongatott. Mise végén odaállt az oltár elé s ezt mondta: – Tíísztelendő úr, Isten fizesse, hogy köztünk vót. Hoztam egy ajándékot magának, egy fehér inget, vegye fel! Ne járjon má annyit abba „feteke helánkába”, legyen má végre úúriembeer!…

Az európai kereszténység történetében soha nem bontottak le annyi templomot, mint ma – lásd a Rajna-vidéki Szent Lambert templom bontásának élő közvetítése, 2018 elején. (A Szerk.) A növekedés hanyatlásba fordult, a hanyatlás leépülésbe torkollt…

Az évek óta tartó tiltakozás ellenére lebontották a németországi Immerath évszázados templomát

Kapcsolódó:

Nektek óráitok vannak, nekünk meg időnk…- mondták a tálibok. Az óriáskígyó is lassan fojtja meg az áldozatát…

A kezdet hajdan nem ezt ígérte /mégis azt mondom Uram, megérte. (Fecske Csaba)

Nagymamák egymás közt licitálnak: – Az onokám most felvételizett az egyetemre, kettős ügynök lesz a moszadnál s a kágébénél! – Az enyémet most szentelték bíborossá!… Mire a harmadik: – Az semmi, az én unokám má káplán! A negyedik se hagyta szó nélkül: – Az este beszéltem az unokámmal szkájpon, ő az Önvédelmi Minisztériumban dolgozik. Az ötödik nagymama sem akart lemaradni: – Képzeljétek el, az én unokám valami külföldi sportiskolában dolgozik. Azt mondta, egy strici egész nap futassa!…

Ébredés után / egy röpke pillanatig / nem tudod / hol vagy / egy alkalommal / talán majd így marad / örökre… (B. Z.: Egy másik szoba)

Néhány évtizeddel ezelőtt Brazíliába utaztam a feleségemmel. Akkoriban a legtöbben hajóval keltek át a tengeren, és három hétig tartott az út. Egyik nap sűrű köd szállt le. Egy apáca is velünk utazott, és nagyon félt, hogy a rossz időjárási viszonyok miatt hajónk össze fog ütközni egy másikkal. Értésére adtam, hogy aggodalomra semmi ok, ilyesmi nem eshet meg, mert a hajók radarral vannak felszerelve. A nővér még nem hallott az új találmányról, ezért el kellett magyaráznom neki, mi is a radar. Nagyon izgatott lett a hír hallatán, és azt mondta, hogy okvetlenül be kell számolnia róla az elöljárójának. „Most már nem kell imádkoznunk a köd miatt.” – mondta nagy megkönnyebbüléssel… (Robert Spaemann)

A szerzőnek képesnek kell lennie rá, hogy elálljon a megálmodott elképzelésétől, ha a szöveg maga elviszi a végkifejlethez. Néha az író számára is nagy meglepetést okoz, hogyan ér véget a műve… (Tereza Bouĉkova, cseh író)

Amikor David Martin vallásszociológus előadásokat kezdett tartani a vallásról a London School of Economics katedráján, kollégái azt mondták, semmi értelme egy olyan jelenséggel foglalkoznia, amely néhány évtized alatt úgyis magától el fog tűnni. Azt javasolták, szakosodjon inkább iparszociológiára. Ma már David Martin azt mondja: ha valami eltűnt Angliából, akkor az az ipar, nem pedig a vallás…(Hans Joas)

Martonligatfalva papját szerették és becsülték a hívek. Már vagy negyven éve volt köztük. Egyszer azonban nagyon felgyűlt a cukra miattuk, s kiborult: – Ennek a falunak a fele bangó! (értsd: idióta)… A hívek zokon vették és zúgolódni kezdtek, sőt nyomást gyakoroltak rá, hogy vonja vissza eme kijelentését. Ő azonban a következő vasárnap, a hirdetések alkalmával ezt mondta: – Kedves hívek, sokan üzengettek nekem, hogy vonjam vissza azt, amit a múltkor mondtam rólatok. Hát akkor ezennel visszavonom: Martonligatfalva másik fele nem bangó!

Henryk Adam Aleksander Pius Sienkiewicz (1846-1916) irodalmi Nobel-díjas lengyel író. 1872-től a Gazeta Polska munkatársa. Walter Scott és a francia romantikus regényírók hatására 1882-ben elkezdte írni történelmi trilógiáját, amely a 17. századi Lengyelországban játszódik. A regényírás közben rengeteget utazott: Olaszország, Ausztria, Franciaország, Spanyolország, Görögország, Konstantinápoly, Egyiptom, Zanzibár. 1892-ben Odesszában megismerkedett Maria Romanowskaval, 1893-ban összeházasodtak.
1895-ben megkezdte a Quo vadis írását. 1896-ban befejezte a regényt. Mivel felesége elhagyta, pápai engedéllyel elvált. 1900-ban befejezte a Kereszteslovagokat. 1904-ben a francia Becsületrenddel tüntették ki.
1905-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A közhiedelemmel ellentétben nem a Quo vadis című regényéért, hanem „kiemelkedő epikai munkásságáért” tüntették ki. A világháború kitörésekor Vevey-be (Svájc) költözött. Itt Ignacy Jan Paderewski (1860-1941) zeneszerzővel együtt megszervezte A Háború Lengyel Áldozatait Segítő Bizottságot. 1916-ban halt meg Vevey-ben. Hamvait 1924-ben visszavitték Lengyelországba. (A Wikipédia nyomán)

Mivel akkoriban egy önálló állam nélküli nemzet nyelvén alkotott – a cári Oroszország alattvalójának számított – , a Nobel-díj átvételekor latinul mondott ünnepi beszédet…   Stanislaw Lem (1921-2006) szerint azonban Sienkiewicz messze legjobb alkotása a Tűzzel-vassal. „Ennél jobb művet soha nem írtak, és nem is fognak írni”. (Feliks Netz nyomán)

A boldogság váratlanul jelenik meg. Fehér lovon, vagy egy jászolban, szénán… (Krysztof Karasek: Egyszerű ének, részlet)

G. W. Sneider (később Snyder) német üzletember és persze szabadkőműves levelet ír egy másik szabadkőműves ismerősének, miután az USA-ba emigrált. Levelező partnere nem más, mint az USA első elnöke, George Washington. Arról értekeznek, hogy a Németországból kiindult „fertőzés” átveszi a hatalmat a páholyokban és már ott van az USA-ban is. Pontosan idézve: „Már itt vannak és egyre nagyobb a befolyásuk. Céljuk minden nemzet, kormány és vallás megdöntése. Az ellenzőket bebörtönözik, a melegeket és a vallástalanokat magukhoz csábítják.” A levél 9 évvel a francia forradalom után készült és most is online elolvasható az USA hivatalos, állami levéltárának a weboldalán. Az eredeti kézirat meg a George Washington-ról elnevezett Maryland-i, Mount Vernon-ban található múzeumban is látható, akár online is!

Akkora a Föld nyomorúsága, s a világvége-hangulat, hogy átültették egy nagyobb cserépbe… ( Szegedi Kovács György után, szabadon)

Néhai †András István csíkszenttamási plébános (1917-1992) mesélt az akkori madéfalvi papról, aki a kenyérszaporítás történetét (Jn. 6, 1-15) a következőképp magyarázta: „Amint hallottátok, kedves hívek, azon a helyen sok fű volt, vagyis frissen volt kaszálva. S hogy mit jelent, hogy az öt árpacipót s a két halat Jézus megszaporította? Annyi kenyer lett, hogy egész Madéfalva jóllakott volna… S hogy még tizenkét kosár maradékot szedtek össze? Tehát még a rákosiaknak is jutott volna…!”

Amerikában megjelent egy tudományos kötet, melyből kitűnik, hogy a pszichológusok 95%-a baloldali beállítottságú, (köszönhetően a kulturális marxizmusnak (szerk. megj.) és a jobboldali tudósokat mindenünnen kiszorítják. Persze lenne erre is megoldás: a jobboldal képezzen nyugodtan mérnököket, orvosokat, matematikusokat, fizikusokat. A (balos) piszológusok pedig nyugodtan elemezgessék egymást. Hátha így nem szoronganának annyira…