„Nagyvárad számomra egy rituálé. Kiszakadás a történetből, egy magasabb nézőpont betöltése, ahonnan az eseményláncolat minden egyes pontjára ráláthatok” – olvashatjuk Balla Sándor gondolatait a Művelődés folyóirat júliusi vezércikkében.
Mi, magyarok, többnyire úgy tudjuk, Petőfi Segesvárnál esett el. A fehéregyháziak ilyenkor tiltakoznak, mondván: a csata Fehéregyházán volt, és Petőfi Héjjasfalva közelében tűnt el. Persze ez is igaz, de azért érdemes utánajárni, hogy Petőfi miképp jutott el a csatatérre, mi történt az azt megelőző két hét során, s mit tudunk a költő csatabéli sorsáról – erről tudunk meg többet Romhányi András: Történetek és emlékhelyek. Petőfi utolsó napjainak nyomában című, Petőfi 200 rovatban közölt írásából.
Az Emlék-napok rovatban Váry O. Péter: A befejezett síremlék. Gábor Áron végső nyughelyének históriája című beszámolóját olvashatjuk.
Az Enciklopédia rovatban Pálvalfi Pál A kászoni temetők növényvilágáról, illetve Czagány Zsuzsa és Gilányi Gabriella Felfedezések erdélyi levéltárakban. A Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport töredékfeltáró útja című írásaival találkozhatunk.
A lapszám utolsó anyaga, a Makkai János be nem teljesedő 80. születésnapjára című írás Laczkó Vass Róbert tollából származik. „Makkai János bányamérnökkel Mongóliába mentünk aranyat ásni – s találtunk arany helyett szarvasköveket, amelyekről talán ő tudta Kolozsváron a legtöbbet. Szenvedélyesen kutatta, mi közünk lehet nekünk, Ázsiából vándorolt európai magyaroknak ezekhez a szkíta monolitokhoz, amelyekre ha nem éppen szarvasokat, hát eurázsiai karakterű emberábrázolásokat faragtak” – olvashatjuk a Galéria rovatban közölt írásban.
A címlapon Kocsis B. János felvétele látható, a hátsó borítón a Kolozsvári graduále lapja a Kolozsvári Állami Levéltárban. A lapszámban Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella, Pálfalvi Pál, Simon Deuten, Vargyasi Levente képeit, illetve illusztrációit használtuk fel.
A szerkesztőség közlése nyomán
