Tulajdonképpen alig esett szó az Elon Musk-féle nagyinterjúban a fizikai munkáról. Állítólag azt már „leírták”, áthárították a robotokra. Én azonban nem érzem ezt annyira a saját bőrömön. Egyelőre még attól is elzárkóztunk családi szinten, hogy önjáró takarítógépet vegyünk. A seprű, a felmosórongy és a kosz – porcica vagy egyéb „halmazállapotban” – a rendelkezésünkre áll. Az autónk pedig nem okos, egyszerű analóg gépkocsi a kilencvenes évek első évtizedéből.
Tényleg olyan a fizikai erőbefektetést igénylő munka, mintha nem is létezne. Mondta az üzletember, hogy a tolmácsok, a helpdeskesek, a tanárok, a fordítók, a fogalmazók, az újságírók, de akár az ügyvédek, a tanácsadók, a tervezők és a grafikusok, s még hosszasan sorolhatnánk bizonyos intellektuális foglalkozásokat, kezdhetnek elgondolkodni a jövőre vonatkozóan. Szedhetik a sátorfájukat. Érdekes világ lesz. Veszélyes is. Társadalmilag kifejezetten… Nem Musk mostani nyilatkozatában hangzott el, egy korábbi hír alapján állítom, hogy 80 millió ember képes fizikailag előállítani azokat a javakat – élelmiszert, ruházatot, infrastruktúrát, és működteti a rendszereket – , amelyek a 8 milliárd (vagy mennyi?) Föld-lakó szükségleteit kielégítik.
Musk szerint az AI el fogja venni munkahelyeinket, de ez nem feltétlenül lesz rossz dolog. „Valószínűleg egyikünknek sem lesz munkahelye” – elmélkedett egy Párizsban rendezett AI-technológiai konferencián. A dél-afrikai származású üzletember kifejtette: a jövőben a munkavégzés „opcionális” lehet. „Ha akarsz majd dolgozni, olyan lesz, mintha a hobbid lenne. De egyébként az AI és a robotok kiszolgálnak majd mindenben.” Elmondta, hogy alanyi jogon jár majd az „általános magas jövedelem” – ami nem keverendő össze az általános alapjövedelem ideájával –, bár azt nem fejtette ki, hogyan működne ez a dolog. Musk mindenkit biztosított arról, hogy nem lenne hiány árucikkekből vagy szolgáltatásokból.
Ugyanakkor az aggodalmait is megosztotta hallgatóival. „A legnagyobb kérdés az értelemé lesz – ha a számítógépek és robotok mindent meg tudnak csinálni, és jobban, mint te, mi az életed értelme? De ezért is gondolom, hogy lesz szerepük az embereknek a jövőben – ahogy mi adtunk értelmet az AI-nak is.”
Egyúttal figyelmeztette a szülőket, hogy korlátozzák a gyerekek által a közösségi médiában töltött időt, mert „őket épp egy dopamin-maximalizáló AI programozza át”.
Arról egy szó sem esett, hogy szükség lesz-e az állam nevű „elavult” társadalmi formációkra? Nem tért ki az ENSZ, a NATO, a WHO, az EU, az UNESCO, meg egyéb világszervezetek és államszövetségek létjogosultságára, meg arra sem, hogy megvívja-e maga az AI helyettünk a soros háborúkat? S vajon kiket fog lemészárolni a Legmagasabb Szintű Intelligencia nevében? Mi lesz a politikusokkal? Az influenszerekkel? A lobbistákkal? Stb.
Én úgy látom, hogy lesz majd élet a kibertéren kívül is. És az lesz ám az igazi művészet! Tartsuk ehhez magunkat!
Simó Márton
