L. Simon másképp
Egy vállalkozó látogatása a múzeumban
Hétfőn, 2024. április 15-én a Haáz Rezső Múzeum vendége volt L. Simon László. Ezalkalommal nem kiállítást nyitott meg, nem a pályfutásáról, nem a saját könyveiről beszélt, hanem a családi szőlészetet képviselte. L. Simon emberére talált Miklós Zoltán személyében, akinek az a terve, hogy meghonosítsa a MÚZEUMplusz nevű programsorozatot, amely kiegészíti a megszokott eseményeket, kissé más oldalról közelít, de bővíti, gazdagítja a kínálatot, ami arra is szolgálhat, hogy más rétegeket vonzzon be az intézmény falai közé.
L. Simon László felvázolta az előzményeket, hiszen mindkét nagyapja szőlősgazda volt, valamilyen szinten a borászatot is művelték. „Parasztgazdák voltak elsősorban – mondotta – , akik minden erőforrást kihasználtak, ami rendelkezésre állott, s amiért megdolgoztak, abból semmit sem hagytak elveszni. Egyik nagyapám – amikor már nem hagyták jogászként praktizálni – a szőlőből élt meg idősebb korában. Édesapám agrármérnökként kezdte, évtizedekig termelőszövetkezetben dolgozott, kezdetben a szántóföldi növénytermesztéshez értett, azt gyakorolta, hiszen azzal a feladattal bízták meg a Kádár-rezsim téeszes világában, de később átképezte magát, és egyre inkább a szőlészet, illetve a borászat iránt érdekődött. Én magam, amikor rám hárult a családi vállalkozás továbbvitele és fejlesztése, szőlész-borász szakmérnöki képesítést szereztem, de ez nem jelenti azt, hogy minden munkafolyamatot magam végzek el, hanem a megszerzett tudás abban segít, hogy átlássam a kapcsolódó folyamatokat, a feladatokat, hogy kiválasszam a megfelelő szakembereket, akik dolgoznak a cégünknél. Igyekszünk modern technikát használni, magasfokú a gépesítés, mert ma már alig lehet emberi munkaerőt találni.”
Ezek a borok hagyományos magyar szőlőfajtákból készülnek. Olykor újragondolják őket. A fogyasztók kedvelik a korai szüretelésű szőlőből készített nedűket. Most mindössze négy terméket hozott magával a tulajdonos – hiszen minden borhoz és szőlőhöz történetek is tartoznak (!) – , de a pincészetében tízfajta termékkel találkozhat az érdeklődő. A mennyiség immár akkora, hogy termékeikkel megjelennek a szaküzletekben és a nagyáruházakban is.
Ennek a látogatásnak a múzeumi bemutató mellett egy másik célja is volt, L. Simon tárgyalt a Merkúr Áruházlánc memnedzsereivel arról, hogy a borokat behozhassák Erdélybe, illetve Romániába is, ahol tudvalevően nagy a változás a szőlőtermelés szintjén, hatalmas befektetések történtek, jó borokat termelnek és forgalmaznak, részben külföldi befektetők állnak a háttérben, viszont érdemes a magyar értékeket behozni, mert van rá kereslet.
Az L. Simon féle borászat nem a prémium-kategóriát célozza meg, hanem a közepest. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gyenge borokkal jelennének meg az itteni boltok polcain, hanem elfogadható áron adnák a prémium minőséget.
L. Simon Borászat – bemutatkozás
Az erdélyi „közép-magyar” réteg számára az elfogadható „középszint” 15 és 25 lej között található. Ilyen árkategóriában viszonylag jó belföldi és import borokat lehet kapni. Széles a kínálat. Nagy a tolongás a beszállítói oldalról. Meg kell találni a fogyasztót, és rá kell szoktatni ezekre a termékekre. Ha igaz, hogy évi 200.000 palackkal termelnek Simonék, akkor jut belőle erdélyi vinotékákba és szupermarketekbe is.
Túl a borkostolón ez a program arra is alkalmas volt, hogy még egyszer megtekinthessék a jelenlevők a Benczúr kiállítást, amely méltó keretet biztosított a MÚZEUMplusz számára is.
Válogatás Benczúr Gyula legjelentősebb alkotásaiból
Miklós Zoltán pedig tartott egy rövid előadást a kiállított festményekről, s azt is elárulta, hogy tárgyalnak a bukaresti Szépművészeti Múzeummal, ahol őrzik azt a képet is, amelyet anno a királyi család vásárolt meg Benczúr Gyulától (II. Rákóczi Ferenc elfogatása a nagysárosi várban – 1869). Elképzelhető, hogy az alkotást a finisszázs napjára kölcsönadják az udvarhelyieknek.
