Amint azt korábban jeleztünk, Székelypetekben, Kerekes Edit és Albert házánál, kis ünnepség keretében újabb SICVLICVM-átadási ünnepre került sor. Az eseményen a szervezőkön kívül jelen volt a helyi tiszteletes, Pál Árpád Csaba, Kányád község polgármestere, György Sándor és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont két munkatársa, Bartalis Izabella és P. Buzogány Árpád.
Kerekes Edit nagy hirtelen egy alkalmi asszonykórust „trombitál” össze, akik helyi népdalvariációkat adtak elő. Nem kellett sokat kérlelnie a tagokat, hiszen immár két éve működnek, és különlegesebb alkalmakkor, mint amilyen volt a mostani is, szívesen fellépnek. A tiszteletes úr áldást mondott. György Sándor polgármester pedig örömét fejezte ki, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a község más településein is lehet értékeket találni, amelyek ebbe az „értéktárba” besorolhatók. A helyi vezetés támogatja a hasonló elképzeléseket. Az Élő Székelyföld Munkacsoport frontembere, Simó Márton író, újságíró, civil aktivista rövid beszédében ismertette a SICVLICVM eszmeiségét, majd sor került a kerámia-plakett leleplezésére.
A plakett mellett egy emléklapot is átadtak a Tájház tulajdonosainak, aki itt születetett, s amelyen a következő szöveg olvasható:
„Ezt a házat Miklós Jancsi Sándor építtette, a későbbi örökös Kerekes, született Szőcs Edit nagyapja 1918-ban. A nagyapa 1930-ban bekövetkezett halála után a nagyanya, Tóth Juliánna lakott itt legkisebb lányával, a mostani tulajdonos édesanyjával, Miklós Juliannával. A generációváltás 1950-ben jött el, amikor Szőcs Ferenc idenősült. Két leánygyermeket neveltek Editet (1959) és Emőt (1965). Közülük Edit maradt a közelben, Szentegyházán dolgozva igyekezett segíteni édesanyját és gondoskodott a ház, illetve a teljes bennvaló fenntartásáról. Az édesanya 2014-távozott az élők sorából, de az ingatlan egy percig sem maradt gondos tulajdonos nélkül. Edit és férje, a szintén petki illetőségű Kerekes Albert művelték a kertet, vigyáztak a ház állagára.
Ez a háromosztatú lakóház tulajdonképpen minden jelentősebb változtatás nélkül maradt fenn az építése óta eltelt több mint száz esztendő folyamán. A gabonást sajnos le kellett bontani, de a csűrrel komoly terveik vannak: egyfajta foglalkoztató-házat alakítanának ki benne. Edit Szentegyházán ismerkedett meg a népi bútorfestéssel, aminek az lett a következménye, hogy idehaza is gyűjtötte, restaurálta a régi tárgyakat. 2017 óta népi mesterségek és foglalatosságok megismertetése céljából szervezett táborokat, főleg helyi kötődésű gyermekek és fiatalok számára.
A házat egyszerűen Tájháznak nevezték el. A múlt évben külső-belső javításokat végeztek, ismét látogatható. Úgy véljük, hogy példaként szolgál a faluban. Népi építészeti vonásai, a tudatos anyag- és formahasználat, a formaőrzése révén alkalmas arra, hogy SICVLICVM-védjeggyel lássuk el. Bizonyság arra, hogy ide hazatérve, sok munkával, odafigyeléssel megőrizhetők és átadhatók az értékek.
Az alábbiakban néhány helyszíni fotót mellékelünk az eseményről.
A szervezők elképzelése az, hogy a „kitüntetett” meg kell nevezze a következő SICVLICVM-megjelölésre érdemes bennvalót/ objektumot.
Egy „SICVLICVM-esemény” összköltsége mintegy 100 euró (500 RON). A program csak akkor működhet, ha legalább ennyi támogatást/ adományt a kedvezményezettek visszajuttatnak az egyesületnek.
Nem történt rögzített protokolláris egyezség a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont és az Élő Székelyföld Munkacsoport és Egyesület aktivistái között, de elképzelhető, hogy a továbbiakban is együtt fognak működni, és a programot kiterjesztik Udvarhelyszéken túli székelyföldi régiókba is. A népszerűsítés módozatait a következőkben fogják majd kidolgozni.
Élő Székelyföld Munkacsoport
