Egy egyszerű vonalas füzetet tartok a kezemben és mégis különös. Több mint száz éves. Ilyés Vészti Mihályné Sükei Rózsika osztotta meg velem a napokban. Nagyapja Sükei Márton az Osztrák-Magyar Monarchia katonája írta gyöngybetűkkel Kínában, ahol mint haditengerész fogoly éveket vesztegelt. Fogsága idején megtanult sakkozni, hegedülni és gyűjteni az emlékeket.
Láttam ezeket az írásokat még elemi iskolás koromban, hiszen padtársak voltunk Rózsikával, de akkor még nem értettem, hogy miről szólnak. Egy vonalas füzet, benne a család, a rokonság tagjaival, imádságok, népdalok, hazafias versek, viselkedéskultúra és más fontos bejegyzések, azért hogy ne feledje el őket. Hosszú időre rendezkedett be. Amikor fogásba került nem tudhatta, mikor, s hogy egyáltalán hazakerül-e?…
Sokat írt és olvasott, hogy ne feledje el az anyanyelvét, a magyar szót, az otthoniakat. Verset is írt a magyar nyelvről:
Gyönyörű szép nyelv a Magyaroknak nyelve,
Soha nem felejti el, ki egyszer a szájára vette
Egyszer lágyan csengő, mint szűz lány szózatja,
Hogyha szemedbe néz, s a szíved meggyulad.
Sükei Márton 1891. március 22-én született Korondon. 1912. október 15-én vonult be a Polába a Császári és Királyi Haditengerészethez és ott az SMS Zrinyi hadihajóra kapott beosztást. A hajóval részt vett a Montenegró elleni nemzetközi blokádban, amiért megkapta az 1912/1913-as emlékkeresztet. 1913 augusztusában első osztályú matrózként behajóztak az ázsiai útra induló SMS Kaiserin Elisabeth cirkálóra. A beosztása talán fegyveres szolgálat volt mivel rendelkezett mesterlövész ügyességi jelvénnyel. Az 1914- es kínai tshingtao-i harcokban nem vett részt mivel két tiszttel és 92 matróztársával a tiencsini osztrák-magyar konzulátuson rekedt. Kína 1917-es hadba lépéséig Pekingben, az ottani Császári és Királyi Haditengerész-különítményben teljesített szolgálatot. Ezután kínai egységek lefegyverezték őket, majd augusztus 16-án internálták társaival a hsiyuani fogolytáborba. 1918. április 10-től a Wanschousze lágerbe helyezték át, ahol 1920. január 23-i szabadulásáig raboskodott. Február 22-én egy Sanghajból induló hajóval Hamburgba, majd onnan vonattal érkezett haza bajtársaival együtt Magyarországra, onnan pedig visszatért az akkorra elcsatolt szülőföldjére. Hazaérkezése után megházasodott, Simon Annát vette feleségül, akitől három fia és két leánygyermeke született. Haláláig Korondon gazdálkodott, ott hunyt el 1955. november 20-án.
Emléktárgyait, feljegyzéseit féltve őrzik, ennek is köszönhető, hogy nagyon jó állapotban olvashatók a feljegyzései, és látható az a több tucat japán, kínai képeslap, amit magával hozott a lágerből.
Nagyobb volt a gyűjtemény, de az idők folyamán megfogyatkozott. Érdekes láger volt még kirándulni is volt alkalmuk. Lett volna lehetőségük a szökésre, de meg sem próbálták, hiszen nagy volt a távolság. Kár, hogy nem írt bővebben, mert volt írói vénája és a betűket is szépen formálta.
Kapcsolódó:
