![](https://eloszekelyfold.ro/wp-content/uploads/2023/03/tankok_lengyel_kikotoben.jpg)
Mire való Ukrajna folyamatos támogatása? Ha a fejemre állok, akkor sem értem, hogy „a világ jobbik fele”, a „demokratikus értékrend által szerveződő Amerikai Egyesült Államok”, az Észak-Atlanti Szövetség, az Egyesült Nemzetek Szövetsége, az Európai Unió, illetve annak jogelődje(i) miért nem küzdöttek azért, hogy a világban ma is jelenlevő és elaltatott konfliktusok megoldódjanak?… Mert van belőlük jócskán.
Ott van például Tibet helyzete. A civilizáció egyik legősibb fészke, legalább a Krisztus előtti 40. évszázadig terjed vissza az időben a hagyományaik gyökere, i.e. 2200-ra időzítik az első államkezdeményeket. Nemcsak a kínai, hanem a mongol és az indiai befolyással is meg kellett küzdeniük, de mindezek ellenére is képesek voltak úgy fennmaradni, hogy csak rövid pillanatokig rendelkezhetett kvázi független államisággal. Mint Tibeti Autonóm Terület része a Kínai Népköztársaságnak, miközben emigráns kormánya van, amely a fő lelki vezetőjükkel, a tizennegyedik dalai lámával együtt a határokon kívül székel az indiai védnökséggel rendelkező Központi Tibeti Adminisztrációban, Dharamszala városában.
![](https://eloszekelyfold.ro/wp-content/uploads/2023/03/tibeti_deszantoasok.jpg)
Ha az Egyesült Államok próbálkozásait nézzük, akkor azok eléggé lagymatagra sikeredtek. Volt némi humanitárius és katonai támogatás, kiképzés, deszantosok „visszatelepítése”, de a békés India mellett ott volt a másik félelmetes nagyhatalom, amellyel nem mert megbirkózni a világcsendőr. A kérdés ma is megoldatlan. A patthelyzet bő hatvan esztendeje fennáll. Kína köszöni szépen, vígan iparosít, utat, vasútat épít és telepít. Embereket és másfajta mentalitást. A fejlődés megoldhatja az ellentéteket és eltünteti a kulturális különbségeket. A kommunista nagyhatalom is képes bevetni a kapitalista eszközöket, hogy békésebb legyen az elmúlás.
![](https://eloszekelyfold.ro/wp-content/uploads/2023/03/korea.jpg)
Aztán a két Korea. Jóformán véget sem ért a második világháború, amikor a szintén jelentős történelmi múlttal rendelkező, i.e. 2333 óta „valós kontinuitással” rendelkező államot kettészeli a nyugati és a keleti imperializmus. A japánok kiszorítása után az északi országrész szovjet, a déli amerikai befolyás alá került. Gyakorlatilag ma is fennáll a háborús helyzet, egy demilitarizált övezet választja el a két külön-külön is „szuverén államot”. Dél-Koreában annyira jelentékeny volt, s az ma is, igencsak számottevő az amerikai befolyás. Igen fejlett iparral és komoly infrastruktúrával, illetve a fenyegetettség miatt erős hadsereggel rendelkezik, amely „kompatibilis” az AEÁ haderejével. Észak-Korea is önjáró, kiesett a szovjet védőhálóból, de megmaradt az oroszokkal fenntartott partnerség. Szóval Korea elég „gennyes” hely, a törésvonal megvan, és jobb altatni a konfliktust, jobb hallgatni a mai „vörös óriás” Kína dörgedelmeit. Ha vesztésre nem is áll, de tartós kényszerhelyzetbe merevedetten rostokol itt Amerika. A történelme során először ismerve be a győzelem elmaradását.
Pakisztán a hindu és a muszlim „ideológiák” találkozása eredményeként szakad le az Indiai-szubkontinensről. Szintén a második világháború végén (1947), a Brit Nemzetközösség – a British Commonwealth of Nations – nagy-nagy összeomlásakor, amikor a gyarmatok túlnyomó többsége kivonul a korona védnöksége alól, s már a jelképes védnökség sem kell. Többfajta ideológia vezérelte, vezérli, de elsősorban iszlám köztársaságként határozza meg magát. Mintegy 230 millió főnyi lakosságával, erős hadseregével regionális középhatalom egymagában is. Fura egy hely, angol a jogrendszere, de érvényes a saría is, amely annál elsőbb és magasabb rendű…
Csak három konfliktust és annak máig gyűrűző hatását említettem.
![](https://eloszekelyfold.ro/wp-content/uploads/2023/03/Szuez-1024x749.jpg)
Ha visszatérünk a magunk sorsához, a magunk történelméhez, akkor 1956 a mérföldkő. Nem volt ugyan olyan kincstári zöld pulóvere Nagy Imrének, mint Zelenszkijnek, de pár nap alatt képes volt akkorát fejlődni szemléletében, hogy kinőtte a kommunista mentalitást és végérvényesen vállalta volna fel a hagyományos polgári demokráciát, amely kiszakítja Magyarországot a szovjet érdekszférából. Utazni nem nagyon lehetett az akkori magyar miniszterelnöknek – csupán bemenekülnie a látszólag független Jugoszláv követségre – meg írni az S.O.S. üzeneteket, szétkürtölni a világnak, hogy mekkora a baj. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió egyébként uszított Nagy Imre és kormánya ellen. Nem volt szükségük újabb botrányra. Szuez elterelte a világ figyelmét. Viszont a Nyugat kapott ajándékba mintegy negyedmillió magyart, a képzett elit és a munkásréteg legjavát.
November 4-én hajnalban Nagy Imre miniszterelnök drámai hangú rádióbeszédben jelentette be a második szovjet beavatkozást: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”
Nem értem ezt a világméretű segélyakciót, amikor minden békecsináló fegyvert, pénzt, élelmet, orvosságot adna Ukrajnának. Miközben a saját tartalékai is kimerülnek.
Inkább azt gyanítom, hogy a Nyugat, mármint Európa öregebb és valaha volt jobbik felének végső legyengítése zajlik.
Jobb kimaradni ebből a buliból. Mert a béke jó. A béke szent. Nem fegyverekkel, hanem ésszel állítják elő. Csakhogy a világ ma egyre sötétebb és a humánum látszólag elhülyült… De hátha mégsem.
FRISSÍTÉS (1.)
A magyarországi Századvég Alapítvány felmérést végzett az orosz-ukrán konfliktussal kapcsolatosan. Megkérdezte az embereket, hogy mennyire aggódnak amiatt, hogy Oroszország és Ukrajna fegyveres konfliktusa a harmadik világháborúba fajulhat, és Magyarország NATO-tagként bekapcsolódhat?
Az eredmény itt látható:
A továbbiakban más országokban készült közvéleménykutatásokat is közzéteszünk, illetve hasonló kérdőívet köröztetünk saját köreinkben is.
A magyarok álláspontja változatlan – az ország állampolgárai békét akarnak
Élő Székelyföld Munkacsoport