KultúraTörténelem

Tudor Duică – A nagyenyedi mészárlásról

1849. január 8/9-én történt...

Nem nagyon szoktunk mi, románok a más népcsoportok ellen elkövetett mészárlásokról beszélni, és nem is illik hozzánk, mert elrontja az egyik olyan nagy gonddal épített mítoszt, amely szerint a román szelíd és ártalmatlan nép. Meg kell tennünk azonban a lelkiismeretünk vizsgálatát, és vállalnunk kell történelmünk kevésbé kellemes részét is. Főleg nekünk erdélyi románoknak kötelességünk ez az önvizsgálat.

A magyarok által elkövetett vérengzésekről már negyedik osztállyos koromban értesültem. És tanultam még később is, több hamis és alattomos dolgot. Elmondták, hogy a románok jók és szelídek, a magyarok pedig rosszak és kegyetlenek. Szóval sok olyat, ami hétköznapi misztifikáció és általánosítás, és ami sovinizmushoz és idegengyűlölethez vezet.


Nagyenyed nem felejt


Miért kell ezekről a tömegmészárlásokról írni? Egyszerű! Amikor az egyik fél mészárlásra hivatkozva támad, akkor magyarázzuk el neki, hogy szólni kell minden véres eseményről, nem csak néhányról, mert mindegyik bűncselekmény volt. A fájdalom rettenetes és az emlékezés egyformán fontos mindazoknak, akik etnikai hovatartozásuktól függetlenül idézik fel az eseményeket…

1849. január 8-án és 9-én történt

A nagyenyedi vérengzés során hozzávetőleg 800 magyar lakos vesztette életét. Más források szerint 600 és 1000 közötti az áldozatok száma, akiknek többsége védtelen magyar, jórészt idős ember, asszony és gyermek volt. A garázdálkodó románok kirabolták és utána felgyújtották Nagyenyedet. Minden valószínűség szerint Axente Sever és Simion Probu Prodan utasítására törtek a városra a felkelők, s egyáltalán nem véletlen, hogy az osztrák hatóságok végül ártatlannak találták a felbújtókat.

Olvastam néhány művet erről a polgárháborúról, és még most sem tudom megmagyarázni, hogyan fajult egy békés forradalom kegyetlen polgárháborúvá, amely egyáltalán nem tisztel minket, legyünk magyarok vagy románok (mert követtek el vérengzéseket a mócok és a székelyek is).

Mit mondhatok végül? Itt az ideje, hogy abbahagyjuk az egymás elleni vádaskodást az elődök által 100, 150 vagy 250 évvel ezelőtt elkövetett tettekért… Nekünk, ma élő embereknek itt becsületbeli kötelességünk van. Tanuljuk meg tisztelni egymást úgy, ahogy vagyunk, jóban és rosszban. Tanuljuk meg tisztelni egymást, álljunk ki egymásért jóban-rosszban egyaránt. Miként igazi erdélyiekhez illik. Nem szavakkal, hanem tettekkel!

Tudor Duică villamosmérnök, civil aktivista (Kolozsvár)


Nagyenyed egy 1903-ban készült képeslapon

Kapcsolódó

Az ünnep, amely NEM egyesít

A transzszilvanizmus egyfajta kegyelmi lelkiállapot lehet

Harcoltak-e románok a magyar forradalomért?

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb