Etédhez sok nagyszerű ember élete kapcsolódik. Itt született Csiszér István, a magyar színészet egyik úttörő vándor apostola, aki viszonylag fiatalon búcsúzott a földi élettől. Születési adatait nem ismerjük, de egész biztos, hogy Etéden ringott a bölcsője. Szülei a székelyudvarhelyi református kollégiumba íratták, ahol sokat nélkülözött, pontosabban éhezett a szegénysorsú diák.
Csiszér a színészet felé vonzódott, bár akkoriban az nem bizonyult kenyérkereső szakmának, hivatás volt. 1837. áprilisában húsvét másodnapján, lépett fel Csíkszeredában a Kisfaludi Károly Ilka, vagy Nándorfehérvár című drámájában, Szigetváry László színtársulatánál Feleki Miklós, Nagy Lajos tanulótársaival együtt, kik egyszerre hagyták el az udvarhelyi kollégiumot. Mind a hárman színészi álnevet választottak, Csiszér az Etédi István nevet használta, de hamar lebuktak. Születési évszáma az 1810 körüli évekre helyezhető. (A Szerk.)
Egy pár évig Csíkszépvíz, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Brassó, Szeben, Szászváros és Déva volt működésük színhelye. 1842-ben Pály színigazgatóval Brassóból Bukarestbe mentek, ahol egyszerre négy nyelven folytak az előadások: magyarul, románul, németül és franciául. 1848-ban a színpadot a karddal és csatatérrel cseréli fel. Bem József táborában, Erdélyben szolgálta hont.
A forradalom bukása után Pestre került, majd Havi Mihály és Szabó József egyesített társulatánál volt Kolozsváron. 1857. január 13-án fellépett a Nemzeti Színházban, az Örökségben, mint Schmidt Krisztián. Erről így emlékezik meg egy korabeli tudósító: „… Jó színpadi alakkal bír, orgánuma bár kissé fátyolozott, de apa szerepekre alkalmas erejű, szavalata érthető; hamis páthosz nem látszik tulajdona lenni.” (Budapesti Hírlap, 1857. jan. 15.) Kolozsváron 1868-ig vendégeskedett. Innen Debrecenbe szerződött. Utoljára Beke Istvánnál társulatában lépett fel a Bácsi, vagy a szerelmes család című darabban. Ez volt utolsó játéka. Ez időtől fogva megszűnt a kereset, s szegény Csiszér vérző szívvel látta, hogy családja éhezik. Neje Sarkadi Nagy Zsuzsanna színésznő Szatmárnémetiből származott.
Csiszér halálhírét a kolozsvári Magyar Polgár közli, s egyben adakozásra szólítja fel az olvasókat a nélkülöző feleség támogatására. A Magyar Színművészeti Lexikon szerint 1868. fenruár 7-én, Tordán hunyt el.
Nagy Lajos, az egykori pályatárs, majd törvényszéki elnök, Székelyudvarhelyről elsőnek jelentkezik és támogatásra buzdítja ismerőseit. Őt idézem: „Az a szegény református diák, ki Udvarhelyen mint szegény szolga, később a szegény magyar színészetet sok buzgósággal, de kevés kenyér mellett szolgálta, ki egész életében másoknak gyönyört, magának nyomort szerzett, ki egy volt a nemzet régi napszámosai közül: etédi Csiszér István meghalt! És ez így jól volna! Régi dal, a régi dicsőségről, de a refrain szomorú, elhagyott, nyomorult családot hagyott hátra, mely éhezik. Jó emberek!
„Hogy bízzék égben, melyhez esdekel, Segítsük valamivel őt.“
