PublicisztikaSzékelyföldVidék

A helytállásról, a megmaradásról és a kicsi katedrálisról

Bálint Elemér Imre publicisztikája

Azt üzentem volt 2017. november 2-án a nemzeti értékeket semmibe vevő, botcsinálta magyar ellenzéknek, hogy gondolják újra miként használják szabados politikai szócső-puffogtatásra a székely embert.. Úgy látom nem hagynak alább a kedélyek. Nos, Kedves Uraim! Tanulják már meg egyszer s mindenkorra, hogy mi sem kapcája sem hozománya nem vagyunk senkinek.

Bálint Elemér Imre mérnök – hetedik polgármesteri mandátumát tölti Oroszhegyen

Íme az üzenet, ami (sajnos) semmit sem vesztett aktualitásából:

„Lehangoló! Elővették a 2004 decemberi eszement ideológiát és minket, székelyeket (is) minősíthetetlen módon rágalmaznak. Bosszantó! Az embernek van tartása, s a fizikai tartásunkat józan és éber állapotunkban a gravitáció a vertikális felé igazítja, de van emberi tartásunk is, kellene legyen a vertikum felé igyekvő magatartásunk is, amit már nem a tömegvonzás fizikája igazít, hanem mi, magunk… A megszólaló, minket gyalázó atyafiak felé volna megkeresésem. Emberek! Az egyenes tartás felé való igyekezetetekben (ha van ilyen) segítünk. Megfogjuk a kezeteket (vagy nem) és meghívunk egy oroszhegyi sétára. A kétezer lelket számláló település itt van Erdélyben, a Görgényi Havasok lábánál, egy párszáz hektárnyi erdőkaréj alatt egy kicsi dombon. Sok száz évvel ezelőtt az elődeink beakasztották a gyeplőszárat a gyertyánfa ágába, leástak öt-hat métert s azt mondták „víz van”, és itt maradtak. Hétszáz évvel ezelőtt a pápai dézsmaszedők a tizedlistába már 53 kapuval regisztrálták. Kicsi falu, zsáktelepülés, szinte semmi a nemzet arányaihoz képest. De van tartása. Meghívunk, tapasztaljátok meg! A templomkertben kezdjük a sétát. Annak az ötszáz férőhelyes templomnak a kertjében , ahol a mai napig vasárnap és ünnepnapokon napi kétszer megtelnek a padok. Mert nagy dolog a hit, ami belőletek hiányzik.

Az udvaron emlékek vannak, emlékművek, szobrok, a falakon táblák , emléktáblák. A Rákóczi szabadságharcban elesetteké, az ezernyolcszáznegyvennyolcasok, a Don-kanyarból vissza nem térők névsora, csak az Isonzó mocsarában, és a doberdói sziklákon maradtakból száz név van a táblán. Száz név! Sok! A kétezres faluból odamaradt minden ötödik férfiember, a többiek is megtörve jöttek haza: talpra állni.

Mindez miért? Egyszerű a válasz: mert tartás volt bennünk, és ezt tettük, ha ezt kívánta a haza becsülete. És ha a kedves vendégeim megvádolnának azzal, hogy megfakult emlékekből festegetem fel a megmaradás katedrálisát, hát behívom őket az önkormányzathoz, és megnézzük az adatokat : a tavaly 29 születést jegyeztünk és 16 elhalálozást, az első osztályban 28 kíváncsi tekintetű gyermek figyeli a tanítót. Teszünk egy kört a községben, benyitunk 627 kapun, és ránk köszönnek, azok akik éppen otthon vannak. Ennyi ház épült az utóbbi húsz évben. Hazajöttek, itthon vannak. Élhető feltételeket teremtenek, egészséges közösséget formálnak. A kultúrházban több száz fiatal és gyermek székelygúnyában ropja a táncot, hagyományt ápol és művel.

Dolgoznak az emberek és mosolyognak. Nagyjából tudják, hogy mi lesz holnap, holnapután, van jövőképük. Kigondolják, megépítik és vállalják, tartással. Jóemberek! Jöjjenek el! Vegyenek magukba ebből a jó friss levegőből, pohár pálinkából, kürtőskalácsból, közhangulatból, hátha használ!”

Oroszhegy a székely megmaradás (kicsi) katedrálisa.

Bálint Elemér Imre nem csak polgármesterként, hanem fotográfusként is ezt vallja. És mutatja is többszáz kiváló minőségű és értő beavatottságról árulkodó felvételen. Írásához stílszerűen ezekből a képekből válogattunk.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb