NÉPSZAVA – „Hazán kívül tartózkodom”
Bennünk fájó Trianonok
Az egykori Erdély kicsiben olyan, mint amilyennek a majdani Európának lennie kellene. Ismétlem, szó sincs róla, hogy Erdély történelme csakis pozitív példákat kínálna az együttélésre, tele van ez a történelem etnikai vagy vallási feszültséggel, sőt, vérengzésekkel is, és ezeknek a nyoma máig ott van a kollektív emlékezetben, ezért is olyan könnyű valamiféle sündisznóállásba kényszeríteni a magyarokat, mint ahogy a románokban is egy pillanat alatt fel lehet szítani a magyarellenességet.
Igen, itt minden rossz szónak vagy rossz mondatnak százszoros, ezerszeres súlya van. Erdély az együttélés földje, egy sajátos transzszilván ideológiáé, ahogy mondtam, de ugyanakkor az állandó hazakeresésé is. Nekem van szülőföldem, van otthonom, de azt csak néhányszor, csak nagyon rövid ideig hittem életemben, hogy hazám is van. Azon dolgoztam, hogy ezeket a rövid pillanatokat meghosszabbítsam, például akkor, amikor én is ott voltam a román kormányban, de most megint kételyeim vannak. Erdély lehetne ez a haza, de ehhez jobban meg kellene értenie mindenkinek, hogy mi is az a transzszilvanizmus… Tovább
Lőrincz László Markó Bélával folytatott beszélgetése a Népszava hétvégi mellékletében jelent meg 2022. szeptember 4-én.
Itt ugyanakkor több kapcsolódó publikációra, Trianon fájó következményei hívjuk fel a figyelmet, illetve arra, hogy a művelt, civilizált és „demokratikus” elveket valló Nyugat vak, süket és korlátolt. Kelet-Közép- és Kelet-Európa semmi jót nem várhat tőlük. A megújhodás a régió függetlenedés általi erősödése folyamatában képzelhető el.
Kapcsolódó
Liszka József: Töredékek a hazáról
Privát Trianon – felolvasnak a szerzők
