Ha szóba állunk mostanság a Székelyudvarhelyen, illetve a környéken levő községekben működő tánccsoportok vezetőivel, mindig elhangzik, hogy a koronavírus-járvány mindenütt megviselte az együtteseket. Kevés volt a próbalehetőség, a fellépési, és a turnémeghívások is jórészt elmaradtak, vagy legalábbis meggyérültek.
Nem történt ez másként a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban működő Gereben Néptáncegyüttes háza táján sem, de azért az elkötelezett pedagógusok és a szülők csoportja, élükön Laczkó Györggyel, az intézmény igazgatójával, aki ifjúkora óta táncol és mindig részt vett az erdélyi táncházmozgalom eseményein, mindent megtett, hogy ez a harmincegy éves múlttal rendelkező csoport fennmaradjon.
A mostani tábor Hargita Megye Tanácsa, Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány támogatásával valósulhatott meg. „Hetvenen voltunk kint Zeteváralján, a Zétavár Panzióban, és ez itt sorban a tizenkettedik nyárvégi edzőtáborunk” – nyilatkozta Laczkó igazgató úr.
„Jelen pillanatban nem is annyira a járvány utóhatásai érintenek meg annyira, hanem inkább az a tény, hogy előbbre hozták az iskolakezdést, s hétfőn indul a 2022/2023-as tanév. A tábort szeptember első hetében szoktuk tartani, most azonban kénytelenek voltunk már augusztus utolsó napján indítani, s ily módon augusztus 31. és szeptember 4. között gyűltünk össze. Több tagunk azért nem tudott most idejönni, mert nem tértek vissza még a nyaralásból. Van itt szabadtéri színpad, tágas az udvar, ami alkalmassá teszi a környezetet arra, hogy a tábor utolsó napján bemutassuk a szülőknek és a barátainknak az itt tanult új táncrendet – jelen esetben a mezőségi, bonchidai és ördöngösfüzesi magyar és román táncokat –, de az időjárás ezt most ellehetetlenítette. A kicsik, mintegy húszan az egyik, a nagyok pedig, a népesebb, ötvenfős csoportja a másik fedett éttermi részben gyakorolhatott, teljes »munkaidőben«, hosszabb-rövidebb szünetekkel napi hét-nyolc órán át vehetett részt az elméleti és a gyakorlati oktatáson.” Az itt tanultakat, vagyis ebből egy ízelítőt, majd a következő hét végén fognak nyilvánosság előtt bemutatni, hiszen erre lehetőséget teremtenek majd a szervezők a jövő hét végén, a szeptember 8. és 10. között zajló Erdélyi Táncháztalálkozón. A kicsik csoportja – tudtuk meg Boros Béla táncoktatótól – Tamás Szilárd tanár úr és Nagy Gabriella táncművészeti főiskolás-hallgató vezetésével belső-mezőségi táncokat tanulnak. Külön érdekesség, hogy nagyok között érettségizettek is vannak, akik az egyetemi évek kezdete előtt még egyszer szerepet vállalnak, és a jól összeszokott csoport munkájában itt részt vettek.
Két hét múlva a Gerebenesek elmennek a balánbányai Botorka Fesztiválra, majd bíznak abban, hogy nem lesz akadálya a decemberi, karácsonyi fellépésüknek, aztán megtarthatják a szalagavató-ünnepséghez, a farsangtemetéshez kapcsolódó műsorukat is. A járvány miatt nem tudtak teljesíteni egy San Remóba szóló meghívást, idén ősszel oda is el szeretnének jutni. „És természetesen – tette hozzá Laczkó György –, el kell kezdeni a toborzást, az utánpótlás-nevelést azokból a kilencedikes diákokból, akik most kezdik meg nálunk a középiskolai tanulmányaikat. Van kapcsolatunk a környező községekben és a városban működő többi tánccsoporttal is, akik kedvet, elhivatottságot éreznek, majd nálunk folytatják. A hírünk jó, összeszokott együttes a miénk, és Gerebenesnek lenni életforma, tartást, fegyelmet tanulhatnak itt a diákok, és – természetesen – a népi tánchoz, a népzenéhez és a népdalhoz, a hagyományhoz való kötődésük is erősödik, ami mindenképp egy életre szóló kincs lesz majd számukra.”
Élő Székelyföld Munkacsoport
