CivilszféraÉlet-módKultúraSzékelyföld

XXII. Kaláka-tábor

Népi mesterségeket, lokálpatriotizmust tanulnak

A Máréfalván működő Kőlik Kulturális Egyesület huszonkettedik alkalommal szervezett Kaláka-Tábort a helyi Tájházban. Hat napon át, augusztus 29. és szeptember 3. között zajlottak a foglalkozások. Idén a kapufaragás titkaiba tekinthettek be a táborlakók, bútorfestést, nemezelést, gyöngyfűzést, ostorfonást, rojtbogozást, szőnyegszövést tanulhattak, de szerveztek rövid kirándulást, amelyen gyógynövényekkel ismerkedhettek, megtekinthették a helyi népi építészet értékeit, az új és a védett székelykapukat.

Szallós Kis Judit táborszervező elmondta, hogy idén mintegy 60 résztvevője volt a tábornak. Azért mond hozzávetőleges számot, mert naponta változott az összetétel, hiszen voltak Székelyudvarhelyről érkező gyermekek, akik nem tudtak mindvégig jelen lenni. A Keresztvárról és az Ivóból érkező 20 gyermek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány és az önkormányzat által üzemeltetett Összefogás Házában kapott szállást, a többi a foglalkozások után hazatért, majd másnap reggel szülői kísérettel tért vissza a Tájház udvarára, ahol a csűrben és a Tájház helyiségeiben zajlottak a foglalkozásokat. Majdnem végig esős idő volt, úgyhogy a szabadtérből tető alá kellett vinni a foglalatosságokat.

Az időjárás nem kedvezett, a programok fedett terekben zajlottak

„Hatvan kiflit rendeltünk tízóraira minden nap. Néha megmaradt egy-két darab, néha egy sem. A táborzáró napon ötvenhét kifli fogyott, a megmaradt három jelzi, hogy ekkor ennyien jöttek el. Egyébként vasárnap délben alkalmi műsort tartottak, kiállítást szerveztek az itt készült tárgyakból, majd a közös ebéd után ki-ki hazatért. Jó hangulatban, vidáman váltak el egymástól a gyermekek és egyöntetűen kifejezték az óhajukat, hogy lehetőség szerint jövőre ugyanitt” – árulta el a tábor szervezője.

Ezek a foglalkozások még a néhai kezdeményező Kovács Piroska (1932-2016) tanár-néprajzkutató idejében indultak ilyen formában. Már akkor úgy tűnt, hogy eltűnőben, kihalóban vannak a népi mesterségek, de akkor még sokan éltek azok közül, akik még érték az „organikus falu idejét”, amikor jószerével minden a magángazdaságokban termeltek meg az emberek, az élelem, a ruházat, a használati eszközök túlnyomó részét is maguk állították elő. Piroska néni kezdeményezése megfogant.

Néhai Kovács Piroska tanárnő kezdeményezte annak idején a Tájház, a Balázs Imre Képzőművészeti Galéria létrehozását, számos néprajzi és helytörténeti munkát publikált, szerepet vállalt a székelykapuk védelméért indított programban, amely tevékenységéért az UNESCO Europa Nostra-díját vehette át (2012)

„Nem csak a nyári táborok idején foglalkozunk gyermekekkel, hanem évközben is. Vannak nagyon praktikus programjaink, ilyen például a tojásírás, amely nagyon népszerű és könnyen megtanulható. Be szoktunk kapcsolódni a Tájházak napja kapcsán szervezett programokba, más intézményekkel vagyunk olykor partnerségben – a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközponttal is többek között –, de kitalálunk saját helyismereti vetélkedőket, kirándulásokat szervezünk a diákjainknak a közeli, szomszédos tájegységekre, így ismerkedtünk meg a két Homoród-mente, a Sóvidék, a Nyikó-mente vidékével is. Közeli vidékek ezek, de a családi programok nem mindig alkalmasak arra, hogy alaposabban szétnézzenek egy-egy községben, csak elsuhannak a látnivalók mellett. Egyik sikeres kezdeményezésünk volt ilyen téren a Szejkefürdőn levő régi székelykapu-sor, Orbán Balázs sírjának meglátogatása, illetve a Székelyföldi Legendárium és a Borvízmúzeum megtekintése.”

A Kőlik Egyesület idén a helyi önkormányzat anyagi segítségével, a 3,5%-os felajánlások jóvoltából, és – természetesen – a szülők és a gyermekek termékeny közreműködésével valósíthatta meg ezt a programot. „Szeretet kell ide és kaláka-szellem, ahogy azt az elődöktől tanultuk.”

Minden táborzáráskor emlékplakettet helyeznek el a csűrkapun

A közelmúltban Szallós Kis Judit pedagógusként nyugállományba vonult. Így több ideje marad a civil programokra. Megkérdeztük, hogy gondolt-e arra, hogy majd valakinek átadja a stafétát? „Húsz évig készültem én is Piroska néni mellett erre a feladatra. Itt voltam, szerveztem, tanultam, tanítottam. Magam sem hittem, hogy épp rám hárul majd az egyesület képviseletének a feladata és a munka gerince. De ez történt. És így. Lehetséges, hogy többen is vannak körülöttem olyan fiatalabb kollégák, akik ezt szívesen elvállalnák és szívesen el is végeznék ezt az értékközvetítő munkát. Nem tudom, hogy ki lesz az utódom. A következő húsz évben elválik. Csak egészség legyen. Mert a jószándék és az együttműködési készség itt sokakban él, az iskola, az egyházközség, a polgármesteri hivatal is mindig nyitott a közösen szervezett programok iránt.”

Élő Székelyföld Munkacsoport

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

"Ezt is ajánljuk"
Bezárás
'Fel a tetejéhez' gomb