Bevallom, mindig megilletődve olvasom a Kiáltó szó című röpiratot, amelyet immár több mint száz évvel ezelőtt tett közzé Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád. Szövege ünnepélyes, majdhogynem biblikus hangvételű, és minden betűje aktuális. A három szerző nem tett mást, mint lelkiismeretére hallgatva kérte számon a többségen a gyulafehérvári ígéreteket, és látott hozzá a gyakorlati szervezkedéshez a kisebbségi sorba került erdélyi magyarság körében.
A lezajlott „nemzetegyesítés” folyamatában azonban Nagy-Románia gyorsan megfeledkezett a meghirdetett toleranciáról, és arról a „Kánaánról” is, amelyet a bekebelezett területeken a majdani kisebbségeknek ígért. Ennek az érdemtelenül lényegeset gyarapodott ország népességének egyharmada akkor valamelyik nemzetiséghez tartozott… Tovább
Kapcsolódó
