26. Minimum Party – Tiszás-patak, Kászonaltíz
Fokozott alkotókedv és mindennapi bemutatók a 26. Minimum Party alkotótáborban
Már az első nap kiváló zenei élménnyel zárult a 26. Minimum Party alkotótáborban: július 27-én este Miqueu Montanaro oxitán-francia vándorzenész tábornyitó koncertet tartott a kászoni Tiszás patak torkolatánál. A július 27 és augusztus 7. között zajló 12 napos alkotótáborban vizuális művészetek-, fotó-, film-, zene-, tánc-, építészet-, író-, filozófia, kísérleti színház és kézműves műhelyekben jelentkezhettek be a művészetek iránt érdeklődő résztvevők. Az alkotó munka mellett esténként a szakmai fórum előadásai a kortárs művészet műfajait, irányzatokat és elméleteket fejtegettek.
A Misterium tremendum…/ Az eltolódás fokozatai tematikával induló 26. Minimum Party alkotótábor kiindulópontja az egyszerre elrettentő és megragadó szépség volt. A tábori tematikát egyrészt a háborús helyzet tette aktuálissá, de a Minimum Party-n amúgy sem ritka, hogy az egyidejűleg jelenlévő ellentétek gondolatával játszanak el. Hiszen éthosz és pusztulás, önfeláldozás és bűn képei jönnek szembe velünk.
Mysterium tremendum et fascinans – jut eszünkbe, a gonosz is lehet vonzó, nem csupán a szép, és a szép is lehet ijesztő, de a táborszervezők nem szándékoztak dönteni arról, hogy a művész hová álljon. A táborban a hangsúly inkább a formai kísérletezésre, és nem a társadalmi reflexiókra esett, a hely „civilizáción kívülisége” miatt is. Ezért a tábori hívó szó inkább a vonzásra és taszításra, mint általánosabb fogalmakra utalt. Nem annyira az érem két oldalának egyidejűségére, egyensúlyára, hanem két pólus közötti hangsúlyeltolódásra koncentráltak – bármely irányban. A bizonytalan egyensúlyokra, a szép és csúnya, a sötét és világos kibillentésére, a kényes egyensúlyra, a „kényes ízlésre”. Miből legyen több, a zenéből vagy a szóból, képből vagy hangból? Mozgásból vagy csendből?
Benedek Elemér (1962) iparművész a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti és Iparművészeti Egyetem kerámia-üveg szakán végzett 1985-ben. A dekoratív és a használati kerámiatárgyakon kívül, amíg Kolozsváron élt (2000-ig) aktív tagja volt kiállításaival, performanszaival és installációival a helyi művészeti életnek.
1988-1993 között a Romániai Képzőművészeti Alap önálló művésze, szabadúszó, 1992-től a Romániai Művészek Egyesületének tagja. Számos nemzetközi és romániai kiállításon, nemzetközi képzőművészeti szimpóziumon vett részt. 1990-es évek elejétől céget alapít és napjainkig belsőépítészeti tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozik.
Meggyőződése, hogy a képzőművészetben nemcsak önállóan, hanem együttesen is lehet alkotni. Erre a koncepcióra alapozva 2010 óta a Minimum Party összművészeti nyári alkotótáborban az ANL csoport tagjaival hoz létre alkotásokat, performanszokat. Úgy gondolja, hogy a szabad alkotás lényege az egzisztenciális kényszerítő prés nélküli éntudatmentes állapot. A hangsúly tehát az alkotási folyamaton van: együtt, játékosan, korlátok nélkül.
A 26. Minimum Party alkotóműhelyei voltak: zeneműhely (Márkos Albert – Budapest); vizuális műhely (Kopacz Kund – Csíkszereda – Bukarest – Eger – Pécs); filmesműhely (Fogarasi Gergely – Budapest); fotóműhely (Márkos Tamás – UK/Kolozsvár); mozgásszínház műhely (Lukács Ádám – Miskolc); építészműhely (Benedek Elemér – Székelyudvarhely/ Mány); íróműhely (Murányi Sándor Olivér – Székelyudvarhely/ Budapest); filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest); kézműves műhely (Pusztai Fruzsina – Kolozsvár); Élboy kísérleti színház műhely (Szabó Attila – Miskolc).
Több műhelyvezető nem először érkezett Tiszásba, legtöbbjük már irányított alkotóműhelyt a Minimum Party Társaság felkérésére a korábbi években, de vannak olyanok is, akik idén először próbálták ki magukat itt műhelyvezetőként. A szakmai fórumon a műhelyvezetőkön kívül előadtak: Erőss István természetművész, a budapesti Képzőművészeti Főiskola rektora, Fekete Zsolt marosvásárhelyi fotográfus, Bölöni Endre Dix előadó, Bodor Balázs filmes, Mester Béla filozófus.
Megjelent kötetei: Performansz. Kijárat Kiadó, Budapest, 2009; A világ legszebb kutyatemetője. Hitel Könyvműhely, Budapest, 2018.
A tábori épület helyet adott Losonczi Béla képzőművész Bőröndkiállításának, a tábort megelőzően tragikus körülmények közt elhunyt Lőrincz Gyula (1967–2022) képzőművészre való megemlékezések performansz sorozatának és Murányi Sándor Olivér idén nyáron megjelent Folyamtánc című kötetbemutatójának.
A közel két hétig tartó alkotótábor erdélyi, magyarországi és más országokból érkező résztvevői szakmabeliek és művészetkedvelők voltak, akik számára igencsak jelentős találkozást, együtt alkotást, tapasztalatcserét és szakmai fórumot jelent ez a tábor.
Az alkotótábor visszatérő látogatója Miqueu Montanaro oxitán-francia muzsikus, nemzetközi hírű zeneszerző, akit provence-i trubadúrnak is neveznek. A franciaországi oxitán kisebbséghez tartozó vándorzenész, európai hírű zeneszerző magyarul is beszél, a Minimum Party-n már ötször járt, műhelyelőadásait, fellépéseit a táborlakók nagy lelkesedéssel fogadták.
A Budapesten élő Márkos Albert zeneszerző, csellista Závada Péter gondolatával hirdette meg alkotóműhelyét, a „befűzni a szöveg fonalát a ritmus tűfokába” jelige naponta felcsendülő előadásokon konkretizálódott a zeneműhely résztvevői és a közönség nagy örömére. Együtt szólaltatták meg azt, amit külön-külön szoktak: Samuel Beckett, Sziveri János, az íróműhelyben született vagy a táborlakók által hozott szövegeket a zenei improvizáció és a kompozíció közti viszony fejtegetéséből született zenei eszmélésekkel.
A Kopacz Kund képzőművész műhelyében résztvevők először a természetet fürkészték. A kíváncsi szem, az érző nézés és az értő látás eredménye olyan alkotói attitűd, amely hű marad a környezet adta lehetőségekhez. Az eredmény frappáns és friss megfogalmazású gondolatmenet, egy vizuális és konceptuális játék, egy agyagból létrehozott térkép, ami a síkot ábrázolja a talált környezet domborzati formái között. Műfajilag a land art, az earth art és a természetművészet találkozása, ami egyben a hely szelleméből adódóan szentimentális konceptualizmus. A csoport a tábor helyszínén egy erdei fákkal övezett térmegjelölést és a tábori életből ihletődő videóművészeti alkotást is létrehozott.
A kísérleti filmkészítést célul kitűző budapesti Fogarasi Gergely filmrendező, vizuális alkotó a Szubjektív Dokumentum / Objektív Szubjektum tematikát vetette fel a műhelyben alkotók számára.
A Fotóműhely – A Minimum Party dokumentálása a személyes fotográfia révén. Ezt a szegmenst a jelenleg Kolozsváron élő fotóművész, fotóriporter, illetve zenész és pedagógus, Márkos Tamás vezeti, aki számos hazai és külföldi csoportos és egyéni fotós műhelymunkát, képzést tart, mellette utcafotókat, felejthetetlen életképeket készít. Zenelíceumban klarinét szakon végzett szülővárosában, húszévesen Kolozsvárról Budapestre költözött, ahol bekerült az Autizmus Kutatócsoportba, és autista gyermekek zenés fejlesztésével kezdett foglalkozni. Öt év elteltével Angliába ment, ott húsz évig több iskolában dolgozott, zenészként, zenei fejlesztőként. Egyrészt az autizmus spektrumzavarral élő gyermekek kommunikációs és szociális készségének fejlesztésével foglalkozott, másrészt hangszeres játékot tanított. Angliában, ottléte utolsó éveiben a főállása mellett eseményfotósként is dolgozott, illetve saját, többnyire utcafotó jellegű sorozatokat készített. Időközben több egyéni és csoportos kiállításon mutatkozott be Romániában, Magyarországon és Angliában. Főként lírai hangvételű felvételeit több elismerésben részesítették: a Kolozsvári Magyar Opera Viva la Musica fotópályázatának első díjazottja (2021), a Magnum Heatwave első díjazottja (2019), az Exposure fotókiállítás első díjazottja (Nottingham, UK, 2014), a Black and White Photographer of the Year 2012 award első helyezettje (Leica Mayfair, London, UK). Tavalyelőtt Angliából hazaköltözött Kolozsvárra itt kereste a lehetőségét annak, hogy autista gyerekekkel foglalkozzon, azonban a pandémia miatt akkor erre nem kerülhetett sor. Mivel zenei fejlesztőként nem tudott dolgozni, fotózott. Kezdetben a Szabadság napilap számára, majd a Transindexnek készített fotóriportokat. 2021 január és november között készült egy képsorozata a somlyói tűzvészt követően Csíkszeredában, az Erőss Zsolt Arénában és Csíksomlyón. A tragédia után egy riport elkészítésére érkezett Tamás Csíkszeredába. A riport megjelenése után felkérést kapott a csíkszeredai önkormányzattól, hogy folytassa a dokumentálást, amit elfogadott és közel fél évig dokumentálta a Csíksomlyón történt tűzeset károsultjainak életét. Ily módon készült egy közelebbi kép a csíkszeredai tűzkárosultak helyzetéről az Erőss Zsolt Arénában elszállásolt családokkal és Somlyón, a tűzeset utáni helyzetről. Nagyon hamar jó kapcsolatot alakított ki a károsult családokkal.
Az idei építészműhely vezetője a székelyudvarhelyi származású, Magyarországon élő Benedek Elemér iparművész volt, aki csapatával a tábor helyszínén kialakított tér rendezésébe segített be: a korábbi években megépített kemencét levédendő, egy oszlopokra épülő tetőt épített természetközeli anyagokból.
Az Erdélyi Művészet közlése nyomán
