képzőművészetKultúraSzékelyföld

Elhunyt Simon Endre festő- és grafikusművész

Marosvásárhelyen helyezik örök nyugalomra

„Két világ él bennem, egyrészről a természet valós formáinak szeretete, másrészről az elvont formák vonzása, melyek élményeimmel keveredve egy szimbolikus–absztrakt egységévé állnak össze. E kettős való-álom tér az én világom” – vallotta Simon Endre.

Erdélyben, a Maros megyei Székesen (ma: Săcăreni) született 1936. október 19-én. A marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumban érettségizett 1954-ben, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán szerzett festőművészi oklevelet rajztanári képesítéssel 1960-ban. Mesterei az idők folyamán Bordy András, Incze István, Piskolti Gábor, Theodor Harsia, Miklóssy Gábor, Petre Abrudan és Petru Feier voltak. 1960–1967 valamint 1972–1986 között a Marosvásárhelyi Képtár muzeológusaként és egy rövid ideig annak igazgatójaként dolgozott, Bordy Andrással, Sükösd Ferenccel és Gheorghe Olariuval együtt számos kiállítást szervezett és katalógust publikált. 1986–1993 között a marosvásárhelyi Sütő András vezette Új Élet később Erdélyi Figyelő folyóirat tördelőszerkesztője és képzőművészeti rovatának szerkesztője.

Önarckép (2010)

1987-től több mint tíz éves „hosszú menetelés” után 2002-ben sikerült a diktatúra által leszedett XX. század eleji magyar képzőművészeti gyűjteményt (Bernády-gyűjtemény) visszaállítatnia a Marosvásárhelyi Képtárban. 1960-tól egészen 2016-ig több mint 120 kiállítást szervezett (megyei szalonok, erdélyi, magyarországi és nemzetközi kiállítások Marosvásárhelytől Párizsig, gyűjteményes és pályatársak és mesterek alkotói kiállításai). 1993–2018 között 12 alkalommal rendezett fiával együtt közös kiállítást (Simon&Simon). 1973-ban az árkosi, 1974–1991 között a szárhegyi, 1991-ben a marcali és hajdúsági, 1992-ben a hortobágyi művésztelepen dolgozott. 1997-től 2002-ig a Barabás Miklós Céh alelnöki tisztét töltötte be. Közösségépítő munkásságáért 2002-ben Szolnay-díjat kapott. 2003-ban áttelepedett Magyarországra, azóta ott élt és alkotott, a fiával Simon Zsolt grafikusművésszel közös műtermükben.

Hegyek közt – akril, farost, 47×25 cm, (kerettel: 57×35 cm)

Képzőművészeti alkotásai elsősorban tájképek, portrék és csendéletek, illetve már a hatvanas évek második felétől absztrakt kompozíciók. Figuratív és nonfiguratív festményeit egyaránt szuggesztív koloritás jellemzi. Mint grafikus készített plakátokat, reklámgrafikákat és illusztrációkat. Egyéni kiállításai voltak egyebek mellett Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Debrecenben, Karcagon, Sárváron, Budapesten, de képei eljutottak Európa nagyvárosain túl az Egyesült Államokba, Kanadába, Kínába, Ausztráliába és Új-Zélandra is. Művei megtalálhatók romániai, magyarországi és egyéb külföldi köz- és magángyűjteményben.

Források: Rockenbauer Zoltán PhD, kurátor, Műcsarnok, Simon Zsolt grafikusművész, Barabás Miklós Céh

Az Erdélyi Művészet közlése nyomán


SIMON ENDRE
(1936.10.19. Székes – 2022.06.07. Budapest)

Szolnay-díjas képzőművész földi életének 86-dik évében a festőecsetjét palettájára letette
és csendesen elszenderülve csatlakozott az égi festőművész-mesterek társaságához.

Tiszta lélekkel vesznek búcsút Tőle Törökbálinton, az Új Temető ravatalozójában
2022. június 16-án, csütörtökön, 9.45 órakor (2045 Törökbálint, Kápolna u. 14., a Mária-Kápolnával szemben).
A hozzátertozók kérik, hogy a kegyelet jeléül csak egy szál virággal adózzanak.

Megrendülten és az örök életben bízva kísérik utolsó útjára
a marosvásárhelyi római katolikus temetőben,
2022. június 21-én, kedden, 13 órakor (Kálvária sírkert, Kőrösi Csoma Sándor utca 1.)


Kapcsolódó:

Színtér, álomtér

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb