Publicisztika

A megújúló szemét

Simó Márton publicisztikája

Az elmúlt napokban a Föld Napjához kapcsolódó eseményektől volt hangos a média. Legalábbis a globális bajok szüneteiben. Mert egyik nyilvánvaló világszintű gond manapság az orosz-ukrán háború ugye, amelynek bűnös folyamatában senki sem kérdezi meg, hogy vajon mekkora a két szláv testvérnép egymás ellen vívott gyilkos csörtéjének az ökológiai lábnyoma?! Hogy ki és mikor fogja újjáépíteni a lerombolt falvakat, városokat, hidakat, gyárakat, templomokat?! Milyen pénzből?! Viszont folyik, egyre dagad a menekültek áradata. És kérik a fegyvert…

Szóval kies és (még) békés kisvilágunkban arról beszéltek közben, hogy erdőket, gyümölcsösöket telepítettek. Hogy gondoltak a jövőre. Hogy felvilágosító kampányokat tartottak. Hogy kivitték a gyermekeket a természetbe. Hogy ilyen meg olyan környezetvédelmi és -ismereti vetélkedőket tartottak… Mindennek a csúcsa pedig az szok lenni ilyenkor, hogy a sajtó beszámol a hulladékgyűjtésről. Hogy ennek, meg ennek, vagy amannak a községnek a területén hány tonna, hány köbméter civilizációs mocskot sikerült begyűjteni…

Sajnos alig látni a felvásárló-hálózatot, azt a jól bejáratott iparágat, amely nyersanyagforrásként tekintene a hulladékra, legyen az bio- vagy pedig ipari, netán papír, vagy műanyag… Én olyan vagyok, hogy szívesen vinném vissza a boltba a pillepalackot, az üveget, a bádogot, a papírt. Egyelőre azonban alig van logisztikai nyoma az ilyesminek… Közben én arról álmodom, hogy kategóriánként és szakszerűen összepréselem majd a magam szemetét, bedobom egy likon, s kapok érte némi pénzt, vásárlási keretet, amit a szükséges termékek beszerzésére fordítok. Hogy ne szakadjon meg a körforgás…

Az igazi körforgás azonban nem szakadt meg: az útmenti sáncokban sok helyen ott virítanak másnap a sörösbádogok, a PET-palackok, a sztaniolok és a fóliák. Ha a két Homoród-mentén járunk. Öl meg a szégyen. Néha felveszünk pár mocskot, zsákba gyömöszöljük, és bevisszük a hulladékgyűjtő-konténerekkel jobban ellátott városokba. Olyan könnyen és gyorsan reprodukálódik a szemét, mint húsvéti gyónás után a bűn. Mert nem azt mondjuk, hogy a macska rúgja meg… Hadd lám, menjünk át a Nagyküküllő mellékére. Van-e ott mocsok?… Vajon kik hányták szét? A románok? A migránsok? Vagy a háború elől menekülők?… Vajon van-e gazdája a sz..rnak és a kárnak?

Simó Márton

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

'Fel a tetejéhez' gomb